Van, aki forrón szereti

Ne tessék csodálkozni, nem változott meg a rovat arcéle, nem az 1959-ben készült, Marilyn Monroe, a magyar származású Tony Curtis és Jack Lemmon főszereplésével nagy sikert aratott, örök értékű amerikai filmvígjátékról fogok írni. Hanem a dzsesszmuzsikáról, annak is egy kezdeti, New Orleans városához köthető korszakáról, amikor az épp csak születőben lévő, műfajon belüli stílusirányzatot előszeretettel nevezték „hot”-nak, forrónak. Talán a zenekarok fellépésének helyet adó kiskocsmák, lokálok hangulatára utalva. Szerencsére a magyarországi Hot Jazz Band névválasztása esetében könnyebb a dolgunk, ők ugyanis bevallottan ezt a kezdeti forró stílust követik, legyen az előadott darab (dzsessz) klasszikus amerikai nóta vagy harmincas évekbeli magyar sláger. Az idén 29 éves, elsősorban szvinget és dixielandet játszó zenekar ez évi erdélyi koncertkörútján több helyszínen fellépett – sokak őszinte örömére.

Bényei Tamás (trombita, bendzsó, ének), Bera Zsolt (harsona), Fodor László (klarinét, altszaxofon), Galbács István (dob), Juhász Zoltán (bőgő), Gáspár Pál (bendzsó, gitár) hangszeresek és az állandó vendég, Bolba Éva énekes társaságában remek, üdítő másfél órát tölthetett el a nagyérdemű. Kiváló hangszertudás, remek szólók, összeszokottság, stílushűség, magával ragadó lendület, finom, enyhén pikáns, de távolról sem ízléstelen humor – mind-mind remek teljesítmény adalékai. Az előadott repertoár legtöbb darabja a magyar filmgyártás harmincas évekbeli dicsőséges korszakához köthető, Karády Katalin, Jávor Pál, Latabár Kálmán és a kor többi csillaga által is énekelt slágerek hangzottak el. Nem hiányoztak az amerikai sikerek sem, de hallhattunk gyönyörű, melankolikus-mélabús francia slágert (a világhírű, belga születésű francia roma dzsesszművész, Django Reinhardt szerzeményét) és orosz népdalfeldolgozást is. Ami egyébként eltér a zenekar irányvonalától, hiszen ritkán játszanak saját szerzeményeket. Szerencsére ez esetben megtették, talán azért is, hogy bemutatkozási teret adjanak Bényei Tamás és Gáspár Pál bendzsóduó virtuozitásának. Megérte, volt mit csodálni.

A Hot Jazz Band zenei produkciójában minden a helyén van, mindenben érződik a szakmai kifinomultság, az oly sokszor hiányolható mértékletesség. Magas szintű tudásukat nem hivalkodóan viszik a közönség elé, folyamatosan jelen lévő humoruk pajzánkodó, de nem frivol, hangszerszólóik virtuózak, de nem harsányak, vokáljuk rendkívül tiszta, cizellált. Az állandó vendégként velük színpadra lépő Bolba Éva is tökéletesen illeszkedik az összképbe. A közönség remekül szórakozott, nevetett ezen az estén, a kolozsvári részt is vett a produkcióban, hiszen a sok-sok ráadás legvégén a zenekarral együtt énekelhette a siófoki születésű (Bényei Tamás zenekarvezető is itt töltötte gyermekéveit) Kálmán Imre-szerzeményt, a Szép város Kolozsvár című örökzöldet. Egyetlen dolog hiányzott: az a bizonyos, harmincas évekbeli, forró hangulatú lokál, ahol a táncolni vágyó közönség kitombolhatta volna magát. Ennek híján maradt a dobogtatás, széktámla ütögetés – és a vastaps.