Hirdetés

Egy kapugyűjtögető tíz éve

•  Fotó: Lukács Ádám

Fotó: Lukács Ádám

„A fényképezést mindig különleges dolognak tartottam, a kamera bármely oldalán álljak.” Lukács Ádám kolozsvári származású, Barcelonában élő fotográfust a világ kapuinak szakértőjeként ismerték meg, de ő ennél jóval többet akar.

Zsók Enikő

2014. április 11., 18:582014. április 11., 18:58


– Igazi költözőművész: Kolozsvárt Szegedre, majd Barcelonára cserélte, közben élt az Egyesült Államokban is. Hogyan kezdődött ez az egész?

– Nem a fotózás miatt mentem el, azt csak vittem magammal. Persze mindenhol megpróbáltam kezdeni valamit a fotózással, a fotóimmal. Nagy adag bátorság is kellett hozzá, amit csak nehezen gyűjtöttem össze. Míg Kolozsváron a baráti körömön kívül meg sem mertem említeni, hogy fotózom, és nem hobbi szinten, addig Szegeden előítéletek nélkül, senkit nem ismerve ki mertem mondani.

– Éppen Szegeden találkoztunk 2009-ben egy nem mindennapi kiállításon a Grand Caféban. Csodáltam azokat a hatalmas fehér-fekete képeket…

– Ez volt az első kiállításom, amelyet azt sem tudtam, milyen képekből állítsak össze. Végül úgy gondoltam, teljesen új anyaggal „kezdem”, és a régi kedvenceimet mellőzve, nekiálltam portrékat készíteni természetes környezetben. Így lett az első Lukács Ádám kiállítás neve 2009 januárjában: Portrék és kapuk.


– A kolozsvári kapukról készített korábbi sorozatára senki sem figyelt fel. Vajon miért?

– Kolozsváron 2003-ban kezdtem kapukat fotózni. Rengeteg régi ház kapuját egyszerűen kidobták vagy szakszerűtlenül megfoltozva, tákolva, műanyagra vagy pléhre cserélték. Egy évvel később a Sapientia fotó- és filmművészeti szakára jelentkezve a kapuimat vittem be felvételiző anyagként. Szerintem elsőnek estem ki. Nagyot csalódtam, de rájöttem, hogy Kolozsvár nem az a hely, ahol bármit is kezdhetek a fotózási szándékaimmal. Átkerültem Szegedre, és bár eredetileg csak Erdély kapuit akartam gyűjteni, tarsolyomban a marosvásárhelyi és segesvári kapukkal, lefotóztam a szegedieket is. Így vált „nemzetközivé” a kapugyűjteményem. Szeged után Temesvár kapui következtek, és gondoltam, egy kiállítás formájában másnak is érdekes lehet. A Grand Caféban portrék mellett állítottam ki őket, s bár a kettő nem passzolt egymással, ez akkor így volt jó.

– Hogyan került a kezébe fotómasina?

– A fényképezést – bármelyik oldalán is álljak a kamerának – mindig különleges dolognak tartottam. Gyermekkoromban valahányszor kamera elé álltunk, mindig fegyelmezetten kellett viselkedni, megfésülködve, de ellazult hangulatban, a természetességet megőrizve. Szóval a fényképezőgép kisebb tekintélyt diktált. Ez az érzés velem nőtt fel. Később is izgalmat éreztem, amikor fotóznom kellett, amit nem akármikor tehettem, hiszen csak 24 kocka állt rendelkezésemre. De a képek sehogy sem jöttek ki, el is kenődtem, hogy az én képeim soha nem lesznek jók. Egészen addig, míg 19 éves koromban, 1994-ben kezembe vettem egy Zenitet. Akkor éreztem, hogy megvan a képeknek az a hangulata, amit kerestem.

– A 2013-as barcelonai kiállításáról már csak a Facebook révén értesülhettünk. Mit hozott a 3000 Portes című tárlat?

– Az eltelt több mint tíz év alatt egyre komolyabban vettem a kapuk fotózását. Bármelyik európai városban megfordultam, minimum egy ívre valót, azaz 36 darabot fotóztam a belváros kizárólag fából készült kapuiból. Tizenkét ország 36 városának kapuit sikerült lefotóznom, ami 3600 különböző kapu. A kiállítás címe azért lett mégis 3000, mert kerek szám, és csak jelképes, hiszen idővel növekedni fog. Az utóbbi években már úgy fotóztam, hogy tudtam: eljön a „kapuk” ideje. 2013-ban találtam Barcelona belvárosában egy gyönyörű kiállító helyet, ahova pályázatok alapján lehetett bejutni. A kapukat vittem be, és kiteregettem 60 képet az asztalra. Az egész iroda összegyűlt, és bár két hétre rá volt a hivatalos eredményhirdetés, azt kérdezték tőlem, melyik termet választanám, ha ki lennék választva. Az utcára nyílót választottam. Számomra különleges dolog volt, hiszen tíz éve gyűjtögettem a kapukat, így hozzá illő megnyitót szerettem volna. Megkérdeztem, ki a legnagyobb kortárs katalán költő-író, legtöbben ugyanazt a nevet említettek: Marius Serra. De felejtsem el, „nyugtattak” meg, úgysem jön el, keressek kisebb kalibert. Írtam neki egy rövid üzenetet, amelyben arra kértem, nyissa meg a 3000 különböző kapukból álló kiállításomat Barcelonában. Két hét múlva válaszolt, hogy szívesen. A kiállítás négy hétig volt látható, rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, száz képen volt kiállítva a 3600 kapu. Hát ez lett a kolozsvári kapukból, remélem, olvassák majd a Sapientia 2004-es felvételiztetői is.

