Deja vu-érzésem támad, amikor elvált és újraházasodott gyermekes anyákkal és új férjeikkel beszélgetek. Az anyák azt panaszolják, hogy gyermekük nem tud szót érteni a mostohaapjukkal.
Napjainkban egyre több a daganatos megbetegedés. A rák nem csupán a testet, de a lelket is megviseli. Tasnádi Mária pszichoterapeutával többek között arról beszélgettünk, hol és mikor kérjen pszichológustól segítséget a beteg.
A migránsprobléma újra előhozza azt a régi kérdést, amit a fanatizmus jelent számunkra. Félünk a fanatikus őrültektől, akik képesek terrorcselekedeteket végrehajtani, és félelmünk mögött az is meghúzódhat, hogy képesek vagyunk-e időben felismerni őket.
A gyógyszeres kezelés gyorsan hat. A gyermek pár nap után lenyugszik, és látszólag mindenki boldog. Sajnos eléggé gyakoriak a mellékhatások. Ezek jelentkezése általában oda vezet, hogy a szülők megszakítják a kezelést.
A diagnózis komoly megbélyegzéssel járhat: betuszkoljuk az embert egy szakmai dobozba, ami azt az illúziót kelti, hogy értjük az embert. Sem a diagnózis, sem a személyiségprofil nem mond semmit az ember távlati képességeiről.
Nem hiszek a tabukban, mert tudom azt, hogy ha én elrejtek valamit a gyermek elől, azt majd megbeszéli kortársaival, letölti a netről és megnézi, amikor nem látom.
Albert Ildikó csíkszeredai pszichológus-író legújabb kötete, a Szókratész védőbeszéde a napokban jelent meg a felvidéki AB-ART Kiadó gondozásában. A könyv a szerző olyan írásait gyűjti egybe, amelyekkel már találkozhattunk a Facebookon.
A gyermek játék által tanul. Nincs is jobb dolog annál, amikor az ő kis világában kezdi felfedezni, megérteni, mi hogyan működik. Jót tesz az önállóságának is, személyiségének is. Az, hogy a mai játékok nagy része számítógép alapú, új világot teremt.
Ne tévesszen meg senkit az, hogy saját meneküléseinkre mindig jó kifogásunk van. Még olyan emberrel is találkoztam, aki kimondottan büszke volt munkamániájára. Talán az segít, ha észbentartjuk, az ember ereje nem végtelen.
Tipikus eset, hogy az osztályfőnökben fogalmazódik meg elsőként: a gyermekkel valami nincs rendben. Először a pszichológust keresi meg egy első „tapogatózó” beszélgetésre, majd megbeszélik a szülőkkel, a szülők felhívnak telefonon, és a a kör bezárul.
A megcsalt fél a szorongása miatt jelentkezik terápiára. Szeretne újra nyugodt lenni, szeretné biztonságban érezni magát és valamit tenni, hogy bízhasson párjában és végső soron magában. Önkéntelen reakciója, hogy meg akarja érteni, mi és miért történt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Gyakori, hogy a férfi mai társadalmi és családi szerepe erősen megszürkül. Társa, a nő, a mai korban már ugyanúgy családfenntartó, mint ő. Szakmai sikeressége gyakran ingadozó, hol ő keres többet, hol a felesége.
Családterápiás beszélgetéseim visszatérő mintája: az egyik házastárs úgy gondolja, már nem tud megmaradni a házasság kötelékében, mert nem érzi azt, hogy embernek számít, hogy ő ennél többet érdemel. Meggyőződése, hogy joga van a saját életéhez.
Amikor a körülményektől tesszük függővé saját szabadságélményünket, szorongunk. Valós vagy képzelt okokat teszünk felelőssé. Persze, kell az óvatosság, azonban könnyelműség elfeledni az örömre való képességünket.
Az élet nem harcmező. Küzdeni kell benne, ám azt mindig az értékesért, az építőért tegyük. A kulcs a tudatosság. Amikor tudatlanul cselekszünk, olyanok vagyunk, mint a csecsemő, akinek még nincs ismerete a világról.
Hírnevét a Testbeszéd című kötetével alapozta meg, melyet 42 nyelvre fordítottak le. Elismert pszichológus, az emberi kapcsolatok, a kommunikáció egyik legkeresettebb szakértője. Humorával, magával ragadó stílusával színesíti írásait.
Szoktuk mondani, hogy „aki életrevaló, a jég hátán is megél”. A hozzátársuló kép egy mindenre elszánt, kemény, győztes embert vetít elénk. Azonban nem hiszem, hogy elődeink feltétlenül arra gondoltak, hogy átgázolva másokon tegyük ezt.
Minden korban jelen voltak a generációs különbségek. Nem egyszerre születünk, nem egyforma hatások érnek bennünket felcseperedésünk alatt... Az előző századokban a szülő-nagyszülő-gyermek kapcsolatok jellemzően a tekintélyelvűségben nyilvánultak meg.
Látogatottsági adatok