Verdi és Schiller egy színpadon

Giuseppe Verdi születésének bicentenáriuma adva volt – a világ szinte összes operaháza ehhez az alkalomhoz igazította idei évadját –, csupán az maradt a kérdés, hogy Kolozsváron, a világ egyetlen kisebbségi operaházában milyen műsorral emlékezzenek a nagy zeneköltőre. A magyar opera repertoárjában szerepelnek ugyan Verdi művek – folyamatosan műsoron van például a Traviata, az Álarcosbál, a Rigoletto –, ám az intézmény művészeti vezetése úgy döntött, eddig nem látott-hallott Verdi művekkel örvendezteti meg a nagyérdeműt. Persze, nem könnyű Verdi születése után kétszáz évvel olyan művel előállni, amit ne játszottak volna akár Kolozsváron is.

 Trilógia

Selmeczi György karmester, zeneszerző mégis rátalált három olyan operára, melyek nem csupán kolozsvári, de országos premiernek is számítanak. Mindhárom operát Friedrich Schiller drámái ihlették, és Selmeczi véleménye az, hogy „ezek a művek Verdi alkotói életének is különleges darabjai.” 

Verdi kétévenként írt egy operát Schiller drámáinak alapján: a Szent Johannát 1845-ben, két évvel később A haramiákat, végül 1849-ben a Luisa Millert. A zeneszerző ekkor már túl volt a Nabucco sikerén, de még előtte állt legnagyobb műveinek – Aida, Rigoletto, Simon Boccanegra – megalkotása. A Schiller-trilógiát viszonylag ritkán játsszák a világ nagy operaházai: „Mindig foglalkoztatott – és különösen az egyes partitúrák áttanulmányozása után –, hogy vajon miért is ódzkodik az operavilág lassan másfél évszázada, hogy ezeket a műveket méltó helyükön kezelje a repertoárban. Meglepő következtetésekre jutottam: nem kétséges, hogy ezek a művek Verdi alkotói életének is különleges darabjai. Az akkor sikerei csúcsán lévő, a Nabuccóval, a Lombardokkal a közönség kegyeit élvező komponista ezekben a művekben tesz tanúbizonyságot rendkívüli művészi és emberi nagyságáról” – fogalmazott Selmeczi György, az előadások ötletgazdája.

 Három opera, három rendező

Verdi 1813-ban született, Schiller 1805-ben hunyt el, tehát a két zseni korántsem volt kortárs. Ám ahogyan az lenni szokott, a nagy elmék gondolatai általában találkoznak. Selmeczi György rátalált arra, ami a két lángelmét összeköti: „Hogyan értelmezhető trilógiaként ez a három alkotás? Csupán az ihlető Schiller személyisége köti össze őket? Nos, van még valami, ami különösen felértékelődik korunkban: ez pedig az apa-princípium, az apa-eszmény zenedrámai megjelenítése. Apátlan korban élünk, társadalmi viszonyaink, emberi kapcsolataink ziláltak. Erkölcseink és felelősségtudatunk erózióját nap mint nap megszenvedjük. A Verdi és Schiller révén elénk tárulkozó apafigura talán gondolkodásra késztet mindnyájunkat. Különös élmény felfedezni, hogy a cselekmény, a drámai folyamatok háttere mindig az apák döntéseinek, az apák áldozatának függvényében alakul.”

Az operák technikai, zenei, vokális szempontból is kihívást jelentenek. Selmeczi György az előadások egyik különlegességeként említette a sajátos vizuális egységet, amely Csíki Csaba díszleteit és Kiss Zsuzsa jelmezeit jellemzi. Érdekesség, hogy ugyanazokat a színházi képzőművészeti elemekből összeálló díszleteket három nagyon különböző egyéniségű, munkastílusú rendező használja előadásaiban. A trilógia első darabját, a Szent Johannát Zakariás Zalán, A haramiákat Göttinger Pál, a Luisa Millert pedig Szőcs Artúr rendezi. Mindhárman elsősorban prózai színházban dolgoztak, számukra új teret, új lehetőségeket nyújt ez a munka. Ne feledjük, nem egy híres és elismert színházi rendezőnek jelenti a „csúcsot” egy-egy opera színre vitele. Ugyanakkor – ahogyan azt Szép Gyula igazgató megfogalmazta – a világ két magyar operaházának közreműködése bizonyítja: a kolozsvári opera felkészült arra, hogy világszintű együttműködésekben vegyen részt.

A kolozsvári bemutatókra december 6-án, 7-én, illetve 8-án kerül sor.