IMF: az euróövezeti adósságválság Kelet-Európát is fenyegeti

A nemzetközi szervezet szerint annak ellenére, hogy a monetáris unió hozzájárult az euróövezet perifériáján lévő államok adósságválságának kialakulásához, a problémák megoldásához további integrációra van szükség. Az IMF jelentésében úgy fogalmaz: a válságkezelő lépések sikeresen állították meg a pénzügyi és adósi nehézségeket a periferikus államok határain, de a tovagyűrűző hatások továbbra is negatív kockázatként jelennek meg a központi államok számára. Az IMF értékelése szerint különösen a gyenge bankrendszer jelent kockázatot, mivel veszélyezteti az euróövezeti kormányzatok gazdasági helyzetét; ez viszont a bankok államkötvény-állományának értéket csökkentheti.

A Valutaalap számításai szerint az idei évben a megújítandó görög, portugál és spanyol államadósság az egyes államok gazdasági kibocsátásának mintegy 10 százalékát teszi ki. Hasonlóan magas újrafinanszírozási terhekkel néz szembe Belgium, Írország és az Egyesült Királyság. A válság miatti finanszírozási nehézségek arra sarkallták a magas adóssággal rendelkező államokat, hogy rövidebb lejáratú kötvényeket bocsássanak ki; ez azonban nagyobb kockázati kitettséget okoz – írja az IMF.

A szervezet szerint a válság kialakulásához az vezetett, hogy a kockázati prémiumok tartósan alacsony szintje miatt az államok folyó fizetési mérlegegyenlegei között jelentős és tartós egyenlőtlenségek alakultak ki. A piac 2007 közepéig nem aggódott a fizetőképesség esetleges csorbulása és a magas külsőfinanszírozás-igények miatt, ráadásul az alacsony kamatszintek is segítették az öngerjesztő folyamat elburjánzását. Azzal, hogy a piac nem követelt magasabb kockázati felárat a gyengébb teljesítményű államokban, elkerülhetetlenné vált a komolyabb válság. Az alacsony hozamokat a piac részben arra a feltételezésre alapozta, hogy elképzelhetetlennek tűnt, hogy az euróövezeti államok ne kelnének szükség esetén egymás segítségére – értékel az IMF.

A Valutaalap ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a megoldást a pénzügyi integráció kiteljesedése jelenti, mivel ezzel elkerülhetővé válnának a bankrendszer újabb válságai. Az IMF kiemeli, hogy nem csökken megfelelő ütemben az euróövezeti pénzintézetek száma: „a konszolidáció túl lassan zajlik, és gyakran egyes tagállamok határain belül”. A washingtoni székhelyű szervezet szerint hosszú távon a bajba jutott államokban a legfontosabb tényező a növekedés beindítása : a bővülést az exportképes szektorokra kell alapozni, kevésbé a szolgáltatásokra, a tőkeáramlásokra vagy a belső keresletre. Az Európai Központi Banknak ennek érdekében tartózkodnia kell alapkamatának túl ütemes emelésétől.