Szükséges-e a futballban a videóbíró?

A visszanézést a játékvezető vagy a mérkőzést felügyelő és a videotechnológiát kezelő bizottság kezdeményezheti – játékosok és a csapatok edzői, hivatalos kísérői és a szakmai stáb viszont nem.

Kassai ítélete óta óriási viták vannak arról, jót tesz-e a focinak a videóbíró alkalmazása vagy sem. Főleg, hogy azóta számtalan mérkőzésen történt olyan szabálytalanság, amely egy egyszerű videóbíró alkalmazásával kiküszöbölhető lett volna. Elég, ha ismét Kassai Viktor egyik meccsét idézzük fel: a Real Madrid hazai pályán fogadta a Bayern Münchent a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének visszavágóján. A mérkőzésen a magyar játékvezetői testület több hibás döntést is hozott: sokan nyilván Cristiano Ronaldo két lesből lőtt góljára gondolnak. A Paris-Saint Germain–Barcelona BL-negyeddöntő visszavágóján történt számtalan kapitális hibát most ne is említsük.

Hatékony bemutatkozás

A július 2-án befejeződött Konföderációs Kupán viszont már FIFA-rendezvényen is bemutatkozott a videóbíró, amelyet a mérkőzések során többször használtak. Az egyik példa a Mexikó–Új-Zéland összecsapás volt, igaz, a gambiai bíró a második félidőre teljesen kiengedte a mérkőzést a kezéből. Így történhetett meg, hogy az utolsó percekben óriási dulakodás kezdődött a pályán. Az ezt követően megítélt szabadrúgás után pedig káosz alakult ki, mert a szabadrúgást elvégző játékost többször visszarendelte a játékvezető. Bár megnézte a pálya szélén a visszajátszást, az afrikai bíró a szabadrúgás elvégzése közben is kapta segédjétől az információkat arról, hogy az összebalhézott játékosok közül kinek adjon sárgalapot. Ettől az esettől eltekintve azonban összességében megállapítható: az újítás mindenféleképpen segített.

– nyilatkozta a Gianni Infantino, a FIFA elnöke.

Ezzel szemben Aleksander Ceferin, az európai szövetség (UEFA) elnöke nemrég az UEFA végrehajtó bizottságának cardiffi ülése után a következőket mondta: „nem jött el az ideje, hogy a BL-ben alkalmazzuk a videóbírót, mert a felvételek még nem segítik kellő hatékonysággal a játékvezetők munkáját”.

A Konföderációs Kupa különben nemcsak a rendezés, hanem a videóbírós technológia miatt is a 2018-as oroszországi világbajnokság főpróbája volt. Hivatalosan a jövő évi vb lesz a videóbíró bemutatkozása, a következő szezonban a BL-ben például még nem használják, de a topligák közül is csak a Bundesligában kezdik tesztelni.

Hagyomány vagy haladás?

A hagyományos futballszeretők nyilván azzal érvelnek, hogy a labdarúgás eddig is jól megvolt a fejlesztések nélkül. Azok különben is gépiessé teszik a futballt, megzavarják a mérkőzések természetes tempóját. No meg a fílinget. A modern futball már amúgy is elég lélektelen – mondják sokan –, most már az őszinte, kemény bírói hibáknak sem lesz helyük benne. Állandó megszakítások, gumiként nyúló, meghosszabbodó meccsek. Már a gólnak sem lehet örülni őszintén, mert figyelni kell, hogy segítségül hívják-e a videóbírót. A Konföderációs Kupán erre is volt példa: a Kamerun–Chile mérkőzés hosszabbításában Eduardo Vargas kétszer is örült a góljának. Először akkor, amikor berúgta a labdát a kapuba. Másodszor pedig akkor, amikor a meg nem adott gólt a játékvezető – a visszajátszás megtekintése után – érvényesítette. Szép világ – mondhatják a konzervatívak –, így a 90 perces játék több mint két óra hosszat is eltarthat majd. Ne adj’Isten mi lesz, ha hosszabbítások is lennének…

Ha már itt tartunk, érdemes megjegyezni, hogy

Ez azt jelenti, hogy az óra megállna, amikor szabálytalanság történik, egy játékos megsérül, vagy a labda elhagyja a játékteret.

