Fehér gólya, az „emberi” madár

A gólya lehetséges elnevezései közül a napjainkban legközkeletűbb valamiért a leghomályosabb: bizonytalan az eredete, annyi biztos, hogy másodlagos jelentése „elsőéves, újonc”. Az eszterág délszláv eredetű szavunk, a cakó a keleti nyelvjárások gólyája.

Latinul a nálunk is ismert fehér gólyát Ciconia ciconiának hívják. Az ismert nagymadár Fehéroroszország és Litvánia hivatalos madara. Mind nálunk, mind Magyarországon nagyjából ötezer pár „nyaral”, Romániában a legtöbb Szatmár és Temes megyében fészkel, emellett a Székelyföldön, Brassó és Szeben megyében, illetve a Duna-deltában élnek nagyobb számban nyaranta.

A fehér gólya egyébként elterjedt, de összességében sajnos fogyatkozó fajnak számít. Külleme jellegzetes: tollazata zömmel fehér, de szárnyában fekete tollakat is találunk, lába és csőre hosszú és piros. Azaz csak piros lesz, mert a madarak első évében mindkettő fekete, csak második évüktől pirosodik meg, ez pedig az elfogyasztott táplálékból származó karotinok miatt történik.

Monogámok, ám a párok nem egész életükben maradnak együtt, hanem csak egy idény erejéig. Afrikai telelőhelyeiken akár többezres rajokba verődnek. A költés történhet új fészekbe, ám többnyire régit használnak.

Minden évben először a hímek érkeznek, fészket foglalnak, néhány nappal később jönnek a tojók is. A fészkeket gyakran emberi építményekre építik, ám mielőtt a villanypóznák elterjedtek volna, a kémények mellett magas fákra építették otthonaikat. A tojó általában négy tojást rak, és a fiókák 33–34 nap múlva kelnek ki. A szülők felváltva kotlanak – de éjjel valamiért csak a tojó –, és mindketten etetik a fiókákat. A legöregebb természetben élő gólya 39 éves volt, fogságban legfeljebb 35 esztendőt élhetnek (ha megfelelő táplálékot kapnak, jól viselik a telet is).

A gólyák azért nem énekelnek, mert nincsenek hangszálaik. Ehelyett viszont kelepelnek a csőrükkel – talán ez teszi őket még különlegesebbé a madarak közt, természetesen amellett, hogy emberközelben élnek. A kelepelés leggyakoribb célja az üdvözlés: üdvözléskor először az kelepel, aki fogadja az érkezőt, és ez utóbbi válaszol neki. De kelepelnek párzás közben is: ekkor a ritmus lassabb, riadójelként rövidebb.

A fehér gólya mérete, hasznossága és fészkelési szokásai miatt kedveltté vált az emberek között. A gólya még a Bibliában is szerepel: Mózes V. könyvének 14. részében és a CIV. zsoltárban. Megjelennek az egyiptomi hieroglifákon, héberül nevük könyörületest jelent, az ókori görög és római mitológiában pedig a szülői szeretet példaképei. Sőt a görögök halállal büntették a gólyák megölését. Az iszlámok számára a gólya szent állatnak számít, mivel minden évben megteszi a mekkai zarándokutat. Ám mivel a törökök tisztelték a gólyákat, cserében a görögök a törökök kiűzése után sok madarat megöltek...

Sok helyen tűzvész és villámcsapás ellen védő funkciót tulajdonítottak a fészkelő gólyáknak. Időjóslónak is tartották. Manapság is számon tartják, hogy tavasszal milyen gólyát lát először valaki: aki álldogáló gólyát pillant meg, egész évben lusta lesz, aki repülő gólyát lát először, szorgalmas évre számíthat. Közismert elképzelés szerint a gólya hozza a kisbabát – még ott is, ahol gólyák egyébként nincsenek. Ez a hiedelem a német néphagyományból kiindulva terjedt el Európában. Az afroamerikai gyerekeknek viszont azt mesélik, hogy a négerek ölyvtojásokból kelnek ki.

Nem találunk gólyákat a Brit-szigeteken, Francia- és Olaszországban (az 55. szélességi foktól északra egyáltalán nem fészkelnek). Az európai fehér gólyák negyede Lengyelországban él, de nagy a számuk például Spanyolországban, valamint Közép- és Kelet-Európában is.

Az európai gólyák két útvonalon jutnak el Afrikába: a nyugat-európai állomány a Gibraltár, a kelet-európai populáció a Boszporusz felé indul el. A Földközi-tengert e két tengerszoros valamelyikén szelik át. Nem repülnek át a Földközi-tenger felett, mert függnek a vonulási útjukon kialakuló légáramlatoktól: azokon siklanak. Gólyáink a telet a Kenyától, Ugandától Dél-Afrikáig terjedő szavannán töltik. Márciusban–áprilisban térnek vissza hozzánk egy átlagosan 49 napos utazás után. Az őszi utat csak 26 nap alatt teszik meg: a kedvező szelek, a táplálék szűkössége és a kevés víz gyorsítják az utat.