Évek, képek, emberek

Zajlik az élet a bizonytalan sorsú, málló vakolattól elcsúfult kolozsvári Bánffy-palotában. Szerencsére a nem éppen biztató külső mögött bent, a Szépművészeti Múzeum termeiben egymást érik az érdekes kulturális események.

Március elejétől a szokásostól eltérő tárlatnak ad otthont a múzeum egyik galériája: Horváth László olyan fotókat állított ki, melyek festészeti kiállítások megnyitóin készültek. Vonzódása a festmények iránt nem a véletlen műve: felesége, Horváth Gyöngyvér Erdély egyik elismert festőművésze, aki a megnyitót követő baráti beszélgetésen viccesen meg is jegyezte: „Ha egy gyárban dolgoztam volna, lehet, hogy Laci esztergapadokat és lakatosokat fényképezett volna.”

1971-ben, 22 éves korában kezdett fényképezni, és ahogyan a megnyitón barátja, Farkas György fotográfus fogalmazott, azóta a fényképezőgép az ikertestvére lett. Kevés olyan kulturális esemény zajlik a kincses városban, ahol Laci és a fotósfelszerelése ne lennének jelen. A gond csupán a jelentős és maradandó értékeket képviselő történések megválogatása, hiszen Kolozsváron szinte naponta fordul elő, hogy a különböző tárlatmegnyitók, könyvbemutatók, előadások zajlanak párhuzamosan.

Közel fél évszázad alatt nagyot változott a világ, és vele együtt a fotózás is. „Amíg filmre dolgoztunk, nagyon oda kellett figyelni, mert anyagilag nem érte meg a pazarlás. Másrészt egy film előhívására akár egy hétig is várni kellett, hogy aztán kiderüljön, egyik kocka sem sikerült. A digitális érában az eredmény azonnali, bár az nem igaz, hogy ma már mindenki tud fényképezni. Egy gombot kell megnyomni, de nem mindegy, mikor” – mondta Horváth László lapunknak. Fiatalabb korában legfőképpen gyerekeket fényképezett, később rátért a sportfotózásra, legelső, újságban is megjelent fotója ennek eredménye volt. Bár rendszeresen jelentek meg képei különféle publikációkban – egyebek között az Erdélyi Naplóban is –, mégsem lett hivatásos fényképész. Elektrotechnikusi szakmája mellett végig kitartott, így aztán voltak kihagyások is fotós pályáján. Ennek ellenére életműve immár több tízezer fényképet számlál, nem is volt könnyű a válogatás a most látható tárlatra. Florin Gherasim muzeográfus, a kiállítás kurátora elmondta, több ezer alkotásból válogatták ki a tárlat hatvan képét, többek között olyanokat, melyeken szerepelnek Kolozsvár jelentős, a fotók elkészülte óta elhunyt kulturális személyiségei. Horváth László képeinek jelentősége társadalmi mércével mérhető, hiszen tükre a város művészeti életének, megörökítője kiemelkedő eseményeinek, jelentős személyiségeinek. Az utókornak is szólnak ezek a fotók, hiszen galériák történéseit, művészek emlékét őrzik. Az egyszerű szemlélődő számára is szembetűnő az a szeretet és alázat, ahogyan Horváth fényképezi az embereket, az eseményeket, ahogyan fotóin szinte életre kelnek a visszahozhatatlan pillanatok varázsa.