„Szépen megöregedni” olyasmi, amire általában áhítozunk! Igen tudatos munka áll mögötte, mint bármely, valamit érő dologban. Az érettségből fakadó bölcsesség, az elfogadás, lágyítja az embert. Nincs ellenállás az idővel, ennélfogva küzdelem sincs vele.
A középpont az egyensúly állapota... Amikor benne vagyunk, minden flottul megy, a döntéseink is egyértelműek, erőlködés nélkül hozzuk meg őket. Azonban, ha a fejünk fölött csapkodnak az orkánok, bizonytalanok vagyunk, sodródunk választásainkban.
Legféltettebb értékeink egyike a szemünk világa. Általa érzékeljük a sokfényű, árnyalatban gazdag természetet, amely körülvesz minket; látunk szépet, rosszat, és önmagunk tükörképét is a másik ember tekintetében.
„A szerelem tavaszi növény, mely mindent behint a reménység illatával, még a romokat is, melyekre felkapaszkodik.”
(Gustave Flaubert)
Külsőnk és bensőnk finom rendszerként, egységként létezik. Bármi is befolyásolja az egyik oldalt, az hatással van a másikra is. Így a betegségeink is kettős eredetűek. A gyógyulás szerepe helyreállítani az élet szövetét.
Egyedi lüktetésű az anyaság. Szenvedélyes nyitányban fogan, majd egyszólamúan lágy, félidőnél hangzása erősödik, fokról-fokra tempósabb, kis szünetekben megpihen, míg végül a várandósság végéhez érve élénken felgyorsul, és nagy lendülettel dobban.
„Biztos társfüggő vagy, ha a halálod előtti percekben a másik élete pereg le előtted.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Látogatottsági adatok