Ne higgy, ha látod is!

Ejha, hogyan lehet, hogy a megrázó élettörténetéhez ilyen találó zeneszámot tudott választani? Tényleg létezik ilyen dal? – gondolkodtam el hirtelen. S a következő pillanatokban már azon kaptam magam, hogy a világháló keresőmotorjába tápláltam az adatokat.

Hamar rá is találtam a turpisságra. Az egészből szinte semmi sem igaz, mert nagyjából mindent a mesterséges intelligencia állított össze. Az alkotta meg a személyt, a hitelesnek tűnő, megrázó, de mégis kitalált történetet, valamint az szerezte a szöveget és a dallamot is.

Majd ráakadtam egy amerikai youtuber (a szónak magyar megfelelője talán nem is létezik, esetleg a véleményvezér kifejezést lehetne használni) összeállítására, amely éppen az említett tévéshow különlegességét járta körül.

A véleményvezér nem tudott betelni a videóval, műsorában kétszer is megnézte és véleményezte a látottakat, hallottakat. „Teljesen reális történetet talált ki az MI, ahhoz pedig kiváló szöveget szerzett. Elképesztő, hogy milyen szép a ríme, a ritmusa a szövegnek, szebb, mint számos kortárs költő műve” – vélekedett a véleményvezér. „És hát a melódia, ilyen fülbemászó dallamot hogyan tud szerezni a mesterséges intelligencia? Jobb, mint amit hallunk manapság a modern együttesektől!” – kiáltott fel elámulva. „De ez még mind hagyján. Az érzelgő előadásmód, az empátia, a lényéből áradó melegség egyszerűen hihetetlen! Több szeretet van benne, mint számos emberben e világon” – áradozott a youtuber.

Nem tudtam neki ellentmondani: a történetre még most is emlékszem, a dallam még másnap is a fülemben csengett.

Mi ebből a tanulság? Számomra az, hogy manapság már semmit sem kell elhinni. Hiszem, ha látom – mondtuk régebb. Ma már ez sem igaz. Akkor sem kell hinnünk, ha látjuk. Egy-két fényképdarab, egy elejtett szó, egy mozdulat vagy hang – és a mesterséges intelligencia olyan videót tud rólunk készíteni, amelyben olyan helyekre „visz el”, ahol soha nem jártunk, s azt is elmondjuk, amit soha nem is gondoltunk.