Megnyílt a Târgul de Crăciun

Az más kérdés, hogy magyarul erre nem volt lehetőség. Mármint kiírni. Emlékszem, tavaly le is fényképeztem az egyetlen magyar feliratot, amelyet többszöri kérésre, kérdésre, nógatásra biggyesztettek ki az egyik bejárat mellé: Karácsonyi vásár.
Mára, úgy látszik, még inkább zsugorodhatott a kincses város magyar lakossága, mert még e kis gesztusra sem tellett (bár lehet, a szervezők más okot is kitalálnak, amiért nem érdemes magyar nyelven is megjeleníteni a karácsonyi vásárt). Pedig 40–50 ezer magyar talán még mindig él a kincses városban.

Pedig nem is oly régen még több magyar nyelvű lap is foglalkozott a témával, és megírta, hogy a Musai–Muszáj mozgalom több ízben is felhívta a szervezők figyelmét: ne feledkezzenek meg a magyar nyelvű táblákról. Sőt, talán ígéretet is kaptak arra, hogy a program magyar nyelven is elérhető lesz. A mozgalom tagjai azt is szerették volna elérni, hogy a többhetes kínálatban magyar jellegű programpontok is szerepeljenek, magyar muzsikát is lehessen hallani a kolindák és dzsingöl­bellek mellett. Ám minden hiába. Egyelőre úgy fest, azt a szív alakú tavalyi kis Karácsonyi vásár feliratot is visszasírja a kolozsvári magyarság. Bár legutóbb, amikor a Főtér felé jártam, az egyik bejáratnál egy többnyelvű táblán az angol, román, francia és német szöveg között kis betűkkel már a Kará–csonyi vásár felirat is megjelent, igaz, nehezen észrevehetően.
És hogy miért kettős arcát mutatja a belváros? A Főtér melletti egykori Deák Ferenc utca elején ugyanis a szemlélődő többnyelvű táblákra lehet figyelmes. Az időről időre különböző témákat bemutató időszakos kiállításon eddig is jelentek meg magyar vonatkozású képek, festmények, történeti leírások. De csak román nyelven. Ilyen volt például a Kolozsvár járványok idején című kiállítás, ahol a Házsongárdi temetőtől Pápai Páriz Ferencig több magyar vonatkozású dolgot lehetett olvasni (amúgy sokszor elég ránézni a régi kolozsvári fényképekre, hogy az ember lássa a korabeli fotókon a csupa magyar cégtáblát, üzlet- és szállodanevet, s egy kissé felmelegedjék a szíve). A Főtér melletti utcában ezúttal azonban a Szamos-menti kastélyokat és várakat bemutató installációkon háromnyelvű szöveg fogadja a nézelődőt: román, magyar és angol.
Érdekes módon senkit sem zavar a magyar felirat. Legfentebb a vérmes román hazafiak, a Funar-félék, nem nézik végig a kiállítás anyagát. Bár az ilyeneket különben sem érdeklik a Bánffy-, Kornis-, Bethlen-kastélyok történetei. Igaz, tegyük hozzá gyorsan, ez esetben nem a polgármesteri hivatal a szervező, hanem a kizárólag magyar alapítású és érdekeltségű Transylvania Trust Alapítvány, amelynek célja az erdélyi épített örökség védelme, az örökségvédelmi tevékenység menedzselése és egy átfogó védelmi stratégia kidolgozása.
A következtetés tehát az, hogy a demokratának beállított – egyébként Funarhoz hasonlóan sovén –

Mi csak akkor láthatunk anyanyelvünkön szöveget, ha azt magunknak elkészítjük, kitesszük, megszervezzük. Lehetőleg magánakció során, mert a városvezetés számára mi nem létezünk. Még szerencse, hogy az ilyen jellegű kiállításokba legalább nem szólnak bele. Ezért nekünk az marad, hogy az ilyen apróságoknak is örüljünk.