Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez

Időközben kiderült ugyanis, hogy Nicușor Dan nem csupán az első proxyját, Tomacot bolondította a miniszterelnöki megbízással, hanem az egész országot is, hiszen miközben tiszteletbeli tanácsadója kétségbeesetten kuncsorgott a pártok vezetőinél a támogatottságért, főnöke a kulisszák mögött már rég egy másik megbízottal, Adrian Veșteával suskusolt.

Nem véletlen, hogy ez a lépés még az elnök leghatározottabb szimpatiánzainak körében is visszatetszést keltett. Nicușor Dan ugyanis árulás, titkos háttéralku útján próbált szentesíteni egy magasztos célt, Románia kormányozhatóságának megteremtését, holott a tavalyi államfőválasztás kampányában becsületes, átlátható politizálást és hatalomgyakorlást ígért.

Ráadásul Nicușor Dan két legyet akart ütni egy csapásra

Gyengíteni akarta alakulatán belül Ilie Bolojant, akivel köztudottan megromlott a viszonya, egyúttal fel akarta szalámizni a Nemzeti Liberális Pártot (PNL), ha már az egykor általa alapított Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) is egyre inkább elpártol tőle. Vagyis ugyanazt a vonalat folytatja, mint elődje, Klaus Iohannis, aki politikai bábként Florin Cîțut, majd Nicolae Ciucát helyezte a liberális alakulat, valamint a kormány élére. Ehhez képest úgy fest, hogy noha a PNL menthetetlenül szakadni fog – Adrian Veștea és támogatóinak kizárása borítékolható a történtek ismeretében –, Nicușor Dan nemcsak hogy elveszíti a 2025. májusi megválasztásában őt támogató jobbközép-liberális-progresszív politikai tábort, de teljesen maga ellen fordítja.

Tartózkodó, erősen szkeptikus álláspontjával az RMDSZ-nek jelentős szerepe volt a Tomac-féle projekt bukásában. A Veștea nevével fémjelzett újabb kormányalakítási kísérlet nyílt elutasításával a szövetség már egyenesen oroszlánrészt vállalt ennek a próbálkozásnak a borítékolható meghiúsításában. Az RMDSZ szenátorainak és képviselőinek szavazatai nélkül ugyanis a PNL renegát alelnöke nem lesz képes parlamenti többséget kialakítani.

Sokan arra számítottak, hogy a hatalomra kerülés/maradás érdekében a Kelemen Hunor vezette alakulat támogatni fogja az államfő második politikai proxyjának kabinetjét. Ez valahol érthető is lett volna annak ismeretében, hogy

• az RMDSZ immár három évtizede stratégiai eszközként tekint a bukaresti kormányban való részvételre,
• háromszéki vezetői pedig jó kapcsolatot ápolnak a Brassó megyei önkormányzat elnöki tisztségét ellátó Veșteával,
• Romániának sürgősen stabilitásra van szüksége.

Csakhogy az RMDSZ nem tehette meg, hogy olyan kabinet beiktatását támogatja – és esetleg minisztereket is delegál oda –, amely az AUR-hoz hasonló szélsőségesen nacionalista elveket valló szélsőjobb törpepártok voksainak köszönhetően „fogan meg” a törvényhozásban. De elsősorban azért nem mehetett bele ebbe a játszmába, mert akkor elismeri, hogy egy politikai alakulat engedhet a külső beavatkozásoknak, és ezek alapján hozhat döntéseket. Elvégre ebből az következik, hogy adott pillanatban abba is belemegy, ki legyen, illetve ne legyen a párt vezetője; hasonló ingerenciáknak már volt szenvedő alanya az RMDSZ fennállása során, és ha ezt az önállóságát feladta volna, bizonyosan nem lenne képes ellenállni az újkori ráhatási kísérleteknek.

Az államfőnek újra kell kezdenie a hivatalos konzultációt a parlamenti pártokkal, nyíltan, átláthatóan, és fel kell hagynia az obskúrus bomlasztási kísérletekkel. Továbbá meg kell próbálni újrabogozni a Nyugat-barát koalíció szálait, de legalább egy kisebbségi kormányt létrehozni a PSD, a PNL, az USR és az RMDSZ részvételével. Ehhez azonban a liberálisoknak is engedniük kell, többek között azzal, hogy Ilie Bolojannak le kell mondania a miniszterelnöki székről, de adott esetben el kell fogadniuk a szociáldemokraták külső támogatását. Egyéb alternatíva nincs.

Vagyis volna: az AUR hatalomra kerülése. Ami előbb-utóbb úgyis elkerülhetetlen lesz, ha a fenti feltételek nem teljesülnek.