Franciaországi stadionmustra az Európa-bajnokságra

Bordeaux, Nouveau Stade de Bordeaux

(befogadóképesség 42 115 fő)

A stadiont 2013-ban kezdték építeni, és 2015-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. A 168 millió eurós beruházás haszonélvezője elsősorban a helyi csapat, az FC Girondins de Bordeaux, de tavaly már számos rögbimérkőzésnek is helyszíne volt. Az arénában rendezik meg Wales–Szlovákia, Ausztria–Magyarország, Belgium–Írország, Horvátország–Spanyolország mérkőzéseket, valamint egy negyeddöntőt.

Lens, Stade Bollaert-Delelis

(befogadóképesség 38 223 fő)

A stadiont 1933-ban építették. Nevét eredetileg Félix Bollaert bányaigazgatóról kapta, aki a 20. század első harmadában erőteljesen támogatta a helyiek között a sportot. 2012-ben újranevezték az arénát Andre Delelis gazdasági miniszter halálát követően. A stadion befogadóképessége eredetileg 41 ezer volt, ami mintegy négyezerrel több, mint a város lakossága. A Stade Bollaert-Delelis az RC Lens nevezetű helyi csapat otthonául szolgál. Az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokság és az 1998-as labdarúgó-világbajnokság egyik helyszíne volt.

A stadionban rendezik az Albánia–Svájc, Anglia–Wales, Csehország–Törökország csoportmérkőzéseket, valamint egy nyolcaddöntőt.

Lille, Stade Pierre-Mauroy

(befogadóképesség 50 186 fő)

A Lille OSC csapata a város egy korábbi stadionjában játszotta bajnoki mérkőzéseit, ám amikor a nemzetközi porondra lépett, az UEFA nem találta megfelelőnek a mintegy 28 ezer férőhelyes stadionját, ezért arra kötelezte a klubot, hogy a rivális Lens csapatának a pályáján fogadja az ellenfeleket. Ezért a klub 2001-ben elhatározta, hogy új stadiont épít, ám a terveket nem hagyták jóvá, ugyanis a kiszemelt hely túl közel lett volna egy 17. századi citadellához. A város fejlődésével azonban létrejött a metropolisz-övezet, így lehetőség nyílt egy megaberuházásra. A 618 millió eurós arénát végül a Lille-hez közeli Villeneuve d’Ascq városkában építették meg. A 2012-ben átadott stadion nevét a volt francia miniszterelnökről, Lille város egykori polgármesteréről, Pierre Mauroy-ról kapta, aki 2013-ban hunyt el.

A stadion a Németország–Ukrajna, Oroszország–Szlovákia, Svájc–Franciaország, Olaszország–Írország csoportmérkőzéseknek, valamint egy nyolcaddöntőnek és negyeddöntőnek szolgál helyszínéül.

Lyon, Stade des Lumières

(befogadóképesség 59 286 fő)

A létesítmény tulajdonosa az OL Groupe vállalat, amely a helyi focicsapatot is működteti, így a stadion az utóbbi hazai pályájának is számít. Ez az egyik olyan jelentős stadion az országban, amelynek egy futballklub és nem a helyi önkormányzat a tulajdonosa. Megépítésének ötlete 2007-ben merült fel, a kivitelezésre 2012 és 2015 között került sor. Befogadóképességét tekintve az ország 3. és Európa 27. legnagyobb stadionjának számít. A stadionnal azonos nevű épületegyüttes üzleti parkot, fitneszközpontot, szállodákat, éttermeket, sportmúzeumot, szabadidőközpontot és az Olympique Lyon edzőközpontját foglalja magába.

Az arénában a Belgium–Olaszország, Ukrajna–Észak-Írország, Románia–Albánia, Magyarország–Portugália csoportmérkőzéseket, valamint egy negyeddöntőt és egy elődöntőt bonyolítanak le.

Marseille, Stade Vélodrome

(befogadóképesség 67 394 fő)

Az 1937-ben épített híres létesítmény az Olympique Marseille labdarúgócsapat otthona. Nevét onnan kapta, hogy eredetileg számos bicikliversenyt rendeztek itt. A Stade Vélodrome a legnagyobb futballpálya Franciaországban. A stadion a vb-k történetében igen emlékezetes: itt rendezték az 1938-as torna döntőjét és az 1998-as vb mérkőzéseinek is otthont adott. Ebben a stadionban a rögbi-válogatott a 2000-es évek elején sorozatos győzelmeket aratott. 2007-ben pedig a rögbi-világbajnokság egyik helyszíne volt.

Négy csoportmérkőzésnek, Anglia–Oroszország, Franciaország–Albánia, Izland–Magyarország, Ukrajna–Lengyelország, egy negyeddöntőnek és a másik elődöntőnek a helyszíne.

