Japán energetikai cég épít erőművet Gyulakután

A 150 millió eurós beruházást a Maros megyei Gyulakután, a régi, részlegesen lebontott hőerőmű tízhektáros területén valósítják meg. Ennek érdekében a két energetikai vállalat közös céget hoz létre, melyben a Japánban bejegyzett multinacionális társaság lesz a többségi tulajdonos. A Bukarestben megkötött memorandum alapján az építkezési munkálatok másfél év múlva kezdődnének, és legtöbb három esztendőn belül érnének véget.

„Remélem, hogy 2013 végéig az ELCEN és a Marubeni illetékesei megegyeznek az együttműködés valamennyi feltételéről, úgy, hogy alá is írják a végleges szerződést\" – adott hangot derűlátásának Constantin Niţă energetikai miniszter. Dan Ştefan Cetacli, a bukaresti energetikai vállalat igazgatója azért tartja rendkívül fontosnak a gyulakutai beruházást, mert bekapcsolásától számítva egy gyorsindítású gázturbinás erőmű akár 7–10 perc alatt is képes áramot termelni, ami szükség esetén hamar tudja pótolni az országos igényeket.

A 250 megawattos erőmű felépítésének legjobban a Küküllő menti községben örülnek. Az ígéretek alapján a román–japán vegyesvállalat mintegy százötven–kétszáz munkahelyet készül teremteni. Ugyanakkor az építkezésben is legalább száz helybelit foglalkoztatnának. Varga József polgármester szerint a létesítendő cégnek nem kell távolra mennie a szakképzett munkaerőért, hisz a mintegy tizenöt éve bezárt gyulakutai hőerőmű alkalmazottjainak egy része most is a szakmában dolgozik. A munkásokat, mesterembereket és mérnököket naponta autóbusz ingáztatja a megye másik sarkába, a radnóti hőerőműhöz.

A községben és környékén egyébként több mint fél évszázadra visszatekintő hagyománya van az erőmű működtetésének. Az ország elsőként felszerelt, gázalapú, valamikor ultramodernnek számító hőerőművét nem sokkal a világháború után, 1952-ben adták át. Az első évben négy darab 25 megawattos, szovjet turbina működött, a 70-es években egy 100 megawattos Siemens gyorsindítású gépet is beszereltek. Az erőmű maximális kapacitása óránként 250 megawatt elektromos energia volt. A munkaközösség létszáma akkoriban megközelítette a félezret, ami munkásnegyed építését és a környező falvak munkaerejének toborzását vonta maga után.

A \'89-es fordulatot követően még mindig háromszáz–háromszázötven alkalmazott dolgozott itt. „Az erőmű másfél évtizede nem működik. Amit lehetett, az utóbbi három-négy évben lebontottak. Mivel a tulajdonos, az állami kézben lévő Termoelectrica nem fektetett be semmit, a gyulakutai erőmű az utolsó években többet fogyasztott, mint amennyit termelt\" – mesélt a kívülről is csak szomorú és hasztalan betonkolosszusnak látszó ipari létesítmény agonizálásáról a polgármester.

Az első, sikertelen értékesítési kísérlet 2008 őszén történt, amikor a cseh CEZ-csoport, az Edison Spa, az E.ON Kraftwerke GmbH, a GdF SUEZ, a Romgaz, a Slovnaft, az UNIT Inv NV és a Verbund cég pályázott a létesítmény megvásárlására. Az akkori elképzelések szerint az erőmű továbbra is földgázalapú maradt volna. Tavaly kínai befektetők érdeklődtek az erőmű iránt.

Varga József el sem tudja képzelni, hogy miután annyit kilincselt különböző minisztériumokban és kormányhivatalokban, ismét meghiúsuljon a magánosítás. Kérdésünkre, hogy a megmaradt, de az energia-előállítási folyamatban valószínűleg hasztalannak bizonyuló hűtőtornyokat valamilyen szinten – például keletnémet mintára – szándékoznak-e értékesíteni, a polgármester igennel válaszolt. Mint ismeretes, az NDK-ban a kommunizmus és a nehézipar bukása után számos ipari kolosszust múzeummá alakítottak. „Külföldön olyan hűtőtoronyról is tudok, amelyben ma szálloda működik. Az önkormányzat mindenképpen azon lesz, hogy legalább egy hűtőtornyot megőrizzenek az új tulajdonosok, és rendezzék be ipari múzeumnak\" – tudtuk meg Varga Józseftől.