Haltisztítás telefonos segítséggel

Elmentem halat vásárolni, és vettem két kecsegét. Soha nem is ettem még, így aztán – túl azon, hogy olyan vicces feje van – ott volt bennem az ismeretlen ízek után érzett izgalom. Meg a barátnőm szemében a csillogás, amint a halra szegezett szemekkel ismételgette, hogy ő mennyire imádja.

Otthon még sokkal lelkesebbek lettünk, vendéget is hívtunk, az örömöt mindig jó másokkal is megosztani. Elképzeltem, hogy mennyire jól mutat majd a mi kecsegénk egészben megsütve, valamivel megbolondítva, mondjuk egy kis gombával, ezzel-azzal. A biztonság kedvéért elkezdtem kecsege recepteket keresni, gondoltam valami kapaszkodó csak jó lenne. Azt hittem, akad egy-két könyv, amely segíthet, esetleg néhány találat az interneten, és máris összeáll a végleges verzió. Igen ám, de mint kiderült, a fellelhető kecsege receptek száma nemhogy végtelen, de igencsak véges, ráadásul ezek jelentős részében nem egészben sütik meg a halat. A laza keresés egész estés programmá alakult. Elővettem az összes szakácskönyvemet, aztán az interneten is elkezdtem keresgélni. Először magyarul, aztán románul, majd angolul és németül. És nem lettem sokkal okosabb, annyi rutinom viszont már van, hogy el sem keseredtem. Kitaláltam, hogy gombával sütöm egybe, a szárított szegfűgombánk pont jó lesz erre a célra, a halat pedig petrezselymes vajjal locsolgatom – ugye, már csak így leírva is elég ínycsiklandó?

A kecsegék pihentek egy éjszakát a hűtőben, majd másnap elővettem, hogy legyen idejük felmelegedni, ne hidegen tegyem be sülni, nem tesz ugyanis jót a rostoknak, ha hirtelen éri őket a forróság. Nézegettem a halakat, méregettem, és szerencsére hallgattam a megérzésemre: gondoltam, csak utánanézek, mi történik azzal a kemény, páncél-szerű valamivel a halak hátán és oldalán. És ekkor jött a meglepetés: a kecsegéket alaposan, gondosan és speciálisan kell megtisztítani, amit sehol nem írnak le részletesen, már ahol egyáltalán szó esik erről. Szerencsére egy jó háziasszonynak konyhában jártas ismerősei is vannak, így telefonos segítséget kértem, és belátom, vicces lehettem, amint telefonnal a fülemen, késsel a kezemben méregettem a kecsegéket, és próbáltam beazonosítani, hogy mit, mettől meddig, honnan kell levágni.

Mert a kecsegék hátán, oldalán és hasi tájékukon úgynevezett vértek vannak, amelyeket le kell vágni, különben elvágják az ember nyelvét. Levágni? De hogyan? – kérdeztem kétségbeesetten. „Ne habozz, végy egy éles kést, és vágd le. A bőrével együtt, vágd bátran!”– érkezett a válasz. – „Ja, és ne feledd kihúzni a gerinchúrját. A kibontott hasában a gerince helyén fut. Kezd el kipiszkálni, majd húzd ki az egészet. Ne habozz, húzd ki!”

Nos, ezek után kissé megbánva, hogy kecsegét vásároltam, eléggé bátortalanul álltam neki a hal tisztításának. Viszont meglepően egyszerű volt, pont azt kellett tenni, amit mondtak. Ezek után már ment minden, mint a karikacsapás. Egy kis sós citromkrém, sütőtök, krumplipüré, elégedett vendég – ennél többet senki nem kívánhat magának a vasárnapi ebéd mellé.

A kecsegét tehát ne féljenek megtisztítani, ha bárhol ilyet látnak, ne tétovázzanak megvásárolni. Legfinomabb halaink egyike.

 (egigeropaszuly.blogspot.com)

Gombás kecsege

Hozzávalók: (két személyre): 1 db kecsege (kb 0,5 kg), 2 maréknyi szárított gomba, 1 dkg vaj, petrezselyemzöld, só

Hozzávalók a lime krémhez:3 tojás, 1 lime leve és reszelt héja, só,
5 dkg vaj

Elkészítés: A gombát kevés vízbe áztatjuk. A gondosan megtisztított halat sózzuk kívül-belül, a hasát megtömjük petrezselyemzölddel, és egy tepsibe fektetjük. A gombát a levével együtt a hal köré terítjük, a vajjal megkenjük a halat és a maradékot a gombára morzsoljuk. 200 fokra előmelegített sütőben 35-40 perc alatt megsütjük. A tojásokat, a lime levét és héját, a vajat és a sót egy vastag talpú edénybe tesszük, és állandóan kevergetve, lassú tűzön besűrítjük. Melegen tartjuk. Ha a hal elkészült, felvágjuk, a gombával, lime krémmel, krumplipürével, esetleg sült sütőtökkel tálaljuk.