De térjünk vissza a videó­bíróhoz. A konzervatívakkal ellentétben a haladók szerint – és úgy tűnik, a sorozatos bírói hibák miatt ezekből egyre több van – jobb megnézni a visszajátszást, mint hogy egy eurómilliókról döntő sorozatban (mint például a Bajnokok Ligája vagy akár egy világbajnokság) olyan hibák sorát kövessék el a játékvezetőik, amelyek közvetlenül befolyásolják a mérkőzések (játékosok, klubok) sorsát. A játékvezető nyilván nem tévedhetetlen, de ha nem használja ki a sportág rendelkezésére álló technológiai lehetőségeket, akkor az már egyesen bűn.

Lemaradás a többi sportággal szemben

Hogy a labdarúgás mennyivel van elmaradva a technológiai fejlesztések alkalmazása terén, arra nem kell más bizonyíték, mint az, hogy Észak-Amerikában már évtizedek óta alkalmazzák az új fejlesztéseket.

Az NFL-ben 1986-ban kísérleteztek először, hogy video-visszajátszásokkal segítsék a játékvezetők munkáját, igaz, a rendszer 2007-ben nyerte el végleges formáját. A profi jégkorongligában (NHL) viszont 1991-ben be is vezették a gólvonal-technológiát.

 „Érthetően aggodalomra adott okot az, hogy voltak korongok, amelyek a kapuban landoltak és kipattantak onnan, vagy olyan esetek, amelyeknél a kapus már a vonal mögött tenyerelt rá a korongra, és szépen kitolta onnan. Túl sok hibát követtünk el a régi rendszerben. A változtatásoknak örülnek a drukkerek, mert többször hozunk jó döntést, de természetesen elégedetlenkednek, ha túl sokáig tart a tanakodás. Akárcsak a labdarúgásnak, a jégkorongnak is van egy ritmusa, amelyet nem szeretünk megtörni, így általában két és fél percen belül ítéletnek kell születnie. Természetesen még így is vannak hibák” – magyarázta az NHL-ben bevezetett változtatások okát Mike Murphy, a szövetség akkori alelnöke.

„Ha mi adjuk a pénzt, nem is keveset, akkor a mi pénzünkön a sporik ne szórakozzanak velünk, mert egy-egy téves ítéletükkel klubokat vethetnek vissza vagy tehetnek tönkre” – mondták egy másik észak-amerikai sportág klubtulajdonosai évekkel ezelőtt, és kötelezték a szövetséget, vezessék be a videóbírót.

De nem feltétlenül az észak-amerikai kontinenst kell felhozni példaként. Rögbiben (Rugby League – 1996, Rugby Union – 2000), krikettben (2001), teniszben (2002), kosárlabdában (2002), sznúkerben (2007), baseballban (2008), vívásban (2008) és tékvandóban (2009) is messze előbb jelent meg a videó­technológia valamilyen szintű alkalmazása, mint a labdarúgásban. Arról, hogy pontosan mennyire kiterjedt az alkalmazása, és milyen esetekben lehet segítségül hívni azt, minden egyes sportágban külön-külön szabályokat hoztak.

A végső ellenállás

Az viszont tény, hogy a többi sportággal ellentétben a futball világában a FIFA és az UEFA a végsőkig ellenállt a technológia bevezetésének. A szakemberek felhozták, hogy nem elég pontosak a rendszerek, az európai szövetség pedig bevezette a pluszasszisztensek alkalmazását. Ez azonban nem jelentett különösebben hatékony megoldást, mert az alapvonalon álló bírók sem tudták-tudják eldönteni például, hogy a 16-os sarkánál felrúgott csatár belül vagy kívül volt-e a büntetőterületen. Hasonlóan képtelenek megállapítani, hogy a felsőkapufáról lepattanó labda vonal előtt vagy után ér földet abban az esetben, ha a kapus miatt takarásban vannak. Csupán két példa a sok közül, amiért a pluszasszisztensek alkalmazása sem oldotta meg a fennálló nehézségeket, és nem küszöbölte ki a hibákat.

A sok tévedésnek tulajdoníthatóan és a számos elégedetlenség miatt – szerencsére – az ősmamutként emlegetett IFAB-ot is elérte a változás szele. A gólvonal-technológiát még mindig nem vezették be minden európai topligában (a szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező bajnokságokról nem is beszélve). A videóbíróval is egyelőre csak kísérleteznek. De a jég megtört. Aki pedig ismeri az IFAB-ot, és tudja, hogy kikből áll, egy-egy szabálymódosítást milyen körülmények között fogadnak el, és mennyi időt töltenek a javaslatok napirendre tűzésével, az már nyugodtan hátradőlhet a székében: kezdetnek már ez is valami.