A hiszékeny szerelmes esete a szélhámossal: Gaetano Donizetti Szerelmi bájitala a Kolozsvári Magyar Operában

Ha a librettó nem is ér el shakespeari mélységeket, de a történet elég fordulatos ahhoz, hogy lekösse a nézők figyelmét. Nyilván Donizetti – aki Rossini és Bellini mellett az olasz bel canto korszak legnagyobb, legtermékenyebb operakomponistája volt – a szórakoztatást célozta meg művével. Olyan dallamokat szerzett, amelyek a kor slágereivé válhattak. Ahogyan életrajzírói is rámutattak, többször is megpróbálkozott az opera seria és az opera buffa közötti határ elmosásával: a komikusnak látszó helyzeteket gyakran romantikusabban fogta fel, és ezzel az opera műfajának egy sajátos válfaját (opera semiseria) hozta létre. Ez jelentős eltérést mutat Rossini művészetéhez képest, és Verdi munkásságát előzi meg.

A bel canto nagymesterének vígoperái a fülbemászó dallamokról híresek, amelyek azonban drámai mélységeket is hordoznak.
Gaetano Donizetti Bergamoban született 1798-ban, és ott is hunyt el ötven évvel később. Első operáját, a Pügmaliont mindössze 18 évesen írta,

Donizetti nem tartozott korának legeredetibb zeneszerzői közé, ennek bizonyítéka az is, hogy egyéni stílusa kortársaiénál jóval később alakult ki. Első operáinak zenéje Mayr és Rossini befolyását mutatja. Elmondható azonban: Donizetti a kor zeneszerzőinek egyik archetípusa volt, hiszen kiválóan tudott alkalmazkodni az operaházak egyre gyorsabban változó igényeihez és ezzel párhuzamosan a közönség ízlésének változásához is.

Sok ezer éves dilemmák

Mint említettük, a korok váltják egymást, a gondok maradnak. A szerelem éppúgy lehet fájdalmas és felemelő, mint századokkal ezelőtt. Az emberi természet sem változik, balekok és szélhámosok mindig is léteztek közöttünk. A Szerelmi bájital története dióhéjban: női főhőse, Adina kegyeiért két udvarló verseng, akik szerelmükben nem is különbözhetnének jobban egymástól. Vajon kit választ Adina: a naiv, tiszta szívű Nemorinót, akit már neve is „kis senkiként” jellemez, vagy a délceg és magabiztos, de könnyelmű Belcore őrmestert? Nemorino az átutazóban lévő csodadoktor, Dulcamara bájitalától remél megoldást – ám nem véletlen, hogy Dulcamara neve olaszul „édes-savanyút” jelent... Érdekesek a beszédes nevek (a 18-19. századi magyar irodalomban is gyakran találkozhatunk hasonló megoldásokkal), a Szerelmi bájital esetében (is) mondhatni „nomen est omen”. Nemorino első ránézésre valóban jelentéktelen emberkének tűnik (Bardon Tony remekül alakítja a hiszékeny, kissé elesett figurát), aki szerelemtől elvakult, így aztán könnyű átverni őt mindenféle „csodaszerrel”. Ügyetlen udvarlása bosszantja a szépséges és igencsak hiú Adinát (Kolcsár Katalinra mintha rászabták volna a szerepet), de a városba betoppanó csinos őrmesternek nem tud ellenállni. Azonban minden baj okozója a szélhámos Dulcamara – nekem mindegyre a hamiskás Hercz Péter jelent meg a szemeim előtt ebben a szerepben, de Cristian Hodrea erről nem tehet, ő is remekül eleget tett a feladatnak –, aki hamar rásóz a naiv udvarlóra egy adag „csodaitalt”. Ami nem más, mint egy üveg bordói, de Nemorino élete nagy lehetőségét látja a bájitalban. Persze hamar kiderül, hogy a szerelem nem gombnyomásra működik, nincs olyan kotyvalék, amelyik segítene a csábításban.
De milyen az őrmester, Nemorino vetélytársa? Erre az őt alakító Sándor Csaba válaszolt az opera honlapján, aki ezen az estén debütált a szerepben:

Előadás után jegyezte meg az opera volt igazgatója, Simon Gábor: „Sándor Csaba után ma már Európa legnagyobb operaházai kapkodnak, jogosan.” (Egyébként a kolozsváriak büszkék lehetnek operájukra, egyre több énekművészük kap meghívást a világ nagy színpadaira.) Sándor Csaba nemcsak hangi adottságaival, de kiváló színészi játékával is lenyűgözi a közönséget, utóbbi tulajdonság egyre fontosabb az operaműfaj terén is.
Aztán a vígopera sajátosságaként jön a csavar: Nemorino vagyont örököl, hirtelen gazdag ember lesz, egyszeriben több nő között is válogathat. Persze ő azt hiszi, a bájital hatására, de számára nincs más, csak az elérhetetlennek tűnő Adina. Az opera csattanóját nem áruljuk el, több okból is érdemes megnézi a Szerelmi bájitalt Európa egyetlen kisebbségi operaházában!

Fülbemászó dallamok

A magyar opera zenekarának hegedűse, Horváth Erika írja kiváló blogjában a zenéről: „Donizetti virtuóz, igazi olaszos zenével mutatja be a történetet. Hangzásai, dallamfordulatai fülbemászóak, egyszerűek, érzékletesek, ugyanakkor bravúros ének- és hangszertechnikát követelnek. A nyitány komoly művészi kihívás a zenekarnak. Minden hangszercsoport megcsillanthatja virtuozitását, zenei érzékenységét. Színes, ragyogó dallamok vezetnek a történetbe.”
Till Géza pedig ekképpen írt Opera című könyvében a Szerelmi bájital zenei hangzásvilágáról:

Kürthy András magyarországi rendező 2012-ben vitte színre Kolozsváron a Szerelemi bájitalt. Az előadás már akkor hatalmas siker volt, és bár az eredeti szereposztás változott, a látványos, élvezetes és célratörő rendezés megmaradt. Bár nem vagyok operaszakértő, feltűnt, hogy Kürthy milyen remekül rendezi meg többek között a tömegjeleneteket, ahol rengeteg ember van a színpadon, de egyikük sem tartózkodik ott céltalanul. Mindenkinek feladata van, még ha éppen nem is énekel, így aztán a néző együtt sodródik az előadás cselekményével.
Külön színfoltja volt az előadásnak Tóth Márton színpadmester megjelenése az előadásban. Marci közel 40 éve vezeti az opera műszakát, hamarosan nyugdíjba vonul, a Szerelmi bájitalban alakított szerepe – a motorkerékpáron „belépő” Martino –, amolyan jutalomjátéknak tekinthető, amelyet kitűnően teljesített.