
Ennyi maradt a nehezen megközelíthető kilencszáz éves várból
Fotó: Demján László
Az egykoron Torda vármegyéhez tartozó Torockó és Torockószentgyörgy a Maros jobb oldali mellékvize, a Torockó patak mentén fekszik. Habár földrajzi szempontból a Maros medencéjéhez tartozik, sokkal szorosabban kötődik az Aranyos vidékéhez. Induló sorozatunkban neves erdélyi családok várait és a mára fennmaradt várromokat mutatjuk be.
2020. július 12., 09:562020. július 12., 09:56
2020. augusztus 15., 09:322020. augusztus 15., 09:32
A 13. század végén, amikor Torockó az írott forrásokban megjelenik, a torockószentgyörgyi vár az Ákos nemzetségből származó Torockai család birtokában volt. Torockai Ehellős a legkorábban ismert személy, aki birtokosként tűnik fel. Az adatok azonban mindössze a 13. század második felére utalnak, vagyis a mongol támadás utáni időszakra.
Amikor V. István király az Aranyos földjét a kézdi székelyeknek adományozta, a Torockai család itt már birtokos volt. Ekkor kezdődik el az a sajátos erdélyi történelmi helyzet, hogy a Székelyföldtől távolabbra esik a hetedik székelyszék, Aranyosszék.
Elképzelhető, hogy a vár létrejötte a környék fakitermelésével áll kapcsolatban, ami a Maroson lebonyolított sószállításhoz volt szükséges. Nincs kizárva, hogy a későbbiekben Torockóra oly jellemző vasércbányászat is ekkor indult meg.
Torockó gyéren lakott vidék volt, ahol az 1285-ben is visszatérő tatárok alapos pusztítást végeztek. A család mindvégig komoly erőfeszítéseket tett itteni birtokának benépesítésére, és egymás után jelentek meg a környék falvai. Számuk a 15. században tízre emelkedett. A Torockó mellett létesült Torockószentgyörgy lehetett az egyik legkorábbi, amely templomának védőszentje révén különült el nevében Torockótól.
Ebből nőtte ki magát Aranyosszék. Az átlagemberek többsége ma csodálkozva tekint a vidék székely voltára, mert a tömbszékelységtől különálló falvakban mára alig maradt székelységre utaló tárgyi és szellemi emlék.
Várromok az enyészet útján. A várat 1704-ben Tiege báró osztrák csapatai vették ostrom alá, ágyúval lövették, majd elfoglalták és felrobbantották
Fotó: Demján László
Torockótól alig 4 km-re délre, az út jobb oldalán hegyekkel három oldalról körülvett, nehezen megközelíthető magaslaton találhatók a torockószentgyörgyi vár tekintélyes romjai. Az észak-déli irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár alsó és felső részből áll. A téglalap alakú déli végét lezáró hatalmas sziklafal délnyugati sarkától kiinduló mintegy 2,5 méter vastag nyugati várfalat keskeny bejárati kapu szakítja meg, amely a hosszúkás udvarba vezet, aminek a keleti oldalát is a sziklafal védelmezte. Így épül egybe természet és emberi alkotás – mindkettő a megmaradás védelmét szolgálva. A várudvar északi részét három helyiségből álló épületsor foglalja el, amelynek keleti fala egyben az alsó vár védőfala. A harmadik helyiségből egykor kötélhágcsó vagy elmozdítható falépcső vezetett a helyiség falával egybeépített vastag, körülbelül 12x12 méter alapméretű, megközelítően 2,5 méter falvastagságú négyzetes lakótorony első emeletén lévő bejáratához.
Kiss Gábor az Erdélyi várak és várkastélyok című munkájában említést tesz arról, hogy
A torony a múlt század közepén még ötemeletes volt, de az emeleteket elválasztó födémek gerendafészkeinek nyomai szerint eredetileg egy emelettel magasabb lehetett. A tornyot védőfal vette körül, amelyből ma már csak az északi részen figyelhető meg egy félkör alakú alapfalmaradvány. Örök rejtély, hogy a vár épült-e fel előbb és mellé a falu, vagy fordítva, de Torockószentgyörgy múltjában a kettő mindig együtt élt.