Nizza, Allianz Riviera

(befogadóképesség 35 624 fő)

A Stade de Nice Nizza Saint-Isidore negyedében található. A 2011 augusztusa és 2013 szeptembere között felépült létesítmény 245 millió eurójába került a francia kormánynak. Már a tervek elkészülte előtt, 2010-ben bejelentették, hogy az új stadion neve Olympic Nice Stadium lesz. 2012 nyarán azonban az Allianz biztosítótársaság évi 1,8 millió euróért kilenc évre megvásárolta a stadion névhasználati jogát, így az Allianz Riviera néven került felavatásra. Az UEFA szponzorációs korlátozásai miatt azonban a 2016-os Európa-bajnokság hivatalos promóciós anyagaiban és híreiben Stade de Nice néven szerepel a létesítmény.

A multifunkcionális stadionban és környékén számos bolt, étterem, iroda és szolgáltatás kapott helyet. 2014-től itt kapott helyet a korábban Párizsban működő Nemzeti Sportmúzeum, amelyben a 16. századtól kezdődően követhető nyomon a sport története.

A stadion a Lengyelország–Észak-Írország, Spanyolország–Törökország, Belgium–Svédország, csoportmérkőzéseknek, valamint egy nyolcaddöntőnek szolgál helyszínéül.

Párizs, Parc des Princes

(befogadóképesség 47 000 fő)

A főváros délnyugati részén helyezkedik el. Eredetileg kerékpárstadionnak épült 1903-ban a Tour de France számára. A 19. századi parkrészben egy laboratórium állt, amit 1897-ben lebontottak, hogy helyére fából ácsoljanak egy „modern” kerékpár stadiont. Az 1924. évi nyári olimpiai játékok egyik helyszíne volt, akkor nézőterét 20 000 főre bővítették. 1967-ig itt volt minden Tour de France utolsó szakaszának befutója. Charles de Gaulle tábornok azonban úgy határozott, a létesítményt le kell bontani, hogy modern futballstadion épüljön a helyére, amely rögbimérkőzéseknek is otthont adhat. A stadion végül 1972-ben készült el, s azóta a Paris Saint-Germain labdarúgócsapat pályájaként is működik, de természetesen számos más sporteseménynek is helyszíne. A párizsi polgármesteri hivatal tulajdonában levő pályán rendeztek többek között két Eb-döntőt, három BL-döntőt, egy UEFA-kupadöntőt és két KEK-döntőt.

Négy csoportmérkőzésnek, Törökország–Horvátország, Románia–Svájc, Portugália–Ausztria, Észak-Írország–Németország és egy nyolcaddöntőnek a helyszíne.

Saint-Denis, Stade de France

(befogadóképesség 81 338 fő)

Az ország nemzeti stadionja, Párizs északi részén, Saint-Denis városrészben található. A döntés az új stadion építéséről akkor született, amikor Franciaország 1992. július 2-án elnyerte az 1998-as labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát. Az építési munkálatokat 1995-ben kezdték el, és 1998-ban fejezték be. Európa 8. legnagyobb stadionja. Rajta van az UEFA ötcsillagos stadionjainak listáján. Itt játszották a franciaországi vb döntőjét, amelyet a hazai csapat nyert 3-0-ra. A létesítményben rendezték még az 1999-es rögbi-világbajnokságot, a 2003-as atlétikai világbajnokságot, a 2007-es rögbi-világbajnokságot, 2000-ben és 2006-ban a BL-döntőt.

Hét mérkőzést játszanak a stadionban: négy csoportmérkőzést (a francia-román nyitómeccset), egy nyolcaddöntőt, egy negyeddöntőt és a döntőt. A másik három csoportmérkőzés: Írország–Svédország, Németország–Lengyelország, Izland–Ausztria.

Saint-Étienne, Stade Geoffroy-Guichard

(befogadóképesség 41 965 fő)

A stadion az AS Saint-Étienne helyi csapat otthonául szolgál. 1930-ban épült és 1931-ben nyitották meg. Története során a nagyobb sportesemények előtt több alkalommal is felújították. Az 1984-es Eb és az 1998-as vb egyik helyszíne volt. A nevét a Casino üzletek alapítójáról kapta, ráadásul Geoffroy Guichard volt a tulajdonosa annak a területnek, amelyre a létesítmény megépült.

Az arénában a Portugália–Izland, Ukrajna–Észak-Írország, Csehország–Horvátország, Szlovákia–Anglia csoportmérkőzéseket, valamint egy nyolcaddöntőt bonyolítanak le.

Toulouse, Stadium Municipal

(befogadóképesség 33 300 fő)

A Toulouse labdarúgócsapat otthona. A város rögbicsapata, a Stade Toulousain is itt rendezi hazai bajnoki találkozóit. A létesítményt 1937-ben építették az 1938-as vb-re készülve. Az azóta eltelt időszakban két nagy felújításon esett át: először a második világháborút követően, 1949-ben, másodszor pedig 1997-ben az 1998-as vb előtt. A stadionban negyvenezer néző előtt 1992. szeptember 16-án koncertezett Michael Jackson a Dangerous című világkörüli turnéja alkalmával.

A stadion a Spanyolország–Csehország, Olaszország–Svédország, Wales–Oroszország csoportmérkőzéseknek, valamint egy nyolcaddöntőnek szolgál helyszínéül.