Istenek „örökzöld” alkonya

Az enyhén historizáló úri villa rangjához képest szerényen húzódik meg a fasorok közt, a kertbe ereszkedő terasztól csupán néhány lépésnyire levő sírkő sem hivalkodik, békésen olvad össze a parknak is beillő kert zöldjével. A Zöld dombon levő birtok mégis tipikus zarándokhely: a zajos látogató-forgatagot kiválóan ellensúlyozza a Wahnfried-villa tiszteletet parancsoló komorsága, amely némaságában is sokatmondó. És titokzatos, akárcsak alapítója, Richard Wagner.

Aki Bayreuthba látogat, mindenütt belebotlik a legendás német zeneszerzőbe. A település ugyanis gyakorlatilag abból él, hogy magát Wagner-városnak nevezheti, miután 1876-ban itt tartották meg az első Bayreuthi Ünnepi Játékokat. A különc művész eredetileg azért hozta létre a fesztivált, hogy mecénások és műértők előtt bemutathassa azon alkotásait, amelyek a korabeli színházakban nem kerülhettek volna műsorra, de a kulturális esemény hamar túlnőtt ezen „alternatív” kereteken és – a városkával együtt – bővülésnek indult. Színház és opera mellett ma már külön iparág épült Wagner köré szuvenírboltokkal, Lohengrinre keresztelt élményfürdővel, tematikus kényeztető hétvégével vagy a wagneri életutat bejáró európai körutazással. Ami változatlan maradt: a nyár derekán zajló egy hónapos fesztivál repertoárja (kizárólag wagneri szerzemények) és a körülötte levő nagy felhajtás.

Mert az ünnepi játékokat semmi sem jellemezheti jobban, mint a „sehen und gesehen werden” német kifejezés, ami magyarul annyit tesz, mint látni és látva lenni. Feltéve, ha az egyszerű földi halandó jegyhez jut, hisz a belépők évekkel előbb elkelnek. A Festspielhaushoz vezető vörös szőnyeg ugyanis a hírességek számára éppoly hízelgő, mint Cannes-i vagy Los Angeles-i társa – az eseményt máig saját kezűleg menedzselő Wagner-dinasztia pedig arra is ügyel, hogy a nézőtéren a prominens személyiségek krémje legyen jelen. Az államelnökök és magas rangú politikusok mellett persze jól megférnek a művészberkek ügyeletes botrányhősei is. Fesztivál idején két bayreuthi éjszaka egy operaelőadással egybekötve annyiba kerül, mint másutt egyheti üdülés főszezonban. A bayreuthi jelenlét a fellépő művészek számára is életbiztosítással ér fel, hisz aki itt van, az előtt szakmailag mindig nyitva állnak az ajtók a világ bármely pontján, legyen rendező, díszlettervező vagy kórustag.

Richard Wagner élete során sem volt egy meg nem értett zseni, de az idő csak táplálta nimbuszát. A kultúrtörténészek máig lenyűgözve állnak élete és munkássága előtt, amelyben az a legérdekesebb, hogy a zeneszerzőt minden történelmi kor valahol és valamiért a magáénak tekintette. Magyarázói szerint Wagner zsenialitása leginkább abban áll, hogy zenei drámáiban felfedte az emberi és politikai alapmintákat.

Születésének 200. évfordulója idén alkalmat adott a legkülönfélébb alkotások és kiadványok megjelentetésére, amelyben a kevésbé pozitív témák is helyet kaptak. Mert az „őrült zseni” életművére és emlékére sötét árnyékként vetül a náci korszakkal való párhuzam: Wagnerről ma nemigen lehet beszélni anélkül, hogy ne tárgyalnák zenéjének szerepét a nemzetiszocialista hatalom megszilárdításában. Köztudott, hogy Hitler a végletekig rajongott érte, és nemcsak Wagner köré épített valóságos kultuszt, de propagandacélokra használta fel az operákban felvonultatott és feldolgozott germán mondavilágot is. A náci vezérkar gyakori vendég volt a Wahnfried-villában és a Bayreuthi Ünnepi Játékokon, ami az utókor szemében letörölhetetlenül „besározta” a páratlan muzsikát is, annak ellenére, hogy a zeneszerző ekkor már rég nem élt. Wagner kritikusai azonban nem kegyelmeznek: szerintük a művész bűnrészessége tagadhatatlan, épp amiatt, hogy halálában is akkora hatással volt egy népirtó diktátorra. Az sem enyhítő körülmény, hogy a komponista életében könyvet írt „a zsidók szerepéről a komolyzenében”.

Habár sokak szerint Bayreuth „nácitalanítása” máig nem teljes, a kottapapírra vetett Istenek alkonya éppoly aktuális vagy még időszerűbb, mint száz évvel ezelőtt. A sokat vitatott Wagner ugyanis képes volt az elsők között „kihallani” a gőzgépek zakatolásából a varázstalanított modern kor istenek utáni kiáltását.