A helyi vállalkozások kapacitálása a cél – interjú Kiss Ervinnel

– Kiemelt téma volt a Kolozsváron november közepén lezajlott magyar–román üzleti fórumon a kis- és középvállalkozások fejlesztése, az ágazat támogatásáról ugyanakkor egyre több szó esik kormányzati körökben is. Miért szorul mostanában nagyobb támogatottságra ez a szektor?

– Az egyes országok foglalkoztatottsági szintjéből kell kiindulnunk, amely nem csak gazdasági, hanem társadalom-politikai kérdés is, hiszen minél magasabb a munkanélküliek aránya, annál egészségtelenebb egy társadalom. Ennek nyomán a kis- és középvállalkozói szektor jelentősége azért emelkedett az elmúlt időszakban, mert például Magyarországon az összes foglalkoztatott 67 százaléka a kkv szektorban tevékenykedik.

Ugyanakkor ez az ágazat szenvedte meg legjobban a 2008-as gazdasági válságot, hiszen a nagy multinacionális cégek jóval nagyobb mértékben birtokolnak olyan tudást és erőforrásokat, amelyek megkönnyítették számukra a krízis túlélését. A kkv-knak nem volt egyszerű átvészelni az elmúlt éveket sem Romániában, sem Magyarországon, ennek ellenére ez a szektor komoly áldozatokat hozott azért, hogy a foglalkoztatottságot szinten tartsa. Persze minden ország szívesen beszél arról, hogy milyen jó bevonzani a nagy beruházókat, de nézzük meg például az Audit, amely Magyarország legnagyobb külföldi befektetője, és alig hat személyt foglalkoztat. Ehhez képest egy kkv húsz–harminc alkalmazottal működik. Úgy gondolom és remélem is, hogy a két ország kormánya nemcsak látványintézkedéseket hajt végre, hanem ezek valós tartalommal rendelkeznek.

– A magyar–román üzleti fórumon arról is beszélt, hogy a cégek gyakran ellenérzéssel, előítélettel tekintenek a kereskedelmi és iparkamarákra. Mi ennek az oka?

– Nézzük csak azt, hogy Magyarországon a 600 ezer regisztrált vállalkozásból alig 30 tag valamely kereskedelmi kamarában, ez alig öt százalék. Ha a fennmaradó 95 százalékot kérdezné valaki, azt válaszolná, hogy miért lenne tag, hiszen a kamara úgysem ad semmit. Ezért is örültem, hogy például a kolozsvári üzleti fórumon tartott előadásban elmondhattam: az intézmény nem azért létezik, hogy a tagok és tisztségviselők elvacsorázzák a tagsági díjat. Ez az intézményrendszer közel nyolcszáz éves, annak idején a céhek hozták létre, hogy közösen tudják megjeleníteni érdekeiket. Az egyes országokban fennálló jogi keretektől függően az iparkamarák ma is ezt a szerepet töltik be.

– Miben tér el a romániai és a magyarországi kamarai rendszer?

– Több szempontból is eltér, Romániában például nincs önálló agrárkamara Magyarországgal ellentétben, ahol a mezőgazdaság erősen meghatározó és jövőbe mutató iparág. Mindkét kamarai rendszerre jellemző ugyanakkor, hogy önkéntes tagokkal működik, viszont a romániai intézmények szervezetileg kevésbé fejlettek, mint a magyarországiak. Ez többek között annak köszönhető, hogy Magyarországon a kormányzat kitörési pontként tekint a kamarai rendszerre a gyakorlati szakképzés erősítése szempontjából.

Ismerjük a mondást, hogy ügyvédből és közgazdászból Dunát lehetne rekeszteni, viszont egy rendes villanyszerelőt alig találni. Ennek nyomán Magyarországon komoly stratégiai cél a szakmunkás képzés erősítése, a gyakorlati szakoktatás megszervezése – több mint száz szakmában – pedig kamarai feladat, amelyet az államtól vettünk át. Hasonló jelleggel működik a kamarán belül a békéltető testület, amelynek feladata, hogy a fogyasztók és a vállalkozások közötti jogvitákat bíróságon kívül próbálja megoldani. Tudomásom szerint ilyen feladatai a romániai kamaráknak nincsenek. Ugyanakkor a romániai intézmények jobbak a felnőttképzésben, mivel az európai uniós források lehívásában elég jól sáfárkodtak, nagy projekteket sikerült megvalósítaniuk, ebből a szempontból mi nem voltunk túl sikeresek.

– Hogyan járulnak hozzá a romániai kkv-k fejlesztéséhez az olyan rendezvények, mint a kolozsvári kétoldalú üzletember-konferencia, illetve ezek nyomán mi a hosszú távú stratégia a szektor támogatására?

– A kolozsvári rendezvényre idén több mint háromszázan regisztráltak a tavalyi mintegy 120-hoz képest, ezek alapján a rendezvény helyileg Kolozsváron indokolt, és van benne fejlődési potenciál, mindenképpen meg kell szervezni jövő évben is. A kereskedelmi kamara hatáskörében működő Kárpát Régió Üzleti Hálózattal most arra készülünk, hogy felmérést végezzünk azon vállalkozók körében, akik az elmúlt másfél évben részt vettek a rendezvényeinken. Főként arra szeretnénk rákérdezni, hogy mire van igény a továbbiakban is, illetve minek nem kell föltétlenül teret szentelni.

Személy szerint még gyengeségünknek érzem, hogy sok program központilag szervezett. Csíkszeredai származású vagyok, tudom, hogy az Olt partján nem szeretik, ha Budapestről megmondják nekik, hogy merre folyik az Olt. Ezen kellene változtatni, ennek érdekében létre is hoztunk a vegyeskamarán belül négy területi tagozatot – Székelyföldön, a Partiumban, a Bánságban és Belső-Erdély –, ezek feladata, hogy összetereljék a vállalkozásokat, amelyek így kifejthetik, hogy mire van szükségük. Legfőbb célunk így a helyi vállalkozások kapacitálása.