Hódít a fiatalok körében a „csendes kilépés”

Mint részletezte, a csendes kilépés/ felmondás vagy a „quiet quitting” jelensége a munkakör és a szabályok szerinti munka elvégzését jelenti, az egyezség szerinti munkaprogrammal, miközben az alkalmazott a minimumot teljesíti.

„Gyakorlatilag az alkalmazott elutasít minden pluszórát, extra erőfeszítést, amely hatékonyabbá teheti a munkáját. Nem akar megfelelni, túlteljesíteni, sőt inkább csendes módon így protestál a munkakörülmények vagy akár az alacsony fizetése ellen” – mutatott rá.

Hozzátette: mivel az ellenállás csendes módon történik, és az állás minimális követelményei teljesítődnek, az alkalmazó magatartásbeli problémákra nem hivatkozhat, így nehezen rúghatja ki a nem túl buzgó alkalmazottat.

Amerikától Kínáig elterjedt

A megjelenési pillanat egyáltalán nem véletlen. A jelenséget a köztudatban az Amerikai Egyesült Államból indították és mediatizálták. Ám érdekes az, hogy Kínában is felütötte a fejét, ahol főleg a fiatalok a rendszer igazságtalanságai ellen a munka világába a „lying flat” (feküdj laposan) szociális mozdulattal tiltakoznak a kimerítő és embertelen munkaórák ellen.

Az időzítést a szakemberek főleg a világjárványban fókuszba kerülő kiégés és munkahelyi wellbeing (jóllét) hiányához kapcsolták. Eddig soha nem volt ennyire számottevő az alkalmazottak egészsége és mentálhigiéniája, mint ebben az időszakban.

„A magánélet összemosódása az otthoni munkával, a személyes határok megszűnése feltöltődési és megpihenési gondokat is hozott, amely miatt nem kívánt pszichológiai reakciók jelentkeztek, és ennek következtében csökkent a produktivitás sok iparágban. Mondhatnánk, hogy a korszellem, amit az elmúlt három évben történő események befolyásoltak, most tette lehetővé ennek a jelenségnek a felszínre jutását” – hangsúlyozta a pszichológus.

Egyensúly kell a munka és a magánélet között

A különböző közösségi felületen rengeteg fiatal, a húszas évei elején járó dolgozó írja le úgy a „quiet
quittinget”, mint egyfajta „lázadást a produktivitást piedesztálra emelő munkakultúra ellen”. Ez ugyanis az embereknek azt sugallja, hogy a „karriercsinálás” érdekében muszáj folyamatosan dolgozniuk, mert ez a legfontosabb dolog az életben.

Marschalkó Eszter Enikő ennek kapcsán elmondta, hogy a Harvard egyik tanulmánya szerint a menedzserek két szempont szerint oszlanak meg. Egyesek a toleranciát hirdetik, és motivációjuk az egyre nehezebben pótolható humánerőforrásban lelhető.

Egy másik kategória pedig a sokkal felháborodottabbakból áll, akik összeegyeztethetetlennek látják ezt az attitűdöt a sikerrel és a szervezetek jólétével. Ez utóbbi kategória a „quiet fired/csendes kirúgás” hívei.

Marad ugyan a kiegyezés ennek módjáról, de a „munka a családom” és a „csak a karrierem létezik az életemben” megközelítés sem szolgálja hosszú távon senkinek az egészségét, sem pszichés jóllétét – érvelt a szakember.

A „csendes kilépés” negatív hozadéka főként etikai jellegű, ha valaki a minimumot a munkavégzésben például jogos lógásnak tekinti. A munka el nem végzése veszélyt jelent a cég szolgáltatásának minőségére, akár létezésére, amennyiben tömegesen mutatkozik a jelenség.

Lennének megoldások

A pszichológus arra is kitért, hogy a jelenség újraértelmezése hozhat sok előnyt. Mint kiemelte, a munka elvégzésével kapcsolatos tiszta elvárások rögzítése egy észszerű cselekedet. A „minimum” lehet elégséges is, és kiváló is.

Az állás célja és értelemmel való ellátása, úgy, hogy az alkalmazott ne érezze hiábavalónak vagy fölöslegesnek fáradozásait, és érezze, hogy egy fontos szervezeti célt szolgál, fontos lehet az attitűdváltásban. Azt ajánlják a vezetőségnek, hogy tegyék magukat mindenki helyébe, hogy átérezhessék, mennyire értelmes vagy értelmetlen, amit kérnek – ecsetelte a szakember.

Rámutatott: a munkakritériumok és mennyiség racionális megszabása jó kezdet lehet a megállapodásra, ugyanis a túl kevés és a túl sok is megölheti a motivációt. A kellő rugalmasság, kapcsolódás biztosítása és az erőfeszítések meglátása a vezetőség által egy újabb lépés lehet a jelenség megállítására.

„A vezetői stílusok közül pedig erősödőben van az autentikus, az emberek iránti őszintén érdeklődő vezető, aki mások jóllétét is figyelembe veszi, és el tudja fogadni az ezzel járó fáradozásokat a szervezeti célok elérésén túl.

A fellépés a vezető és menedzsmenti osztályé lesz. Ebben az eljövő korszakban már nem csak a cég produktivitása és profitabilitása lesz fontos, hanem az is, hogy hány százaléka az alkalmazottaknak marad egészséges és kiegyensúlyozott életű. Minél kevesebb a sansz a kiégésre, lényegében annál nagyobb lesz az esély a produktivitásra és lojalizálásra is” – összegezte Marschalkó Eszter Enikő.