Miközben Magyarországon csökkennek, nálunk nőnek az energiárak

Bár az áremelési menetrendben rögzítettek értelmében januártól máris 2 százalékkal kellett volna drágítani, csütörtökön Niculae Havrileţ, az Országos Energiaár-szabályozó Hatóság (ANRE) elnöke bejelentette, egyelőre csak 1 százalékkal emelik az árakat, mivel az ország kevesebb gázt importál. A bejelentések szerint minden negyedév elején kell 2014-ben áremelésre számítani. 2015-től kezdődően felgyorsul a drágítások üteme, 2018-ig már minden évben 12 százalékos áremelés várható.

A villanyáram árának liberalizálása esetében nincs hasonló menetrend, egyelőre nem tudni, hogy mekkora áremelésre kell számítani, az viszont tény, hogy 2014-ben a mostanihoz képest meg kell háromszorozódnia a szabadpiacról vásárolt energiának, ott viszont magasabbak az árak.

Şerbănescu: bezzeg Magyarország!

Eközben éppen csütörtöki, a Jurnalul Național című napilapban megjelent elemzésében mutatott rá Ilie Șerbănescu gazdasági elemző arra a visszásságra, hogy miközben Romániában egyre nőnek a fogyasztói energiaárak, Magyarországon csökkennek. A szakember kiemelte, a két ország közötti árkülönbség 15-20 százalék, aminek az a következménye, hogy Romániába nem jönnek külföldi befektetők, akik pedig itt vannak, távozással fenyegetőznek.

A szerző szerint a sokat dicsért Nemzetközi Valutaalap (IMF) utasításai nem könnyítenek a romániai befektetők növekvő költségein, így ha a befektetők választhatnak a térség országai közül, akkor a sokat bírált Magyarországra mennek, amelynek nincs megállapodása az IMF-fel, és amely teljes erőből megpróbál ellenszegülni „a brüsszeli bürokraták laboratóriumában kitalált gazdasági képtelenségeknek\" – írta Șerbănescu, aki szerint csakis a Bukarest és Budapest által alkalmazott politikák miatt van különbség a román és magyar fogyasztói energiaárak között, mindkét országban a külföldi (nyugat-európai) tőke sajátította ki az energiaszolgáltatást.

Az elemző úgy látja, hogy ezek a szolgáltatók kihasználják a monopolhelyzetet, és különösebb erőfeszítés, menedzseri képességek nélkül hajtják be a biztos profitot válságidőszakban is, ami külföldre kerül, a kormányoknak pedig nincs pénzük az energiarendszerek korszerűsítésére. Ezért a kormányok nyaka körül „szorul a hurok”, de a budapesti kabinet legalább megpróbál kiutat keresni, miközben a bukaresti nem is próbálkozik – véli a szerző.

 Az IMF „ostoba parancsa”

Megállapítja továbbá, hogy a román kormány nem tartotta szem előtt az ország érdekeit, amikor elfogadta az IMF-nek azt az „ostoba\" parancsát, hogy liberalizálja az energiaárakat. Ez ugyanis a szerző szerint arra irányul, hogy az Európai Unióban kullogó Románia elveszítse egyedüli előnyét, amit saját erőforrásainak olcsóbb kitermelése jelent.

Az elemző gyarmatosító politikai modellnek nevezi, hogy a romániai energiaáraknak el kell érniük azt a szintet, amelyet az Európában domináns gazdasági erőt képviselő, de gázzal nem rendelkező Németország Oroszországnak fizet a nyersanyagért. A szerző szerint az energiaárak liberalizálása behatárolja Románia fejlődési kilátásait, és végérvényesen Európa perifériájára kényszeríti Bukarestet.

Șerbănescu ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy Magyarország legalább keresi a kiutat, és arra törekszik, hogy a külföldi szolgáltatók a profitot visszaforgassák, mert a közszolgáltatások célja nem a lakosság kárára való profittermelés kellene hogy legyen, hanem annyi bevétel előteremtése, ami a szolgáltatások fenntartására, korszerűsítésére és fejlesztésére elég.