Egyre távolodó nyugdíjálmok

Engedmény viszont, hogy azok a nők kérhetik a nyugellátás megállapítását, akiknek már van 35 év letöltött szolgálati idejük, a minimális járulékfizetési idő pedig, amitől kezdődően kérhető az előrehozott nyugdíjazás, ekkortól 15 év lesz. A tervezet a 2010/263-as egységes nyugdíjtörvényt módosítaná.

Mint ismeretes, a korhatár fokozatos kiegyenlítését az Európai Bizottság demográfiai megfontolásból ajánlotta a tagállamok számára, az Unióban ugyanis mára már több a nyugdíjas, mint a pályakezdő fiatal.

A fokozatosság jegyében, a jelenleg hatályos törvények értelmében 2011 és 2015 között a romániai nők már nem 59, hanem 60 éves korukban vonulhatnak nyugállományba, miközben a férfiak korhatára 64 évről 65 évre nő. 2015 januárja után pedig már csak a nők esetében tolódik ki tovább a korhatár: 2030-ra már 63 éves korban kérhető a nyugellátás megállapítása, 2035-től pedig már nekik is 65 éves korukig kell dolgozniuk. Utóbbi intézkedés csak az 1970 után született nőkre érvényes.

A minimális járulékfizetési idő eközben 2015-ig 13-ről 15 évre bővül mindkét nem esetében. Eközben a teljes szolgálati idő ez alatt a nők esetében 28-ról 30 évre, a férfiak esetében pedig 33 évről 35 évre nő, ezt követően pedig 2030-ra a nők esetében is a 35 éves járulékfizetési idő lesz érvényes.

„A nyugdíjrendszer változáson megy át annak érdekében, hogy helyt tudjon állni a lakosság folyamatos elöregedésének folyamatában. A nők és férfiak nyugdíjkorhatárának kiegyenlítése biztosítani fogja a megfelelő társadalombiztosítási rendszer hosszú távú fenntarthatóságát. Ezzel párhuzamosan be kell vonni és a munkaerőpiacon kell tartani az idős alkalmazottakat, túllépve a jelenlegi nyugállományba vonulási szokásokon” – indokolják a módosítások szükségességét annak kidolgozói. Mint rámutatnak, az intézkedés révén próbálják megelőzni a legidősebb korosztályok elszegényedését.

A magánnyugdíj sem túl kecsegtető

Mint ismeretes, a román kormány 2008-ban indította útjára a magán nyugdíjbiztosítási hozzájárulást, az intézkedést nagyon sok országban bevezették abbéli megfontolásból, hogy az egyre apadó állami források mellett a magán biztosítók révén is biztosítsanak bizonyos összegeket a későbbiekben nyugállományba vonulóknak. Bár a nyugdíjbiztosításból magán pénztárakhoz átirányított összegeknek évről évre növekedniük kellett volna, 2009-ben a kormány a válságra való hivatkozással az előző évi, egyébként alig 2 százalékos szinten tartotta a hozzájárulás mértékét. Így mindössze a jövő évi költségvetés tervezete szerint éri majd el a befizetett összeg 4,5 százalékát a magán pénztárhoz átirányított összeg. Egy csütörtökön a Mediafax hírügynökség birtokába jutott dokumentum szerint ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a korábban bejelentettekkel szemben jövőre mégsem nő a hozzájárulás mértéke. A kormány ugyanis a kiszivárgott információk szerint azt ígérte a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselőinek, hogy megvizsgálja a kötelező magánnyugdíj hatását a nyugdíjrendszerre, valamint a tőkepiacra, s azt is kilátásba helyezte, hogy csökkenteni próbálja a költségvetési bevételeket nem befolyásoló fiskális terheket, ami a hírügynökség szerint azt jelentheti, hogy csökkenhet a magánpénztárakhoz befolyó összeg. Mint ismeretes, 2008-ban még úgy tervezték, az összeg 2016-ra éri majd el a nyugdíjbiztosítási hozzájárulás 6 százalékát.

