New York, Continental, KontinentTál…

Több újdonsággal is (újra) beírta magát a kollektív emlékezetbe a Kolozsvári Magyar Napok (KMN) negyedik kiadása. Közülük az egyik legmaradandóbb – már csak fizikai konkrétuma okán is – a New York Szálló (1894-től New York Szálloda és kávéház, az 1960-as évektől 2005-ig Hotel Continental), amely egy röpke hét erejéig ismét valódi kultúrszínhellyé változott.

Az origót épp az Origó Kulturális Egyesület New York, New York!, avagy Ki jön velem szobára? című vizuális művészeti kiállítása jelentette, amely tizenegy művész munkája révén csábított sok száz embert a kihalt szálloda első emeleti szobáiba. Darvay Tünde Napocska, Diana Drăgan Chirilă, Ferenczy Botond, Jánosi Andrea, Kalló Angéla, Kudor István, Márkos Tünde, Miklós Szilárd, Lőrincz Gyula, Szabó András és Szőcs Zoltán Zörgő erdélyi képzőművészek munkái sajátos és egyedi örömtanyává változtatták a nyilvános jelzővel is ellátható ház szobáit…

„Kolozsvár ikonikus és sajnos halott épületeit, a szállót és egy éve a Művész mozit is különböző kulturális szervezetek használják. Az Erdélyi Filmszövetségnek a KMN szervezőcsapatával karöltve sikerült kibérelnie a mozit, az Origó egyesületnek pedig – ami Márkus Tünde képzőművészt és csapatát jelenti – a még mindig veretes, bár egyre inkább megvert New York kávéházat és szállót. Az emeleten rendeztük be a képzőművészeti kiállítást, amiről túlzás nélkül állíthatom, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak legsikeresebb, legnagyobb látogatottságú romániai magyar kortárs képzőművészeti akciója. Sikerének egyik kulcsa, amire tudatosan építettünk, a »tizenkettedik kiállító«, vagyis maga a szálló épülete” – mondta el Szántai János, a projekt egyik szervezője.

Az emeleten kiállítást, a földszinten, az egykori kávézó helyén romkocsmának is beillő kortárs kávézót rendeztek be, amely a KMN alatt előadásoknak is színhelyül szolgált. Verses, zenés összeállítás a magyar nyelvről, Jékely Zoltán centenáriumi kerekasztal-beszélgetés, folyóirat-bemutató és kolozsvári analemma – ez volt a New York nappali témakínálata. Helyszínhez kötődő anekdotákat is hallgathattunk a kávéházi részben, amely hangosítás nélkül annak rendje és módja szerint elnyeli a hangokat – nem véletlenül, hiszen Kolozsvár egykori főépítésze, Pákei Lajos arra tervezte, hogy a vendégek zavartalanul beszélgethessenek egymással.

A New York Szálló pergő vakolatú terei nemcsak kiállítótérré, kávézóvá és előadótérré változtak, hanem buliarénává is a főtéri koncertek után. A tematikus estek az idősebb korosztály képviselőit is a táncparkettre csábították, a siker frenetikus volt. A szálloda és kávéház története a KMN alatt új fejezettel bővült, azt azonban egyelőre csak remélhetjük, hogy hasonlóan izgalmas bekezdésekkel gazdagodhat tovább. Hátha...