A felső várat az alsó vártól elválasztó sziklafal nyugati végében épült kapun keresztül lehetett megközelíteni. A bejáratot nem kaputorony, hanem a közelében épített elővédőmű védelmezte, amelynek ma már csak a maradványai vannak meg. A felső vár kapuja egy udvarba vezet, amelynek déli oldalát négyzetes torony védelmezte. Ettől északra helyezkedett el a háromemeletes palotaszárny a lovagteremmel, ebédlővel, lakó- és hálószobákkal. A vár elődeink igényes és színvonalas életéről vall.
Az épületsor a felső vár északkeleti szögletén, az alsó várat elválasztó sziklafal tetején épült több emeletnyi toronyhoz csatlakozott. A torony három oldalfala azonban az 1860-as években leomlott. A palota bejáratát a falszorosból lehet megközelíteni, és a toronytól számított harmadik helyiségbe vezet. A palotaszárny belső terei egymásba nyílnak. Ablakai elsősorban a meredek sziklára tekintő keleti oldalon sorakoznak. A keleti ablak könyöklője alatt három gyámkő sorakozik, ami külső erkélyre utal. Habár a többi ablakok megrongálódtak és a gyámkövek nyoma sem figyelhető meg, nincs kizárva, hogy a keleti oldalon több ilyen erkély létezett.
A várfal egyik nyílásán keresztül a távolban jól kivehető Torockószentgyörgy
Fotó: Demján László
A nyugati oldalon mindössze a déli sarkú helyiség rendelkezik ablakokkal. A palotaszárny folytatásában a terepviszonyokhoz igazodó újabb kétszintes építményt emeltek, amit Orbán Balázs jobb híján bástyának nevezett el. Habár a korábbi palotaszárnyhoz kapcsolódik, ezzel mégsem kommunikál, hanem külön bejárata van a nyugati oldalon. Ez a helyiség lényegében a vár legdélebbi részét képezi. Nyugati sarkából várfal indul, amely egy újabb és nagyobb nyugati udvart határol el. Tulajdonképpen az új udvar olvasztotta egységbe a korábbi palotaszárnyat és a „bástyát”.
A palotaszárny helyiségeit és a bástyák emeleteit elválasztó födémek beomlottak, a védőfalak egy része pedig összedőlt. Ennek ellenére a szentgyörgyi vár tekintélyes maradványai több helyen majdnem két emelet magasságban, ablak- és ajtó részletekkel állnak ma is.
A vár története a kezdetektől
Torockószentgyörgy várának alapjait az Ákos nemzetségből származó Toroczkai Vencel vette meg, akinek vezetésével a kézdi székelyek 1285-ben a Székelykő várát ostromló tatárokat elüldözték, ezért IV. László királytól 1289-ben adományként megkapták a Castrum Turozkeut. Az oklevél tanúsága szerint a király azzal a feltétellel adta oda a várat székelyeknek, hogy azok az Aranyos földjén éljenek. Ismereteink szerint azonban létezett egy korábbi vár is, amely 1253 és 1272 között épült. Írott források és igazolások szerint itt kezdődik el az aranyosszéki székely falunak mintegy kilenc évszázados történelme. Későbbi okleveles adatok szerint az alsó vár délkeleti részei 1470-ben épültek, és feltehetően ugyanebben az időben építették össze a lakótornyot a tőle délre emelt helyiségekkel, amelyet egy 1492. évi oklevél a vár elé épített toronyként említ. Kelemen Lajos szerint a lakótoronyhoz csatlakozó kétemeletes épületrészt I. Lajos király idejében építették. A várat 1470-ben Castrum Thorozkozentgywrg, 1473-ban pedig Castrum Thorozko Zenthgewrg alakban említik, és századokon át a Toroczkai család birtokában volt. Az 1514-es Dózsa György vezette parasztfelkelés Szentgyörgy várát is felégette. Toroczkai Ferenc 1516-ban II. Lajos királytól birtokaira új adománylevelet kért és kapott. A Thoroczkai család által folyamatosan lakott várat 1704-ben Tiege báró osztrák csapatai vették ostrom alá, ágyúval lövették, majd elfoglalták és felrobbantották. Ezután a vár elhagyatottan, lakatlanul állt és pusztulásnak indult.
Köszönetet mondunk Keresztes Géza műépítésznek a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokért és Demján László műemlékvédő építésznek a képekért.
Nagy-Bodó Tibor
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!