Hogy minél jobban bebiztosítsák öregkori éveiket, a munkavállalók dönthetnek úgy is, hogy harmadik pillérként fakultatív nyugdíjbiztosítási hozzájárulást fizetnek, ezzel a lehetőséggel viszont a hivatalos közlések szerint még mindig igen kevesen élnek. Utóbbi esetében pedig az állam évi 400 euróig leírhatóvá teszi mind az alkalmazott, mind a munkaadó számára a hozzájárulás egy részét. E három pillér mellett ugyanakkor a biztosítók más megtakarítási és/vagy befektetési konstrukciókat is ajánlanak.

Fizetni, fizetni

„Huszonkét éve fizetem a társadalom- és nyugdíjbiztosítási hozzájárulást, a jelek szerint pedig még huszonöt évig fizetni fogom” – fakadt ki kérdésünkre egy negyvenéves egészségügyi asszisztens, aki tizennyolc éves kora óta dolgozik. „Elfogadom, hogy ez a társadalmi szolidaritás egyik formája, viszont igazságtalannak tartom, hogy én semmit nem kapok a rendszertől: minden egészségügyi szolgáltatásért fizetnem kell, s ahogy most kinéz, az sem biztos, hogy lesz majd, aki fizesse az én nyugdíjamat, aminek a folyósítási időpontját egyre távolabbra tolják” – fogalmazta meg az asszony. Egy fiatalabb hölgy mosolyogva jegyezte meg, hogy még annyit kell dolgoznia, amennyit eddig élt, ám rögtön hozzá is tette, nem hisz ebben a 65 éves korhatárban sem, hiszen a következő több mint harminc évben ezt még bármeddig kitolhatják, sőt, a befizetéseket semmibe véve, akár fel is számolhatják az állami nyugdíjat. „A magánnyugdíj-hozzájárulás összege eközben annyira elenyésző, hogy ha majd egy összegben kiveszem sem biztos, hogy futja egy utazásra” – jegyezte meg a nő, hozzátéve, egy magánpénztárnál befektetés alapú biztosítást is fizet, de a válság beköszönte óta alig éri el a felhalmozott összeg a befizetett summát, mivel igen sok elveszett a tőkepiac megrendülésével.

Munkából a temetőbe?

A szakszervezetek sem feltétlenül örvendenek a módosításnak. Vasile Neagovici, az egészségügyi dolgozókat tömörítő Sanitas szakszervezet Kovászna megyei fiókjának elnöke a Krónika kérdésére leszögezte, elfogadhatatlannak tartja a nyugdíjtörvény tervezett módosítását, szerinte a kormánynak egyetlen célja van, hogy minél több kiadást megspóroljon, ám nem számol a következményekkel. „A jelenlegi törvényhozók szerint az lenne a tökéletes megoldás, ha a munkából rögtön a temetőbe vinnék az alkalmazottakat. Elfogadhatatlan, hogy azt várják el, hogy 40-45 évig fizessük a társadalombiztosítást, s majd egy-két évig kapjuk a nyugdíjat” – szögezte le a szakszervezeti bizalmi.  Neagovici szerint az lenne a jó megoldás, a méltányos kiegyenlítés, ha a nők és férfiak egyformán 62 éves korukban mehetnének nyugdíjba. „Egy férfi 65 éves korában nem tud már olyan hatékonysággal dolgozni, a nők meg még inkább leterheltek, a család, a gyereknevelés gondjai is inkább rájuk nehezednek” – vallja a szakszervezeti elnök, aki szerint hosszútávon is negatív hatása lehet az intézkedésnek az ország gazdaságára. „Az idősek 2-3 évvel többet dolgoznak, ezért a fiatalok nem jutnak munkahelyhez, növekedni fog a 25-30 év alatti munkanélküliek aránya, ezek a fiatalok pedig kivándorolnak és külföldön keresnek majd állást, tehát csökkeni fog a társadalombiztosítási hozzájárulást fizetők száma, húsz év múlva pedig már nem lesz, aki az akkori nyugdíjasok járulékait fizesse” – adott hangot borúlátásának Neagovici.  

Eltérő szokások

Nem látja ennyire sötéten a jövőt viszont Kiss Tamás szociológus, aki ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a különböző szakterületeken másként alakulhatnak az adatok. Szerinte ugyanis vannak olyan területek – például a közszféra vagy az akadémiai szféra – ahol a fiatalok ilyen körülmények között nehezen jutnak álláshoz, mert ott vannak az idősek, ám ez a versenyszférára nem jellemző. „Az üzleti szféra inkább a fiatal munkavállalókat részesíti előnyben, például a biznisz, az informatika területén a 60 és 65 év közöttiek nem igazán rúgnak labdába” – ecsetelte a szakember.

