Csibék és karkötők mesélnek a múltról

Története legdrágább – a kiállított tárgyak biztosítási értéke alapján mindenképpen – tárlatának adott otthont nemrég a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. A tavaly útjára indított, Románia ókori arany- és ezüstkincsei című vándorkiállítás Temesvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Nagyszeben, Kolozsvár és Marosvásárhely után bő hétre a háromszéki fővárosban állomásozott, s hogy nem mindennapi eseményről van szó, arról az is árulkodott, hogy biztonsági szolgálat emberei vigyázták a látogatók érdeklődését.

Amelyet már a múzeum belső udvarában igyekeztek fokozni a rendezők a felállított pannókkal, amelyek a bent kiállított kincsek lelőhelyeit mutatják be. Így aztán némi előtanulmányok után léphettünk be az épületbe, de ott sem maradtunk magunkra, nyilak segítettek az eligazodásban. Csak az tévedt el, aki nagyon akart, a „szófogadók” korfejlődési sorrendben – rézkor, bronzkor, kora vaskor, preklasszikus géta kultúra, klasszikus géta–dák korszak, római kor, késő ókor és kora középkor – tekinthették meg a tárlatot.

Az 1004 kiállított tárgy egy része a szervező, a Román Nemzeti Múzeum Történeti Kincstárából származik, a többi, mintegy 800 arany- és ezüsttárgy pedig az ország további 30 múzeumának gyűjteményét gazdagítja. A koprodukciót ezért aztán a Román Nemzeti Múzeum főigazgatója, Ernest Oberländer-Târnoveanu történelminek is nevezte, egyszerűen az együttműködés iskolapéldájának titulálva, egyáltalán nem titkolva, hogy a romániai intézményekre sokkal inkább jellemző a féltékenykedés, mintsem a hasonló jellegű együttműködés. Közelről csodálhattuk meg a kelet-európai régió legkorábbi aranyleleteit, a bronzkori és kora vaskori ékszerek, fegyverek, kincsek sokaságát, a szkíta, dák, görög és római ötvösség remekeit, de nem hiányoztak a kiállításból az olyan világhírű és egyedi népvándorlás kori emlékek sem, mint a germán eredetű gótoknak tulajdonított pietroasai kincs, az Aranykotló és csibéi vagy az Apahidán és Szamosfalván felfedezett gepida fejedelmi sírleletek.

Az ország legnagyobb múzeuma ugyanis miután eddig többnyire külföldnek szánta nagy léptékű kiállításait, ezúttal a belföldi közönséget célozta meg ezzel a turnézással. A 2013 karácsonya előtti bukaresti „ősbemutatóval” rajtoló sorozat előkészítése több évet vett igénybe, nyolc egymást követő művelődési miniszter munkáját, de legalábbis rombolástól való önmegtartóztatását dicséri.

A kínálat valóban szemet gyönyörködtető: láncok, csatok, ruhadíszek, edények, sisakok, érmék, szobrocskák arany- és ezüstgyűrűk, karkötők, függők, fülbevalók, nyakékek, hajkarikák, fejdíszek villognak a vitrinekben. Mellettük hatalmas, igényesen kivitelezett pannókon sorakoznak a kiállított tárgyakhoz tartozó lényegi információk. A szakszerű magyarázószövegek és illusztrációk segítségével megismerkedhettünk a korai ötvösség történeti, technikai és művészeti hátterével is. A különféle arany és ezüst ékszerek, edények, fegyverek, lószerszámdíszek, pénzek elterjedése, mennyisége, előkerülési körülményei, formáik és díszítésük sokrétű jelentéstartalma ugyanis sokat elárul az adott korszak emberének gazdasági és társadalmi helyzetéről, ízléséről, viseletéről, valamint a jelen és transzcendentális világgal kapcsolatos hiedelmeiről. Közöttük háromszéki eredetű kincsek is felbukkantak, bár a szörcsei lelet a bukaresti múzeum tulajdona, de a székelypetőfalvi és a szilágysomlyói ezüstkincs egy részének kikölcsönzésével a befogadó intézmény, a Székely Nemzeti Múzeum is derekasan hozzájárult a tárlat anyagának gazdagításához.

Aki a teljességre áhítozott, apró csalódás is érhette: az Aranykotló és csibéi nevű pietroasai leletegyüttesből csak négy darab vándorol a kiállítással az országban. A kotló hiányára ésszerű a magyarázat: biztonsági okokból soha nem szállítják együtt a lelet egészét, így a kotló a bukaresti fészekben várja csibéi hazatérését.

Aki Erdélyben elszalasztotta a tárlat megtekintését, már csak a Kárpátokon túl érheti utol: a következő állomások Buzău és Craiova. A ritka élmény talán még egy utazást is megér.