Mit keres a hegedűs a háztetőn? – Sheldon Harnick-Jerry Bock-Joseph Stein musicaljének bemutatója Kolozsváron

A világsikerű, humoros musical egy zsidó család külső kényszerek és belső vágyak által irányított életéről szól egy viharos történelmi időben. De leginkább a változó világokról és a mindenkori értékrendről, arról, hogy mit jelent emberség, család, hit, közösség és összetartás. Kevesen ismerhetjük belülről a zsidók életét, szokásait, hagyományait – a musical mindezekre szintén rávilágít.
A kívülálló úgy gondolhatja, Tevje hálás szerep a színész számára. De ne feledjük, minden nagyformátumú főszerepben benne van a bukás lehetősége is. A musical New-York-i bemutatóján Zero Mostel játszotta a zsidó tejesembert – élete nagy alakítása volt. Megszakítás nélkül nyolc évig öltötte magára Tevje gúnyáját, és csak betegsége akadályozta meg abban, hogy tovább vigye a szerepet. Az 1971-ben bemutatott filmváltozat három Oscar-díjat hozott az alkotóknak, de a Tevjét alakító izraeli Hajím Topólt is jelölték. Nem kapta meg az elismerést, bár igaz, ő azelőtt már elnyerte játékáért a Golden Globe-díjat. Magyar nyelvterületen talán Bessenyei Ferenc tejesembere a legismertebb, de alakította Tevjét mások mellett Huszti Péter, Kulka János, Kozák András, Gregor József vagy Haumann Péter is. És most elérkezett Bogdán Zsolt ideje…

Egyszerűen káprázatos
Bogdán Zsoltot számtalanszor láthattuk főszerepekben a kolozsvári deszkákon, tehetsége régen megkapta a megfelelő elismerést, de ettől az alakításától egyszerűen eláll az ember lélegzete. Aki azt hiszi, már látott nagy színészeket hollywoodi filmekben, az nézze meg Zsoltot a Hegedűsben, és akkor rájön, hol kezdődik az igazi színjátszás. Azt nem mondhatjuk, hogy itt is végződik, hiszen Bogdán mindegyre meglepi nézőit. És teszi ezt különféle műfajokban, királydrámáktól egészen a könnyed komédiákig. Száz hangon szól, ezer mozdulatot bevet, millió tekintettel tud nézni társaira, a közönségre – azt hiszem, nincs olyan színészi eszköz, amit Bogdán Zsolt ne ismerne és ne tudna kihasználni. Ugyanakkor annyira természetes e szerepben is – talán éppen ebben rejlik művészi nagysága –, mintha maga lenne a megtestesült tejesember. A rendező Béres László el is mondta, nem kellett sokat gondolkodnia azon, ki játssza a főszerepet. Bár az előadás egyértelműen Bogdán Zsolt köré épül, a rendező egyetlen apróságot sem hanyagol el, a maga módján és szerepének függvényében az egész társulat kitesz magáért.
Tevje egyszerre tragikus és humorral megáldott figura. Állandóan pöröl Istennel, a Bibliát idézgeti, többnyire helytelenül és nem odavalóan, aranyból van a szíve, ám a hagyományoknak nem szívesen mond ellen ő sem. Közösségének vezéregyénisége, noha vannak nála jobban szituált polgárok is, és normális esetben ezt a szerepet a rabbinak kellene betöltenie. Eladósorban lévő lányainak jó partit akar, de a szerelem láttám mindegyre megenyhül, és a fiatalokra bízza a döntést. Titokban hinni szeretné, hogy ő az úr a házban, de a felesége szájától azért rendesen retteg. „Reformgondolkodású” lányai egymás után hágják át a régi hagyományokat, és saját szívük szerint választanak maguknak párt – néha a közösség felháborodásától is kísérve.
A Hegedűs a háztetőn egyik központi problémája a változó világ és a régi hagyományok összeegyeztethetetlensége. Tevje lányai hátat fordítanak annak az évszázados szokásnak, amely az apát ruházza fel azzal a jogkörrel, hogy férjet szerezzen nekik. Az apa egy bizonyos pontig hajlandó is kompromisszumra. De amikor a hagyományok felrúgásáról van szó, ő is a sarkára áll. Lányát nem hajlandó nem zsidó emberhez adni, még annak árán sem, hogy gyermeke elhagyja a családot. Innentől fogva a komédiázás már drámába hajlik: nem elég Tevje számára a családi viszály, de az oroszok még el is üldözik őt ősi földjeiről. 
Ezen a ponton talán nem árt tisztázni azt sem, honnan ered a musical címe. Hiszen látszólag semmi köze a darabhoz, és mégis sokat elárul mondanivalójáról. Köze van hozzá egy Marc Chagall festménynek is, de a titokra akkor derül fény, amikor az előadás elején Tevje, a tejesember egyedül filozofálgat a színpadon, és többek közt a következőket mondja: „Márpedig itt, Anatevkában, ebben a kis eldugott faluban mindnyájan hegedűsök vagyunk a háztetőn. Kínlódunk, gyötrődünk, hogy kicsaljunk valami kellemes, egyszerű dallamot anélkül, hogy kitörnénk a nyakunkat”.
Ki kell emelni az operától „kölcsönzött” Jakab Melinda kiváló koreográfiáját, amely nagyot lendít az előadás összképén. Ahogyan Carmencita Brojboiu egyszerű, de sokatmondó díszlete is, amely falakon nyíló ajtókból áll mintegy jelezve, hogy semmi sem állandó az életben, és még azt sem mindig mi dönthetjük el, hogy menni akarunk vagy maradni.