„A magánvállalkozók többnyire elutasítják a nyugdíjkorhatár közelében lévő személyeket. Csak maximum 40 éveseket szeretnének. Ez nyilván nem csak Romániára igaz, de ez a jelenség itt agresszívabban nyilvánul meg” – mutatott rá hasonlóképpen a Krónika kérdésére Ilie Şerbănescu gazadsági elemző is. Meglátása szerint a németországi mintát követve akár 67 éves korig is kitolható a nyugdíjkorhatár, és szerinte ez a fiatalok gyermekvállalását sem befolyásolja majd. „Vannak olyan döntések, amelyek nincsenek az ínyünkre, de szükségesek. A nyugdíjkorhatár kiegyenlítése is egy ilyen dolog. Nem értem, miért kellene pozitívan diszkriminálni a nőket, főleg, hogy demográfiailag épp ők számíthatnak hosszabb élettartamra” – vallja a szakember, aki szerint egyébként a pillanatnyi romániai helyzet tarthatatlan, hiszen több a nyugdíjas, mint a dolgozó személy. A gazdasági elemző ugyanakkor azt mondja, hogy a nyugdíjkorhatár megemelése sem mentheti meg a rendszert az összeomlástól, csupán kitolja annak bekövetkezését. „A rendszerváltás után Ion Iliescu és Petre Roman 2,5 millió embert küldött nyugdíjba, hogy azok ne munkanélküliek legyenek. Ez a rövid távú megoldás visszafordíthatatlanul felborította a nyugdíjrendszert” – magyarázta. Szerinte ez a mostani törvénytervezet sem tudja már helyrehozni az évek óta haldokló konstrukciót, és megoldást sem lát a probléma orvoslására. Nyilván könnyíthet a terhen azonban elmondása szerint, ha mindkét nem 65 éves korban megy nyugdíjba, hiszen a férfiak várható élettartama 69-70 év, a nőké pedig 73-74, csakhogy a gyakorlati kivitelezésben a munkahely-hiány ennek gátat szabhat.

Összeállításunk szerzői:
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Vásárhelyi-Nyemec Réka

Eltérő szokások
Igen eltérő egyébként európai uniós szinten, hogy hány évesen lehet kérvényezni a nyugellátás megállapítását. Miközben Dániában, Izlandon vagy éppen Norvégiában nemtől függetlenül 67 éves korukig kénytelenek dolgozni az ott élők, a francia nemzetgyűlés 2010-ben emelte 60-ról 62-re a nyugállományba vonulás korhatárát, amely ellen az azóta kormányra került szocialisták támogatásával a szakszervezetek milliós tüntetéseken tiltakoztak. Nicolas Sarkozy utóda, Francois Hollande ki is zárta a nyugdíjkorhatár újabb emelését, mert az szerinte \"büntetné azokat, akik fiatalon kezdtek el dolgozni\". A legtöbb tagállam ezzel szemben ha még nem is növelte 65 évre a korhatárt, az eddigi bejelentések alapján készül erre.

Nyugaton tovább tervezhetnek
Romániában még mindig igen elmaradott a várható élettartam a fejlett nyugati európai uniós tagállamokhoz viszonyítva – derül ki a július végén nyilvánosságra hozott statisztikákból. Az elmúlt húsz év során itt négy évvel nőtt a születéskor várható élettartam: miközben ez a demográfiai mutató a férfiak esetében 1990-ben 66 év volt, 2011-re 70 évre bővült, a nők esetében pedig a korábbi 70 év helyett 74-gyel számolhatunk. Eközben a vizsgált időszakban például Franciaországban vagy Nagy-Britanniában szintén négy évvel nőtt a várható élettartam, ám mindkét országban jóval tovább tervezhetnek az idő személyek. Franciaországban ugyanis 1990-ben átlagosan 73 évesen haláloztak el a férfiak, 2011-ben viszont már 78 évig éltek, a nők esetében a várható élettartam 82 évről 85-re bővült. Nagy-Britanniában 73-ról 79 évre nőtt a férfiak esetében a számadat, a nők pedig a korábban regisztrált 79 év helyett 82 évig élnek.