Ki állítja meg a CFR-t?

A 14 csapatos bajnokság ötéves történetében először fordul elő, hogy az első helyen végzett együttesnek 3 pontos előnye legyen, eddig ugyanis az első két helyezett között mindig két pont volt a különbség. Első évben az Astrának 26, a Dinamónak 24, második évben a Viitorulnak és az FCSB-nek szintén annyi, tavalyelőtt a CFR-nek 30, az FCSB-nek 28 pontja volt, tavaly pedig az alapszakasz végén ugyancsak e két csapat 27, illetve 25 ponttal rendelkezett. Azt pedig már nyilván mindenki tudja, hogy a statisztika szerint az a csapat, amelyik az alapszakasz végén az első helyen végzett, később a bajnokságot is megnyerte. Ha ezt vesszük alapul, akkor kijelenthetjük: a 2019–2020-as szezonban is a bajnokság megnyerésére a legnagyobb esélye a fellegvári alakulatnak van. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a CFR-nek a legtöbb rúgott gólja van, a legkevesebb találatot kapta, vagyis a legjobb védelemmel rendelkezik, ráadásul a múlt héten a nemzetközi kupából kiesett, ezért csupán a bajnokságra kell koncentrálnia, akkor még nyilvánvalóbb, ki a legesélyesebb. A kérdés tehát az, hogy az adott körülmények között ki fogja tudni megállítani Dan Petrescu szinte óramű pontossággal működő csapatát.

Az alapszakasz múlt héten befejeződött, a rájátszás pedig már meg is kezdődött. Az alsóházban nyolc csapat a kiesés elkerüléséért harcol, a felsőházban a legjobb hat a bajnoki címért küzd. Az elmúlt években mindig akadt egy-egy olyan együttes, amely beverekedte magát a „nagyok” – FCSB, Craiova, CFR, Viitorul, Astra – mellé. Ilyen volt a Jászvásár, a Sepsi OSK vagy korábban a Marosvásárhelyi ASA. Idén a korábbi évekkel ellentétben nem is egy, hanem két csapat került – némi meglepetésre – a felsőházba. Az egyik a Botoșani, a másik az Edi Iordănescu által irányított Medgyes. A korábbi évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a kis csapatok, ha már eljutottak ebbe a fázisba, igencsak megnyugodtak: tudták, hogy rosszabb helyen, mint a hatodik, nem végezhetnek, érezték, hogy sok keresnivalójuk nincs a nagyokkal szemben, a bajnoki cím sorsába pedig nem szólhatnak bele. Ezért alig hajtottak, és többnyire csak a bokszzsák szerepét töltötték be. Valószínű, hogy idén azért nem ez lesz a helyzet. Egyrészt azért, mert mind a Medgyesnek, mind pedig a Botoșani-nak viszonylag jó kerete van, másrészt azért is, mert mindkét edző rendkívül törtető, és Croitoru, valamint Iordănescu is szeretné kihozni csapatából a lehető legtöbbet. A Botoșani-nak különben nem mindenki örvend, hiszen a rossz nyelvek szerint a moldovai alakulat az FCSB-t támogató Becali holdudvarába tartozik, ezért többen arra számítanak, hogy a Botoșani igyekszik majd a mérleg nyelve lenni a címért folytatott harcban. Igaz, annak idején azt mondták a Sepsire OSK-ra is a CFR-rel kapcsolatban. Azt már senki meg nem említette, hogy a háromszéki együttes a felsőházban lejátszott tíz mérkőzéséből egyet sem nyert meg s csupán egy döntetlent játszott, így egyáltalán nem játszhatta el a „döntőbíró” szerepét.

A felsőház legnagyobb meglepetését azonban nem is a Medgyes és a Jászvásár szolgáltatta – ez a két csapat az öt szezonnal ezelőtt bevezetett új rendszerben először került be a legjobb hat közé –, hanem a Viitorul. A Hagi által létrehozott és vezetett együttes első alkalommal maradt ki a felsőházból, amely ezáltal „Jövő” (Viitorul) nélkül maradt. Ami talán nem is olyan csoda, hiszen az alakulat az elmúlt évben igencsak meggyengült. Ilyen körülmények között Hagi fiatal legényei nem tudták felvenni a versenyt az élvonal erősebb csapataival, és történetük során először találják magukat abban a helyzetben, hogy a kiesőjelöltekkel kell lejátszaniuk a hátralévő mérkőzéseiket.

A felsőházban a jól működő kolozsvári gépezet küllői közé különben csak a Craiova és az FCSB szúrhat be egy-egy botot, ám azt is csak ideiglenesen. Bár mindkét csapatnak jó kerete van, a bukaresti alakulatnál a féket maga a tulajdonos jelenti, aki folyamatos kritizálásaival és „szakmai útmutatásaival” tönkre teszi mind az edző munkáját, mind pedig a játékosok önbizalmát. Az oltyánoknál a hátráltató maga az edző, hiszen Corneliu Papură nem az a típusú és tudású szakember, akivel az olténiai együttes bajnokságot nyerhet.

Nagy öldöklés folyik majd az alsóházban, hiszen néhány évig még biztos, hogy a jelenlegi rendszer működik majd, azaz tizennégy csapatos bajnokság. Ez ugyebár azt is jelenti, hogy két együttes esik ki az élvonalból a mintegy 20 csapatos második vonalba, onnan pedig a feljutás óriási anyagi erőfeszítésbe és rengeteg munkába kerül. A cél tehát az: mindent be kell vetni a bennmaradás érdekében.

A jelenlegi erőviszonyok azt mutatják, hogy a Viitorul, a Sepsi és talán a Dinamo harcol majd a hetedik hely megszerzéséért, a többi öt csapat viszont – a pontfelezéseknek is köszönhetően – reszkethet. A Voluntari együttesét ősszel még a biztos kiesők között említették, ám a téli igazolások és edzőcsere bizonyította: a Bukarest melletti község polgármesteri hivatala által támogatott klub is bennmaradhat.

Valami hasonló történt különben a háromszéki csapatnál is. Az edzőcserét követően kiderült: a sepsiszentgyörgyiek is képesek meccseket nyerni, nem csupán döntetleneket játszani. Sokan gondolhatják úgy, hogy amennyiben a klub vezetősége nyáron nem László Csabával képzelte el volna a jövőt, hanem például a korábban érthetetlen okok miatt menesztett Eugen Neagoéval, akkor a Sepsi OSK is joggal vehette volna fel a versenyt a felsőházba való bekerülésért. De hát tudjuk, a sportban nincsen feltételes mód. Így a szentgyörgyieknek, akik két évvel ezelőtt már megízlelték a felsőházi légkört, egyelőre az alsóház rájátszásának tizennégy mérkőzésével kell megelégedniük. És persze reménykedniük abban, hogy jövőre ismét megpróbálhatják a legjobb hat közé kerülést.