Könnyen navigál a virtuális világban, de cipőfűzőjével nehezebben boldogul ma egy elemista

Gyakori, hogy a család „kis diktátorává” válik a gyerek

Vita Piroska megkeresésünkre egy közkedvelt mondást idézett, miszerint „ne halat adj az éhezőnek, mert azzal csak egyszer lakik jól. Adj neki hálót, tanítsd meg halászni, és akkor egész életében meglesz a betevője!’’. Rámutatott, meglátása szerint a mai gyerekek vonatkozásában is fontos ez a tanács, vagyis a szülő ne végezze el a gyerekek helyett a feladatokat, ne oldja meg a problémákat, ehelyett tanítsa meg őket, hogy miként kell boldogulni a gyakorlati feladatok elvégzésében. „Azt tapasztalom, hogy nagyon felgyorsult, teljesítményorientált világunkban valahogy minden siettetett.

Például

„És még egész sor olyan dolgot tudott elvégezni az elemista jó pár évvel ezelőtt, ami zökkenőmentesebbé tette a tanító munkáját is.

„Szülői értekezleteken kifejezetten kérem a szülőket, hogy bízzák csemetéikre a rájuk szabott feladatok megoldását, ne akarják helyettük elvégezni, így kímélve őket. A pedagógusi tapasztalat gyakran az, hogy a szülő túlfélti, túlságosan óvja gyerekét az olyan helyzetektől, amikben az kipróbálhatná magát, önbizalmat nyerne és bátorságot. A védőhálónak, amit a szülő fon a gyerek köré, rugalmasnak kell lennie: elkapni a gyereket, ha zuhanna, de hagyni repülni is” – mondja a tapasztalt tanítónő. Hozzáteszi, az osztályában a gyerekek fiatal szülőinek minden adandó alkalommal elmondja: merjenek bízni magukban, a külvilág harsogó, sokszor egymásnak ellentmondó véleményével szemben, hallgassanak saját belső hangjukra, ösztöneikre.

„Hiszen saját gyereküket ők ismerik a legjobban.

Egyre inkább eltűnik az »apáról fiúra« és a »csináld magad« gondolat

Makkai Mária kolozsvári tanítónő elmondta, tapasztalata szerint a legtöbb gyerek számára nagy örömet okoznak a kézműves foglalkozások, nem csak tanórai keretek között, hanem iskolán kívüli tevékenységeken is kínálnak lehetőségeket a gyerekek számára. „A kézimunkázás során fejlődik a gyerek kéz-szem koordinációja, finom-motoros készségei.

„Akadnak viszont olyan gyerekek is, akik szorongva, kétségbeesetten vesznek kézbe egy ollót, nehezen megy a hajtogatás, a tépés, félnek a tűtől, az apró dolgok kiesnek a kezükből. Egyre több ilyen gyerekkel találkozunk az elemi osztályok indító szakaszában. Úgy látom, hogy az emberek életéből kiveszett az »apáról fiúra« és a »csináld magad« gondolat, otthon inkább az értelmi és az érzelmi fejlesztésre helyezik a hangsúlyt. A szülők kiveszik az ollót, kést a gyerek kezéből, begombolják a kabátjukat, és megkímélik a munkától. Ilyen körülmények között a gyerekeknek nagy szükségük van a iskolai fejlesztésre, hiszen a kézügyesség az írástanulásnak is előfeltétele” – hívta fel a figyelmet a pedagógus. Mint részletezte, számukra egyszerűbb kézműves ötleteket talál ki, olyan dolgokat, amelyek könnyebben kivitelezhetőek, ugyanakkor szórakoztatóak. „Az amolyan egyszerű, de nagyszerűektől haladunk az összetettebb kézműves elfoglaltság felé eladdig, amíg örömforrásnak éreznek minden kézműves tevékenységet” – osztotta meg tapasztalatát Makkai Mária.

Nem csupán a lexikális tanulásra terjednek ki az iskolai mindennapok

Mihály Gyopár-Henrietta székelyudvarhelyi fiatal tanítónő elmondta, pedagógusként úgy látja, rendkívül fontos kézügyességre nevelni a gyereket a digitális világ uralma közepette. A tanítónő saját gyerekkori tapasztaltairól is szót ejtett a téma kapcsán. „Volt, hogy nem volt kedvünk rendet rakni a szobánkban, segíteni anyukánknak a konyhában vagy apukánknak a kertben, különösen akkor, amikor az összes barátunk odakint játszott. De akár tetszett, akár nem, segítenünk kellett, és azt, amit akkor a gyermeki lelkünkkel szembeni hatalmas igazságtalanságnak éreztünk, ma már egészen másképp látjuk” – mondta a tanítónő. Kifejtette, véleménye szerint a kétkezi munkának nem kellene nehézséget jelentenie ma sem, ugyanis egy kis játékossággal a gyerekek könnyebben végzik el gyakorlati feladataikat.

„Az iskolában is megfigyelhető, hogy azok a gyerekek, akik nem csak a televízió előtt ülnek, hanem tárgyakat készítenek, alkotnak, használják a kezüket, sokkal ügyesebbek. Kevesebb kihívást jelent a kézimunka órán elkészíteni valamint, egy idő után pedig a munkájuk egyre precízebbé válik. Természetesen ez nagyon nagy mértékben elősegíti az írástanulás időszakát, ugyanis a gyerek keze hosszabb idő után fárad el, valamint a kézírásuk is szebb lesz. Ezt megtapasztalván, a gyerekeknek nagyobb lesz a sikerélményük, motiváltabbak lesznek.

Örömmel végeznek a gyerekek kétkezi munkát, a falun lakó kisdiák segít ellátni az állatokat

Az általunk megkérdezett pedagógusok segítségével elemisták és ötödikesek véleményét is megtudtuk, azt, hogy miként viszonyulnak a házimunkákban való segítséghez, a kétkezi, gyakorlati tennivalókhoz, a kézműveskedéshez. Mint kiderül, mindannyian nyitottan és pozitívan állnak hozzá, a jelek szerint örömmel végzik a gyakorlati feladatokat. Mihály Gyopár egyik harmadikos tanítványa, Péter azt mondta, apukája autószerelő, az elemista pedig szívesen segít neki szabadidejében. Osztálytársa, Anna is úgy nyilatkozott, hogy nem zárkózik el a gyakorlati tennivalóktól, sőt. „Anyukámmal együtt nagyon sok mindent készítünk együtt, például a farsangi jelmezemet is mi készítettük, a bolygós portfólió munkához is anyukámmal készítettünk makettet” – büszkélkedett Anna. Osztálytársa, Ádám falun lakik, mint mondta, nyilván ő is folyamatosan elvégez ház körüli munkákat, segít ellátni az állatokat. Koppánynak egyenesen jövőbeni tervei vannak a kétkezi munkával kapcsolatban: bevallása szerint szakácsnak készül.