Fürdőzés, finomságok, andrenalinbombák

Dél-Alföldön nem ritka a tágas parkok közepén fekvő fürdő, ahol fák és egyéb növényzet gondoskodik arról, hogy a pihenésre, kikapcsolódásra vágyó vendég elviselje a tikkasztó nyári hőséget. Az „Alföld gyöngyeként” emlegetett Gyopárosfürdő hármas tórendszerét és 22 medencéjét húsz hektáron elterülő erdő veszi körül, ami egyedi hangulatot kölcsönöz ennek a gyönyörű üdülőtelepnek.

Nyári teltház

Gyopárosfürdő napi befogadóképessége hétezer ember: vendéglátóink szerint nyáridényben ez megszokott tömeg, hiszen nemcsak Magyarországról, hanem a környező országokból, sőt a skandináv országokból is rendszeresen érkeznek vendégek. A fürdőnek nagy a vonzereje a helyiek körében is, hiszen az orosháziak a jegyár feléért léphetnek be napi rendszerességgel az üdülőtelep területére.

A sokak által felkeresett „Alföld gyöngye” azonban még nem minősített üdülőövezet, emiatt a tulajdonos önkormányzat nem juthat hozzá uniós forrásokhoz, mint azok a fürdőtelepek, amelyek ezt a besorolást megszerezték. Az eljárás most van folyamatban: ha egy-két éven belül megkapják a gyógyfürdőhely-minősítést, akkor a pályázati források is megnyílnak, és be tudnak ruházni fedett részek építésébe is, jelenleg ugyanis Gyopárosfürdő csak nyáridőben, három hónapon át fogadja a vendégeket. Ekkor viszont teltház van. A gyógyfürdő-minősítést nehéz megszerezni: Magyarországon mindössze tíz üdülőközpont rendelkezik ezzel a besorolással.

Miközben végigjárjuk a fürdő zegzugos helyeit, az étterembe is belépünk. Kint és bent egyaránt lehet falatozni, több cég kínál hideg és meleg ételt. Az árak erdélyi zsebnek is elfogadhatóak, ez különben a legtöbb kelet-magyarországi fürdőre igaz. A felhozatal rendszerint a fürdők nagyságával függ össze: Hajdúszoboszlótól kezdve – ahol csúcsidényben városnyi falatozó, étterem, terasz, kávézó várja a napi 25 ezer vendéget – a legkisebb fürdőig mindenhol akad büfé meleg és hideg ételekkel.

Makó, a meglepetések városa

Ha Makó, akkor Hagymatikum Fürdő, amelynek épületét a világhírű organikus építész, Makovecz Imre tervezte: a néhány éve elhunyt mester legnagyobb megvalósult álma ez Magyarországon. De nemcsak az építészetileg egyedülálló főépület miatt érdemes a makói fürdőre ellátogatni, hanem annak gyógyászati hatásai és gyönyörű wellnessrészlege miatt is. A fürdőben tucatnyi különleges kül- és beltéri medence áll a vendégek rendelkezésére, jómagam azonban szaunarészlegét tartottam igazi csemegének.

Híres fürdője mellett Makó a Maros Kalandparkkal is vonzza látogatóit. Mi magunk elektromos meghajtású segwayen tettük meg a 7–8 km-es túrát a város központjától a Maros partjáig.

A kalandpark része a Maroson átívelő drótkötél-, azaz canopy-pálya, ahol a merészebb vállalkozók testre rögzített hámban suhanhatnak át nyolc méter magasban a folyó fölött. A lombkoronasétány a folyópart élővilágát mutatja be. Aki elindul ezen az izgalmakkal teli, hosszú úton, egy 18 méter magas toronyba jut fel. Itt újabb andrenalinbomba várja a csúszda megszállottjait. A fürdők alacsonyabb vagy magasabb vizes csúszdáihoz szokott kalandkedvelők csodálkozva állnak a számos kanyarulattal rendelkező, negyvenméteres csúszda bejáratánál, amely vászonzsákba „öltöztetve” nyeli el a vállalkozó szellemű embereket. Amikor zuhanás közben azt gondolnád, hogy leérve valahová a Maros menti fák közé fogsz kirepülni, kiderül, a hirtelen egyenessé váló szakasz pillanatok alatt leállítja a gyorsvonat-sebességű érkezőket. Egy-két sikoly és már lenn is van az ember.

A 725 km hosszú Maros – amelyből a mai Magyarország területére mindössze 48 km jut – Makó határában már komoly folyóvá duzzadva várja az árterületén mestermunkával berendezett kalandpark látogatóit. Ahol a fák lombjai között, a kalandparkot behálózó drótkötélpályán is be lehet „járni” ezt a gyönyörű vadont, vagy fára lehet mászni a hatalmas fák törzsére rögzített kapaszkodók segítségével. De akinek ez sem elég, az 15 méter magasból adhatja át magát a szabadesés élményének.

Szállodák, kényelem, magyar ínyencségek

Az igényes vendégek számára Kelet-Magyarország legalább annyira vonzó, mint bármely turistacsalogató európai ország. Ezt az igényt igyekeznek kielégíteni a kisebb fürdővárosokban is beindított luxusszállók és -éttermek. A makói Grand Hotel Glorius – ahol mi magunk is megszálltunk – az ország egyedi hangulatú designszállodája, amely belsőépítészetileg és berendezésében az 1920-as éveket idézi. A 20. század húszas éveiben takarékpénztárnak épült, később kollégiumi bentlakás lett, majd a rendszerváltás után a négyemeletes épületet egy beruházó alakította át 37 szobás, négycsillagos szállodává konferenciateremmel, wellnessrészleggel, szaunával, kihasználva az üzleti turizmus lehetőségeit is. Minden igényt kielégítő kínálatát tekintve az egy éjszakára és egy személyre szóló 150–170 lejes ár sokkal kedvezőbb, mint a mifelénk kínált luxusszállók ötven euró fölött kezdődő árlistája. Amúgy Kelet-Magyarországon több ilyen szállodában megfordultunk: a debreceni Aquaticum Termál és Wellness Hotel, a Tisza partjához közel fekvő tiszakécskei Barack Wellness Hotel vagy a szarvasi Liget szálló – a makói Gloriushoz hasonlóan – kiváló konyhával magas színvonalú vendéglátói szolgáltatásokat kínál.

Az átgondolt nemzetstratégiai program keretében építkező magyar turizmus olyan gyöngyszemei ezek, amelyek a fürdők, fesztiválok, műemléképületek, múzeumok, parkerdők és egyéb látványosságok mellett vendégmarasztaló kényelmet nyújtanak a messze földről érkezett turista számára is. Ahogyan egy lengyel vendég magyarázta nekem a svédasztalos reggeli közben Makón: el sem tudja képzelni, hogy valamelyik évben kimaradjon a magyarországi fürdőzés. Amikor rákérdeztem, hogy mégis miért jár vissza, azt válaszolta: ilyen finomat a világon sehol nem lehet enni!