– Valami nagyon beindult Spanyolországban: 2012 óta újabb három kiállítás. Felpörögtek a dolgok?

– Az első három évemben napozáson és fürdésen kívül semmi nem történt velem Barcelonában. Új város, új nyelv, nulla ismerős. Aztán egyszer a barcelonai magyar konzulátuson jártunk, megemlítettük a főkonzulnak, hogy fotózom, kiállítási anyaggal is rendelkezem, és ha tud kiállítási lehetőséget, szóljon. A képeim megtekintése után hívott, és nem is akárhogyan. A magyar nemzeti ünnep alkalmával rendezett fogadáson állíthattam ki rengeteg ember előtt, előkelő helyen. Ez volt az első barcelonai kiállításom, és hatalmas löketet adott minden téren. Elkezdtem új kiállításhelyek után nézni, ami könnyebben ment az elsőnek köszönhetően.

– Álmai, tervei biztosan vannak. Milyen projekten dolgozik?

– Talán hihetetlenül hangzik, de jelenleg pihenni szeretnék. Egy éve kezdtem el kiállítani Barcelonában, azóta öt volt, ami rengeteg. Boldog rengeteg. Éreztem, hogy már a robotpilóta kapcsolt be bizonyos helyzetekben helyettem, ami viszont nem jó. Jelenleg is fut az „egy” elnevezésű kiállításom, amivel foglalkoznom kell, nem elég, ha csak lóg a falon. Ez a legjobb alkalom, hogy népszerűsítsem magam. A jövőben nagyobb szünetet szeretnék két kiállítás között, kevesebb kiállítást. Ezzel időt nyernék a fotózásra is, mivel úgy érzem, nem volt kellő időm az elmúlt időszakban. És én is kíváncsi vagyok az új képekre, amelyeket még nem fotóztam le. Kolozsváron is szeretnék kiállítani, megtisztelő, különleges érzés lenne. Valaminek a kezdetén érzem magam, így rengeteg kérdésre nincs még konkrét válaszom. Szeretnék kijutni a rengeteg névtelen fotós alkotta labirintusból, hogy fényképeimre évek múlva azt mondják: ez egy Ádám Lukács-kép.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 23., kedd

Rövid enyhülés után újra erősödik a hőség

A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.

Rövid enyhülés után újra erősödik a hőség
Hirdetés
2026. június 16., kedd

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez

Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez
2026. június 15., hétfő

Terroristagyanús futballvilág?

Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.

Terroristagyanús futballvilág?
Terroristagyanús futballvilág?
2026. június 15., hétfő

Terroristagyanús futballvilág?

2026. június 13., szombat

Svájc: Chaplin világába csöppentünk a Riviérán

Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.

Svájc: Chaplin világába csöppentünk a Riviérán
Hirdetés
2026. június 12., péntek

Premontrei botrány: senki ne az áldozatot hibáztassa, még az RMDSZ se!

Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.

Premontrei botrány: senki ne az áldozatot hibáztassa, még az RMDSZ se!
2026. június 11., csütörtök

Brüsszeli tanácskozás az iszlamizmus kihívásáról: az európai muszlimok is áldozatokká válnak

Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.

Brüsszeli tanácskozás az iszlamizmus kihívásáról: az európai muszlimok is áldozatokká válnak
2026. június 09., kedd

Nem csak a bankok trükkje: a botrány mindannyiunkról szól

Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.

Nem csak a bankok trükkje: a botrány mindannyiunkról szól
Hirdetés
2026. június 09., kedd

Viharok és lehűlés jön: vasárnap már csak 17 fok várható

Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.

Viharok és lehűlés jön: vasárnap már csak 17 fok várható
2026. június 07., vasárnap

Gyógyszer helyett piercing? Erdélyben egyre többen kipróbálják

Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.

Gyógyszer helyett piercing? Erdélyben egyre többen kipróbálják
2026. június 06., szombat

Magyar szerzők színdarabjaival arat sikereket a Moldovai Köztársaságban az Aradi Kamaraszínház igazgatója

Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.

Magyar szerzők színdarabjaival arat sikereket a Moldovai Köztársaságban az Aradi Kamaraszínház igazgatója
Hirdetés
Hirdetés