Csíkszereda: közel enged magához a régizene

Muzsikától lesz újra hangos július 9-től a csíkszeredai Mikó-vár és környéke. A helyiek már tudják, ilyenkor városukban megelevenedik a múlt, hiszen a régizene nem marad a várfalak között, felcsendül utcákon, kávéházakban, de a környező falvakban is. Egyik szeredai ismerősöm szerint már a csapból is régizene folyik, s akit egyáltalán nem érdekelne a fesztivál, az sem tudna közömbös maradni.

Az idei rendezvény fő témája az olasz zene – tudjuk meg dr. Filip Ignáctól, a fesztivál művészeti igazgatójától. Szerinte az olasz zene közvetlenebb, érzelmesebb, egyszerűbb, a gyönyörű (nem szakszóval: fülbemászó) dallamok világa, szemben a franciával, ahol a intellektualitás játszik nagyobb szerepet az érzelmekkel szemben. „Kizárólag olyan együtteseket hívtunk meg – 6 országból 17 együttest –, amelyek korabeli hangszertípusokon és historikus felfogásban játsszák a régizenét – mondja. Régizenét játszani amúgy 20. századi jelenség, korábban csak kortárs zenét játszottak.”

Az olasz kultúra nemcsak a magyar irodalomban, de a zenében is éreztette a hatását – ennek lenyomatait is szeretnék megismertetni a hallgatósággal. Így hallgatható lesz majd a magyar zene mellett az erdélyi kéziratokban fellelhető olasz zene is. A régizene mellett olyan zenei kultúra megismertetése a cél, amelynek szerves tartozéka a tánc, a fegyver, ennek kellékeivel találkozhatnak a Mikó-várba látogatók: táncruha- és fegyverbemutatót. Soha nem látott hangszereket lehet megtekinteni, néhány különleges pengetős hangszer meg is szólal majd a luxemburgi Artemandoline hangversenyén, vagy egy kevésbé ismert korabeli hangszer, a szerpent is felcsendül a franciaországi Lacertae együttes koncertjén. A Transylvania Barokk együttes koncertjén megszólal vasárnap a csíkbánkfalvi orgona is, amely egyike az ország legrégebbi, 17. századi és legkisebb orgonáinak.

Az európai szintű előadók mellé európai szintű közönséget is igyekeznek biztosítani a szervezők, mert bár a fesztivál évről évre nagyobb látogatottságnak örvend, mégis csak rétegfesztiválként él a köztudatban. „Egy ilyen fesztiválnak nem is lehet az a célja – mondja egy többgyerekes csíki anyuka –, hogy nagy fesztivállá nője ki magát. Minden évben elvittem a gyerekeimet a Mikó-várba, a gyerekek zenélgettek, furulyáztak, azóta is kapják a személyre szóló meghívókat a szervezők részéről. De a fiam közel sem volt olyan lelkes, mint amikor beköszöntött a városba a TIFF, és animációkat kellett készítenie.”

Filip Ignác másként látja a régizene aktualitását: „Régizene mint olyan nem is létezik, mert a zene akkor válik aktuálissá, akkor hat, közvetít érzelmeket, hangulatokat, amikor megszólal. Az ember nem sokat változott az elmúlt évszázadokban, az életnek ugyanazok a kihívásai: öröm, bánat, elmúlás. A több évszázaddal ezelőtt született zene is az emberi lélek rezdüléseit célozza meg.” A helyiek minél szélesebb körű megszólítását is ezért tartja fontosnak a művészeti igazgató, s ezért szervezik meg évről évre a Nyári Egyetemet. A cél nemcsak azene megszerettetése, hanem az utánpótlás kinevelése is: példaként a BarokkFesztivál Zenekart említette Filip, amely az országban tevékenykedő barokk hangszereken játszó legelismertebb hangszeresekből áll össze, kiegészülve külföldi meghívottakkal. „Az idén immár hetedik éve szervezzük meg ezt a zenekart Ulrike Titze, a Drezdai Barokk Zenekar koncertmester vezetésével. A zenekar mintegy felét csíkszeredai zenészek teszik ki, többen szerették meg és kezdték el a barokk hangszereken való játszást a Nyári Egyetem kurzusain.”

Szabó Anikó, aki a fesztiválon a reneszánsz és barokk táncot oktatja, rendszeres látogatója a külföldi régizene-fesztiváloknak is, s úgy tartja, külföldön nincs akkora híre ennek a fesztiválnak, mint amekkora lehetne. „Pedig előadások szintjén ez a fesztivál számomra többet ad – mondja –, a külföldi fesztiválok inkább szakbarbárok. Miközben színvonalban nem marad alul nemzetközi társaival szemben, a csíki rendezvény nagy előnye, hogy közel engedi magához az embereket, családiasabb, közönségbarátabb. Arca van a fesztiválnak, belefér a Mikó-vár légterébe, hogy a gyerekek táncolnak a zenére a színpad előtt.”

Ezt a nemzetközi hátrányt véli leküzdhetőnek Filip azáltal, hogy idéntől a rendezvény a világszinten is nyilvántartott és elismert fesztiválok sorába lépett: „Az EFFE olyan hálózat, amely szakmai kapcsolatokra és együttműködésekre nyithat kapukat. Talán ezzel is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Székelyföld eredményesen pályázzon az Európai kulturális főváros címért. Fesztiválunk megjelenik több európai online fesztiválplatformon, valamint nyomtatott katalógusokban is, s így Csíkszereda jó hírnevét is terjeszti a nagyvilágban.”