Nagyobb terhet rótt a nőkre a világjárvány: a láthatatlan munka újraosztására van szükség a szociológus szerint

Az optimisták sorát gyarapította a járvány begyűrűzésekor Gál Katalin szociológus, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa, akivel a szomorú valóságot ábrázoló felmérésekről, az erdélyi családok munkamegosztásáról beszélgettünk.

Újraelosztás helyett
megszilárdított feladatok

„Mivel minden háztartási/otthoni feladatot egymás jelenlétében kell megoldani – gyerekek oktatásával kapcsolatos tennivalók nyilvántartása, a tanulási folyamat menedzselése (bejelentkezés, tanulás, házi feladatok elkészítése, fotózása stb.), bevásárlás, főzés, takarítás, mosás, kerti munkálatok, idősek gondozása, kisebb gyerekek lefoglalása, számlák befizetése stb. –, értelemszerűen a meritokratikus elosztás is hozzátartozna a mindennapi élethez. Főként ha kétkeresős családokról beszélünk, ahol a munkahelyi feladatokat mindenkinek ugyanúgy meg kellett oldania” – húzta alá Gál Katalin, hogy miért lett volna logikus lépés a feladatok újraelosztása. Ehhez képest a friss kutatások éppen az ellenkezőjéről számolnak be.

A szociológus elsőként a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Babeș–Bolyai Tudományegyetem szakértői által május végén végzett, nemzetközi kvalitatív kutatást említett, amelynek során a kezdeményezők arra voltak kíváncsiak, hogy azokban a városi, főként középosztálybeli családokban, ahol mindkét szülő otthonról dolgozik, és van legalább egy óvodás vagy kisiskolás gyerekük, megtörtént-e a szerepek újraelosztása, kiegyenlítődtek-e a korábbi hagyományos nemi szerepek. 

– mutatott rá Gál Katalin, hozzáfűzve egyúttal, hogy ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem léteznek olyan elkötelezett apák, akik aktívan kiveszik a részüket a gyerekek iskoláztatásával járó feladatokból.

A kutatás eredményei szerint pedig úgy tűnik, hogy a pandémia az újraelosztás helyett megszilárdította a korábban bejáratott rutint, mind az otthoni láthatatlan munka, mind pedig a felek munkaerőpiaci pozíciójának fontossága tekintetében. „Azaz a gazdaságilag fontosabb és stabilabb munkahely viszonylag zavartalan körülményeket biztosított a férfiaknak, míg a nők, akik amúgy is a családos élethelyzettel valamelyest összeegyeztethető munkahelyet választanak maguknak, folyamatosan a háztartási feladatok, az otthon tanulás és az otthoni munka tengelyén lavíroztak – legtöbbször éppen a munka volt az a tevékenység, amelyet hajnalban vagy késő éjszaka oldottak meg” – hangsúlyozta a szociológus.

Sebezhetőbbé váltak a nők

Nem kevésbé „biztatók” más adatok sem: a UN Women 38 országra kiterjedő kutatásának eredményei azt mutatják, hogy míg a világjárványt megelőzően egyórányi férfiak által végzett fizetetlen háztartási munkára háromórányi nők által végzett láthatatlan munka jutott, addig a karantén beköszöntével ez az arány 1:6-ra nőtt ismételten a nők „javára”, azaz

– ismertette velünk az egyáltalán nem szívderítő számokat Gál Katalin.

Egy másik kutatásra áttérve hozzátette: a Világbank egyik jelentése is rámutatott arra, hogy a pandémiának „köszönhetően” a munkahelyi feladatok és az otthoni feladatok közti egyensúlyteremtési törekvések sebezhetővé teszik a nőket a munkaerőpiacon: ennek az a magyarázata, hogy a gyermekek ellátása és az egyéb háztartási feladatok miatt a nők háttérbe szorítják a munkahelyi tennivalóikat, amelynek következtében akár el is veszíthetik a munkahelyüket.

A Világbank egy másik elemzése arra hívja fel a figyelmet – emelte ki a szociológus –, hogy a világjárvány társadalmi hatásai egyenlőtlenül mutatkoznak meg a nők és a férfiak vonatkozásában.

Az iskolák bezárása súlyosbította a nők és férfiak közötti különbségeket, amikor az otthoni munkamegosztásra kerül a sor.

Fontos lenne, hogy mind a nők, mind pedig a férfiak számára flexibilis munkakörülményeket biztosítsanak a munkáltatók, hogy mindkét fél a szülői feladatait is el tudja látni ilyen élethelyzetekben különösen, de a vírusmentes időkben is” – ecsetelte a nagyváradi egyetem oktatója.

Ez az újradefiniálás azt feltételezné, hogy a tipikusan férfiakkal asszociált tevékenységeket sem zárnák ki ezek köréből, mint például a szerelés, a javítás, az autók karbantartása stb.

A szociológus úgy véli, ezt követően lehetne érdemlegesen arról beszélni, hogy melyek lesznek azok a feladatok, amelyek időszakosak, és melyek azok a feladatok, amelyeket állandó jelleggel, napi szinten el kell látni a háztartás jólléte szempontjából, ez kitől mennyi időt vesz el, és ennek az időbeosztását lehetne és kellene egyensúlyba hozni.

Társadalmi párbeszéd
szükséges

„Amennyiben az a célunk, hogy gyermekeink önállóan boldoguljanak az életben, meg kell tanítanunk őket ellátni önmagukat minden fronton, függetlenül attól, hogy lányokat vagy fiúkat nevelünk, legyen szó élelemmel való ellátásról, tisztálkodásról, saját környezete rendben tartásáról, a másokért való élés és a másokkal való foglalkozás fontosságáról” – tanácsolja Gál Katalin.

Mint fogalmazott, a leghatékonyabb nevelési módszer a hiteles példa. „Ha megmutatom a lányomnak, hogy hol van az autószervíz, esetleg elviszem magammal, néhány dolgot elmagyarázok, akkor felnőttkorában nem fogják átverni, ha beállít nőként egy ilyen tipikusan „férfias” helyre. De ha a fiammal bevásárolok, és nem zavarom ki a konyhából főzés közben, azzal azt segítem elő, hogy majd egyedül is ki tudja elégíteni egy alapvető biológiai szükségletét” – húzta alá a szociológus.

Meglátása szerint a világjárvány háztartásokra, családon belüli munkamegosztásra, munkavállalásra gyakorolt hatása rávilágít arra, hogy erről a témáról érdemes és kell társadalmi párbeszédet folytatni.

Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a környezetünkben nagyon sok – különféle szempontból sebezhető csoport él, az ő esetükben még súlyosabbak az említett „koronahatások”: tartós munkanélküliek, egyszülős családok, mélyszegénységben élők, szociálisan hátrányos helyzetűek” – összegezte Gál Katalin.