A rendszerváltás dominóelve

Pedig mennyit számít egyetlen betű! Ugyanis a szerző az i-t az o-ra cseréli fel (Anno domino, vagyis a dominó éve), ezzel pedig utal könyvének egész lényegi mondanivalójára: vagyis amikor a rendszerváltás beindult, dominószerűen hulltak porba a keleti országok diktátorai. És velük együtt került a történelem süllyesztőjébe egy ideálisnak vélt, ám halva született ideológiai rendszer is.

„Földrengés Európában”

Kötete fülszövegében a szerző így vall: „nagyapáim mundérban éltek túl két világégést, jómagam mindössze két rendszerváltást, de az sem volt semmi. Az elsőről jórészt nincs is mondanivalóm, féléves sem voltam, amikor a királyt menesztették. A másodikat viszont golyózáporban vészeltem át hősiesen kuksolva egy pince mélyén. Szó esik erről is a könyvben, amelynek gerincét mégsem személyes emlékeim, hanem a kelet-európai földrengések körüljárása képezi”.

Krajnik – ahogyan a fentebbi szövegben is olvasható – nem önmagát, a vele történteket állítja reflektorfénybe. Éppen ellenkezőleg: azokat, akiknek neve összefonódott a rendszerváltással (Pozsgay Imre vagy Tőkés László). Kulisszatitkokról rántja le a leplet – például Gorbacsov „tárgyalásairól” –, már-már elfeledett hősöket hoz vissza a köztudatba (ilyen a brassói Corneliu Liviu Babeş, aki a rendszer elleni tiltakozásként 1989 márciusában égő fáklyaként ereszkedett le egy brassópojánai sípályán). Az 1989-es események országonkénti kronológiája mellett igen érdekes, más forrásokban olykor felületesen tárgyalt epizódokat, történeteket is olvashatunk a kötetben.

Anekdotikus rendszerváltás

Az események taglalása – már csak tragikus mivoltuk miatt is – kellő felkészültséget és komolyságot követel meg a szerzőtől. Mindazonáltal Krajnik becsempészett kötetébe néhány viccesebb, kevésbé ismert történetet is, ami valamennyire enyhíti a korszak nem éppen nevetésre ingerlő történéseit. Mert volt bizony a rendszerváltásnak akkoriban halálosan komolynak tűnő, ma már humorosnak mondható oldala is. Például ki gondolta volna – a történetet Pozsgay Imre meséli a kötetben –, hogy amikor Alois Mock osztrák kancellár és Horn Gyula magyar külügyminiszter 1989. július 27-én átvágta a határkerítésen a drótot (ez a jelenet lett később a rendszerváltás egyik jelképe), a nagyvilág egy részletesen kitervelt komédiának volt a szemtanúja? Ugyanis az történt, hogy kerítés… már nem is létezett. A határzárat már májusban lebontották, a két politikus odatelepített szögesdrótot bontott le. Az ügy hátteréről is beszél Pozsgay, érdemes elolvasni a folytatást…

Állítólag amikor a magyar határőr meglátta hús-vér valójában az olimpiai bajnoknőt, nem akart hinni a szemének. És nem is hitte el, hogy róla van szó, míg Comăneci ott helyben, a fagyott tarlón nem mutatott be néhány tornagyakorlatot – a legmagasabb szinten.

Jellemző volt az akkori diktátorokra az „örök optimizmus”. Erich Honecker NDK-s elnök például 1989 januárjában azt mondta, hogy a berlini fal még száz esztendő múltán is állni fog. Ekkorát sosem tévedett. Év végére már sem a fal, sem Honecker nem volt sehol…

Aki részletesen szeretné megismerni a rendszerváltás kulisszáit, és egyben jó olvasmányt akar a kezébe venni, lapozza bátran Krajnik-Nagy Károly friss kötetét. Nem fog csalódni, legfeljebb – ahogyan én is megjártam – nem tudja majd letenni, míg a végére nem ér…