Az operák nagymestere: Verdi

Egész Európa csatára készült 1813 őszén, amikor Napóleon Németországban kalandozva nem tudta elfoglalni Berlint, és visszavonulót fújt az Elba folyó mentén. Mindössze három nappal a Népek csatája előtt, amikor a francia seregek sorsdöntő vereséget szenvedtek, Olaszország egyik kicsiny falucskájában szüretre készült a sok szegény ember.

Carlo Verdinek, a vendéglősnek két oka is volt ünnepelni: jó volt a termés, így előreláthatólag kocsmájában nem lesz híján a finom bor, feleségével Luigiával pedig – hét évnyi keserves várakozás után – végre első gyerekük születését várták. Hogy a kis Giuseppe 1813. október 9-én vagy 10-én látta-e meg a napvilágot, elég bizonytalan, de a lexikonok általában az utóbbi dátumot jegyzik. Nem véletlenül említettük a francia hadvezért: Verdi születésekor szülőföldje Napóleon Itáliai Királyságának része volt, így a gyerek francia keresztnevekkel – Joseph Fortunin François – lett anyakönyvezve.

Nem lehet tudni, honnan örökölte zenei tehetségét a kis Giuseppe – apja fél-analfabéta kocsmáros volt – tény, hogy a kétszáz éve született zseni már tizenkét éves korában a helyi templom orgonistája volt. Szüleivel együtt hamarosan egy nagyobb községbe, a Pármához közeli Busettoba költöztek, ahol egy helybéli zenerajongó kereskedő vette pártfogásba. Megrendeléseket szerzett számára, így Verdi kizárólag a tanulásra és a komponálásra tudott koncentrálni. Bár a Filharmónia Társaság egymás után rendelte tőle a zeneműveket, mégsem vették fel 1832-ben a milánói zenekonzervatóriumba.

Verdi nem keseredett el, magánúton képezte magát, karmesteri munkát vállalt, neve egyre ismertebb lett – legalábbis szülőföldje környékén. Ám, amikor első operáját, az Obertót benyújtotta a Scala igazgatóságának, csak Giuseppina Strepponi szoprán közbenjárásának köszönhetően mutatták be. Csakhogy a siker olyan hatalmas volt, hogy az operaház hirtelenjében még három művet rendelt Verditől.

Az elkövetkező három év majdnem derékba törte a zeneszerző karrierjét és életét: 1838-ban meghalt a lánya, rá egy évre a fia, 1840-ben pedig a felesége.

Egyetlen ember tartott ki minden nehézségében mellette: a már említett Giuseppina, a szoprán, akivel végül 1859-ben házasságot kötöttek.

Verdi élete egyenesbe került, sorra születtek a zseniális zeneművek, hatása pedig óriási volt a századforduló olasz operaszerző nemzedékére, mások mellett Puccinire. Műveit ma is nagy sikerrel játsszák világszerte, és néhány részletük igazi slágerré vált: ki ne dúdolná olykor a La donna e mobilét a Rigolettóból vagy a Brindisit a Traviatából?

1901. január 21-én Verdi agyvérzést kapott, hat nap múlva, január 27-én meghalt. Temetése napján megállt az élet Olaszországban. Huszonnyolcezer ember állt sorfalat azokon az utcákon, amerre a temetési menet elhaladt. Halkan, maguktól kezdték énekelni a Va, pensierót. „Szállj, gondolat” – és a tömeg kórusa elbúcsúzott kora egyik legkiválóbb Mesterétől….