Magyar orvosképzés román tengerben Marosvásárhelyen

– Aki erdélyi magyar fiatalként orvosin akart tanulni, az korábban a MOGYE-ra felvételizett. Napjainkra ez mennyiben változott meg?

– Az erdélyi magyarság létszámának fogyása a mi csökkenő diáklétszámunkra is választ ad. Marosvásárhely lakossága 1992 és 2011 között 26 ezer fővel csökkent. Ennyi a lakója két székely kisvárosnak. Igaz, Marosvásárhelyen él a mintegy ötvenezres lélekszámú legnagyobb erdélyi magyar közösség, de a folyamatos fogyás nálunk is érezteti hatását. Ahogy Székelyföld többi régiójában is, ahonnan diákjaink zöme származik. Azt is el kell mondani, hogy Székelyföld után a legnagyobb magyarlakta terület az Érmellék, ahonnan viszont egyre több fiatal már középiskolától kezdve Magyarországon tanul. Korábban erről a vidékről is sok magyar diák érkezett Marosvásárhelyre.

Ez a fajta fordulat nagyban rontja a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosképzés kilátásait.

1948-ban politikusok döntötték el, hogy Marosvásárhelyen létre kell hozni a MOGYE-t, később szintén a politika döntött a leépítéséről, mint ahogy a Sapientia egyetem erdélyi létrehozása is politikai döntés alapján született. Méltatlannak tartom, hogy a MOGYE kapcsán rajtunk kérik számon az erdélyi magyar politika fiaskóját. Ne feledjük, az RMDSZ vezérkara 20 éven keresztül Marosvásárhelyen székelt. Ebből sajnos sem Marosvásárhelynek, sem a MOGYE-nak nem származott sok haszna.

– A magyar oktatók egyetemen belüli széthúzása mennyire ártott az ügynek?
– A magyar oktatók között volt egyfajta széthúzás – én erről többször is írtam –, de ez nem befolyásolta a többségi román döntést. Ebbe nem volt beleszólásunk. Értelmetlennek tartottuk a tüntetést, amit Ádám Valérián kért tőlünk. Egy dolgot tudtunk volna elérni: kirúgassuk magunkat, és ezzel megpecsételjük a magyar oktatás jövőjét. Csak erre a tanári karra lehet építeni. Az utcáról nem lehet új tanárokat alkalmazni az orvosira.

– Mennyire hiányos a magyar oktatói csapat?
– Az utánpótlás-nevelés nehéz kérdés. Egyes tanárok itt hagyták marosvásárhelyi állásukat, őket nem tudtuk pótolni. Gond az is, hogy a fiatal végzősök hűtlenek szülőföldjükhöz, és az első adandó alkalommal elhagyják az országot. Ezért is

A nálunk végzett fiatalok közül is sokan úgy gondolják, külföldön jobban érvényesülnek. Nemcsak arról szól a fáma, hogy Erdélyből epret szedni vagy építőipari munkásnak mennek Németországba, hanem bizonyos orvosi állásokra is szívesen látják a Romániából érkezőket.

– Mennyire súlyos gond Erdélyben a magyar orvosok elvándorlása?
– Az egészségügyben bevezetett jelentős fizetésemelésnek van ugyan visszatartó ereje, de ez önmagában nem oldja meg a tömeges elvándorlást. A nyugati világnak sok más vonzereje is van. Az aktuális statisztikákról sokat nem tudok mondani, de egy általam is jegyzett tanulmány 2008-cal bezárólag vizsgálta a MOGYE-n végzett magyar orvosok migrációját. Kimutatásunk szerint

Később Nyugat-Európa felé irányultak, tehát csupán a célországok változtak.

– Dékánhelyettesi tisztségben ön a legmagasabb beosztásban levő magyar oktató az új egyetemen. Mire elég ez a cím?
– Amikor elvállaltam, a magyar tagozat három jelöltet javasolt az egyetem szenátusának, és a vezetőség engem választott ki. Korábban is tagja voltam az egyetem szenátusának. Ez most sem könnyű feladat, mert az egyetem vezetősége autoriter fórum. Megvan a kis életterünk, de sok mindenbe beleszólnak: igazából ez kiszolgáltatott szerepkör, de én mindig a lelkiismeretemre hallgatok. Amit lehet, azt el kell végezni magyar diákjaink érdekében. Sok ilyen munka adódik, hiszen

Ha valaki dietetikus vagy fizioterapeuta szeretne lenni, csak román nyelven tanulhat.

– Magyar szakmai körökben megfogalmazódott vélemény, hogy hosszabb távon az erdélyi magyar orvosképzésnek is a Sapientia keretében lenne a helye. Hogyan vélekedik erről?
– Abból kell kiindulni, hogy ma már szinte utópia visszaállítani a MOGYE egykori magyar struktúráját. Ha több jóakarat volna, akkor a most létező vegyes oktatási rendszerben egy jobb helyzetet tudnánk kiharcolni a magyarok számára. Egy másik út, hogy a többségi román egyetem keretében működő magyar nyelvű orvosképzés megszűnik, és a Sapientia egyetemhez társul. Kérdés, működhet-e két párhuzamos magyar orvosképzés Marosvásárhelyen. Szerintem nem, mert nincs annyi magyar diák Erdélyben.

Beindulása után a Sapientia önálló egyetemként jó darabig úgy működött, hogy diákjai más egyetemeken államvizsgáztak. Az akkreditálás hosszú folyamat. Ez elméletben úgy képzelhető el, hogy az új orvosképzés beindulásával egy darabig a régi is működik.

– Lát-e a magyar vonalra valamilyen stratégiát?
– Szerintem erre nincs konkrét elképzelés, csak beszélnek róla. Kritikaként is megfogalmazom, hogy az erdélyi magyar orvosképzéssel kapcsolatban nincs átütő stratégia, ami hosszabb távon jelölné ki a járható utat. Olyant is hallottam, hogy Csíkszeredában jönne létre az új magyar orvosképzés. Nem hiszem, hogy ez járható út lenne. Az egyetemet egy kisvárosba telepítsük? Vajon szerencsés dolog Marosvásárhelyről kiszorulni? Ha már kiszorultunk Kolozsvárról Marosvásárhelyre, most vándoroljunk tovább Csíkba, Udvarhelyre vagy Sepsiszentgyörgyre?