
Fotó: magyarnapok.ro
2013. augusztus 29., 22:312013. augusztus 29., 22:31
A hiba minden bizonnyal a mi készülékünkben van: az István, a király című rockoperát talán kivétel nélkül mindenki a stúdiókörülmények között készült hanganyag alapján szívta magába, ezért aztán mindent annak zenei tökéletességéhez mérünk. A dolog persze így sportszerűtlen, de mit tehetünk emberi gyarlóságunkkal?
Nem lehetett kivétel e „bánásmód” alól István kolozsvári fellépése sem. Pedig minden együtt volt a pozitív diszkriminációhoz: az Alföldi-féle rendezés körüli vihar, a Főtéren és környékén ünnepi lélekbe öltözötten várakozó tízezrek, egy hét melengető magyar együttlét. Az István pedig amúgy is remekmű, nimbuszát egyetlen epigon feldolgozás sem képes lerombolni. Sikerének titka a középkortól táplált István-kultuszban, a kezdetektől jól működő marketingben, no meg a remek zenében keresendő, amit csak szeretni, énekelni, harsogni lehet – no meg azonosulni vele közéleti nézőpontoktól és szerepvállalásoktól teljesen függetlenül.
A hangok azonban az egymáshoz tartozás „heringesített” változata, a testszomszéd üvöltő lelkesedése ellenére is akadálytalanul terjednek, s mivel a kissé operettesre sikerült első szín után a színpadképből amúgy sem látni már sokat, hát a zenét szívjuk magunkba minden pórusunkkal. Feke Pál Istvánja teljesen rendben van, a szegedi változatban tapasztalt visszafogottságnak nyoma sincs, legfeljebb az csal némi mosolyt az arcokra, hogy robusztus megjelenése és hangereje ellenére is attól tart, hogy elfújja minden szél. Határozott tónusa igazán csak a fináléban válik kissé idegenné, amikor intonációja cseppet sem adja vissza a győzelem és államalapítás terhe alatt nyögő ember gyarló törékenységét.
Feke után azonban a szakadék – legalábbis zenei szempontból. A kitartott hangok ingatagsága, az éneklések többségének erősen biztonsági üzemmódja, a kórusok és vokálok törékenysége nyomán bizony némi hiányérzettel indulhattunk hazafelé. De, mint mondtam, bizonyára azért, mert a tökéleteshez mérjük magunkat és másokat. István kolozsvári feléptetésének ténye pedig önmagában felsőfokot követel. No meg igazi kihívást a rendezőknek az elkövetkező évekre.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!