A zenén át TündérOrszág felé – beszélgetés Kádár Zoltán János szászrégeni oktatóval, akit a zene éltet

Habár a teológia elvégzése után nem vállaltam gyülekezeti szolgálatot, és nem lettem egyetemi oktató sem, attól még a hivatásomat követem és annak élek. Tovább szolgálok. Járom a magam keskeny útját, és szolgálatomat végzem a hivatásom szerint. Mindig is ezt tettem, csupán más formában. A zenetréneri „szerepig” a mesebeli senki földjét róttam. Dolgoztam építkezésben segédmunkásként, majd lovardában láttam el 14 lovat, s közben az ipari alpinizmust is kipróbáltam. Munkaruhámat öltönyre cserélve külföldi cégben lettem ügyfélszolgálati tisztviselő, majd ismét fölvettem a hámot és a Kolozsvár melletti Feleki-tetőn, az Adrenalin Parkban lettem sportanimátor.

Mesemondó és mesezenész vagyok a Tekergő Meseösvény Egyesületnél, és tagja a Virtus Transsylvanicus nevű kísérleti társulatnak, ahol Hajós János irányítása alatt sok mindent ötvözünk: íjászat, lovaglás, lovasíjászat, kötéltánc, zsonglőrködés, ostor- és fegyverforgatás, ének, tánc, hangszeres játék, bábművészet, dráma. Azt gondolhatja a külső szemlélő, hogy ez sokféle és szerteágazó tevékenység. De szerintem mindez hasonló elvek szerint működik és szép harmóniában ötvöződik.

– Többéves zenetanítással kapcsolatos tapasztalat van mögötted. Hogyan és hol tanítottál az elmúlt években?
– Mintegy 15 éve tanítok. A pedagógusi életem azzal kezdődött, hogy a barátok kérték, tanítsam meg őket is gitározni. Azóta már több száz diákomnak adtam át azt, amit én is kaptam. Nem én akartam zenetanár lenni, hanem felkértek rá. Én csak végzem a dolgom. Bármilyen kevéssel is rendelkezel, oszd meg másokkal, add tovább szívből, szeretettel, és meglásd, sokan jól laknak belőle és maradék is lesz bőven. Ilyen a jézusi kenyérszaporítás csodája is.

Még Szászrégenben a Piccolino gyermekkórus és zenetábor vezetői, a Banga házaspár biztattak, hogy foglalkozzak gyerekekkel. Imádkozzak és dolgozzak, vezessek áhítatokat és tanítsak, „prédikáljak és zenéljek”. Kolozsváron Deme Ilona felkérésére és biztatására az Életfa Családsegítő Egyesületnél kezdtem el gyermekek és felnőttek számára gitárköröket vezetni. Úgy gondolom, a zene és a sport jelentik a tökéletes tanítási, nevelési eszközöket, ami testet és lelket együttesen fejleszt. Folyamatosan tanulok, tapasztalok és változok. Így van ez a pedagógiai módszereimmel is. Másképp tanítottam gitárt 15 évvel ezelőtt. Most pontosan tudom, mit lehetett volna másképp, jobban, türelmesebben, okosabban, viszont abban a helyzetben az volt a legjobb, amit akkor adni tudtam.

– A tanításon kívül mikor és hol szoktál zenével foglalkozni?
– Folyamatosan foglalkozom zenével. Fogmosás közben is gyakorlok. Amikor valaki beszél, akkor is dalrészleteket hallok a fejemben azzal a szósorrenddel, amit épp használtak. Egy ideje skandináv népzene szól ébresztőként. Napközben klasszikus zenét hallgatok. Gyakran előveszek egy-egy hangszert, hogy improvizáljak arra a zenére, ami épp megy.

Szeretem, amikor mindenki énekel, mulat, és fokozhatom az örömöt a zenélésemmel. Amikor megszáll az ihlet, dalokat írok, költök, mindenféle formában. De amikor szomorú vagyok, akkor éppen magyar keserveseket éneklek. Több zenei projektem van, és szeretnék végre egy saját lemezt kiadni. Megajándékozni az embereket azzal a sok értékkel, amit magamban hordozok. Ez a lételemem. Mindegy, milyen eszközzel, milyen formában „prédikálok”. Ugyanazt az égi rendet csatornázom és közvetítem, akár egy rádiókészülék.

– Zeneoktatóként fontos számodra a tudás továbbadása. Mit gondolsz a mai pedagógiai rendszerről?
– Én holisztikusan tanítok, bármilyen témáról legyen szó, zeneelmélet, történelem, önismeret, szexuális felvilágosítás, vallás. Minden a kommunikációról szól. A művészetek és a mozgás, a zene és a sport épp erre hivatott, hogy képesek legyünk kifejezni mindazt, ami különben belénk szorul és idővel megbetegít, tönkretesz. A feszültségek mindannyiunkban felgyűlnek, és nem mindegy, milyen módon adjuk ki magunkból. Építő vagy romboló módon. Szerintem a szülők nevelése mellett rettentően fontos a pedagógusok nevelési módja. Ez a legfontosabb hivatás. Minden orvosnak, papnak, miniszterelnöknek, katonának és feltalálónak volt egy pedagógusa, aki meghatározó nyomot hagyott az életében, és ennek köszönhetően haladt egy adott irányba. Azért romlik a társadalom, mert lekicsinylik a pedagógusok fontosságát és elhanyagolják a pedagógusképzést.

