Somogyi Botond
2021. január 31., 17:182021. január 31., 17:18
Már várom, mi lesz a következő téma. No nem azért, mert a nyári kiállítást oly tüzetesen néztem volna végig. Akkor ugyanis a kommunista rendszerben meghurcoltak életrajzát, rövid munkásságát lehetett olvasni, és úgy rémlik, mintha egy temesvári archív fotón Tőkés Lászlót is lehetett látni a templom előtt hívekkel körülvéve. De miről is van szó?
Advent környékén kolozsvári sétálásaim során a Főtérről a (volt) Deák Ferenc utcán indultam el a (volt) Bocskai tér felé. Ismét az „árkádok” alá tértem be, hadd lám, ezúttal milyen képek és szövegek fogadnak. Az árkádok alatt csupán egyszerű faállványokat kell érteni, amelyekre időnként bizonyos témában plakátokat, molinókat függesztenek ki reklám vagy bizonyos témák népszerűsítése céljából. Kolozsvár járványok idején – olvastam románul a címet, s mivel volt időm, elkezdtem bámulni a képeket és olvasni a szövegeket. Egy idő után pedig kapkodtam a fejem a latin, német és magyar szövegek között.Hogyan vészelte át a középkori, majd a modern Kolozsvár az évszázadok járványait?
Ehhez kapcsolódóan lehetett látni a különböző felekezetek (római katolikus és protestáns) latin, magyar és német nyelvű járványellenes rendelkezéseit. Az erdélyi nemesek leveleit, magyar és német gyógyszerészek, orvosok javaslatait – románra lefordítva. Aki akart, megismerkedhetett Pápai Páriz Ferenc Désen született orvos és teológus munkásságával, vagy elolvashatta, miként alakult meg a 16. században a ma is működő, Közép-Kelet-Európa legnagyobb temetője, a Házsongárd.
Ez igen – gondoltam magamban. Ilyet ritkán olvas magyar ember Kolozsvár Főterén. Hát még román? Azt nyilván tudtam, hogy amennyiben valóban be akarják mutatni az elmúlt századok kincses városi történetét, kevés ortodox és román vonatkozású dolgot emelhetnek ki. Csak hát
Mire a kiállítás végére értem, észbe kaptam, hogy fordított időrendi sorrendbe néztem, olvastam az anyagokat. Sebaj, gondoltam, s ránéztem az utolsó plakátra. Akkor ért a legnagyobb meglepetés: a város története dióhéjban a kezdetektől. Az első mondat nyilván a római birodalomról szólt, a rómaiak mintegy 150 éves erdélyi jelenlétéről (Kr.u. 107–274), rögtön a következő pedig a II. András magyar király által említett kolozsvári várról. S ha ez az ezeréves „ugrás” nem lenne elég, a szöveg még pontosít is: a római település maradványait azok fedezik fel, akik a 13. században telepednek le a régióban.
Hűha! – néztem nagyot. Hol vannak a dákok? Meg a románok? Hol a dák-román kontinuitás? Hol itt az „igazság”? És Menumorut? És a nagy román tömegek, amelyek az 5. vagy a 8. században estek áldozatul a járványoknak ezen az akkor igencsak sűrűn lakott vidéken? No de hagyjuk a történelemhamisítást és az iróniát is.
Éppen ezért már nem lepődtem meg a következő, a kolozsvári történelmi múzeum, valamint az etnográfiai múzeum által szervezett Karácsony Kolozsváron című kiállítás szövegein. Az anyag ezúttal nagyrészt román jellegű volt (például karácsony a világháborúk idején, szilveszter a Ceaușescu-korban), de ismét nagy örömmel láttam, hogy nem csak Moș Nicolae és Moș Crăciun létezik. Olvasható ugyanis, hogy Szent Miklós legendája az ókorra nyúlik vissza, amikor a kis-ázsiai püspök rendszeresen segített a nehéz helyzetben levőkön. Santa Claus pedig – aki az Északi-sarkról jön nagy szakállal, rénszarvasokkal – amerikai kitaláció. Mint ahogy az is, hogy a reformáció terjedésével az ajándékozás hagyománya változott: a hangsúly átkerült karácsonyra. Ekkor már nem december elején lepték meg a gyermekeket ajándékokkal, hanem december 24–25. körül. De Magyarországon és Romániában megmaradt a régi szokás is: a gyerekek várják a Mikulást és Moș Nicoláét, karácsonykor az ajándékot pedig az Angyalka/Jézuska, illetve Moș Crăciun hozza (ilyen sorrendben, magyarul, ékezettel kiírva).
Szóval ezért várom a következő kiállítást. S közben azon gondolkozom, milyen jó lenne, ha a tankönyvek lapjain is ehhez hasonló módon közelítenék meg a történelmet, a valóságot. Mert akkor egy idő után talán eltűnnének a bozgorozások, az „Afară cu ungurii din țară”-jellegű rigmusok – nemcsak a stadionok lelátóiról, hanem a mindennapokból is. Bár tudatában vagyok annak is, hogy bizony erre elég sokat kell várnunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rostás Szabolcs
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Balogh Levente
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Balogh Levente
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Makkay József
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Balogh Levente
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Páva Adorján
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Makkay József
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!