Hol van tehát a minőségi idő, ha sem az oktatásban, sem otthon nem élhető meg igazán? A pedagógusi szerep több, mint munka: identitástudat, hitvallás, hivatás. Hiszen nemcsak ismeretet, hanem teljes körű életszemléletet kell átadnia. Egy igazi pedagógus maga is királyfilozófusnak tanul: úgy él, és azzá formálja a rábízott csemetéit. Ez történelmi tény. Vizsgáljuk meg az ókori görög iskolákat és tanrendszert, valamint az eredményeket, amelyeket ez hozott. A görög civilizáció nyomai és maradványai elképesztően értékes és minden szempontból fejlett társadalomról árulkodnak. Kiváló emberek és közösségek pedig csakis kiváló pedagógia által formálhatók.

– Hogyan fonódik össze a teológia és a pedagógia az életedben?
– Amikor gyermektáborokban, zenetáborokban a gyerekek tették fel a „ki-mi vagyok én?” és „ki-mi az Isten?” kérdéseket, az élettapasztalatok eredményét sikerült összefoglalnom néhány mondatba.
Ezért neveznek lelki vezetőnek a pedagógusi és egyéb szerepeim mellett. Azt szoktam mondani, hogy olyanok vagyunk, mint az üres kagyló, egy csigaház a tengerben. A tengerben vagyunk és a tenger bennünk van. Része vagyunk az egésznek, és az egész a mi részünk. Ha valaki önmagára kíváncsi, nézzen tükörbe. Maradjon csendben és figyeljen. Addig, amíg megszereti önmagát.

Addig, amíg megszereti Istent. Ezt a gyakorlatot több gyermektáborban is elvégeztük. Életre szóló élményt és emléket adott. Felnőtteknek is ajánlom. Az élet jó, szép és egyszerű, csak mi emberek bonyolítjuk túl. A természet tudja, ismeri és képviseli ezt a rendet. Neki nincs szüksége az emberre, nekünk van szükségünk annál inkább a természetre. Ezért nevezzük hazánkat szülő-földnek, anya-országnak és bolygónkat Föld-anyának.

– Mi motivál és tart folyamatosan lendületben?
– A zenehallgatás mellett az írás, az alkotás és egyéb művészeti ágak töltenek fel. A sport fontos része az életemnek. Krav-Maga önvédelmi edzésekre járok, feketeöves pedagógus szeretnék lenni. Emellett a jégember világrekorder Wim Hof módszere szerint edzek évek óta. (A módszer alapját az ellenőrzött túllégzés, torna és a hidegtus képezi. Átmeneti hormonális változásokat hoz létre, amelyek jól hatnak a gyulladásos folyamatok mérséklésére, megelőzésére és javítására.) Jégterápiázok: már egyre többen ismerik azt a szokásomat, hogy fürdőnadrágban, mezítláb sétálok, szaladok a hóban.

Egy pozitív énkép és pozitív jövőkép motivál. Szeretteim, a hozzám közel álló emberek belém vetett hite erősít. Amikor a felkészültség találkozik a lehetőséggel, azt nevezem szerencsének. Saját sorsomat kovácsolom, felismerem és fogadom a sok áldást, ami körbevesz. Elvégre Jézus is mondta, hogy „ti nálam nagyobb dolgokra is képesek lesztek“. Ezt szeretetből mondta. Őt is a szeretet motiválta. Miért ne cselekednénk mi is hasonló módon?

– Melyek a jövőbeli terveid?
– Duncan Lorient tartom a világ legnagyobb zenepedagógusának. Jelenleg az ő módszerét, a Lorien-módszert képviselem és használom a zenetanításban. Tanítványaként szeretném továbbadni a tőle kapott tudást. Elsőként alapítottam egy nemzetközi magán zeneakadémiát, az AMA-t, ahol négy választható nyelven bárki tanulhat zenét, élőben és online kurzuson egyaránt. Sok mindent kipróbáltam az évek során, és ez az, ami minden helyzetben, minden diák esetében bevált. Pedagógusként azt tanultam Duncan R. Lorientől, hogy bármit meg lehet tanulni, és bármit át lehet adni. Ehhez pedig három dolog szükséges: helyes információ, helyes pedagógiai sorrend és helyes motiváció. Ezzel rímel Arisztótelész 2500 éves megfigyelése, amely során megállapítja, hogy egy jó szónoknak három dologra van szüksége. Éthosz: tudás, tapasztalat, felmutatott és felvállalt eredmények, ami alapján a hallgatók elismerhetik alkalmasságát. Logosz: logikus érvelés. Páthosz: az érzelmek, amellyel közvetíti az információt. Örömmel és hálával mondhatom, hogy a tapasztalat és a diákjaim visszajelzései azt igazolják, mindezek megvannak bennem, és ezt fejlesztem tovább.

Éppen ezért állítom: a zene a lélek nyelve. E nyelven pedig új világokat lehet teremteni. A zene nyelvén beszélve nyugszom meg, így tudok őszintén sírni és szívből nevetni. Ezért alapítottam meg az AMA-t, ahol a zene szeretetét tanítom gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. De nem állok meg itt. Már évek óta érlelek magamban egy társadalmat átszervező erejű, kultúrturisztikai ernyőszervezetet, aminek TündérOrszág lesz a neve. Ez az álmom, a hivatásom, és remélhetőleg ez lesz a hagyatékom is. Új hitet adni az új világban, amit az ősi értékek továbbvitelével lehet majd korszerűen berendezni mindannyiunk javára és épülésére.

Jakab Mónika