Erdélyiek között a Krisna-völgyben

A Kaposvárról a Balatonhoz vezető műúton észak felé tartunk a dimbes-dombos somogyi tájban. Somogyvámos után hirtelen tájidegen objektumok vonják magukra a figyelmünket: két jókora műkő elefánt egy modern architektúrájú kapubejárat előtt. A kapun túl kezdődik a Krisna-völgy, a magyarországi Krisna-tudatú hívek biofarmja és kulturális központja. Száriba öltözött, homlokán a házas nők jelét, vörös pöttyöt viselő fiatalos, közvetlen hölgy fogad: Karttika Devi Dászi, polgári nevén Bodor Istvánné, a közösség kommunikációs referense. Míg körbevezet, a Krisna-völgy történetéről mesél.

A 260 hektáros területet a kilencvenes évek elején vásárolta meg a magyarországi Krisna-tudatú hívők közössége. Jelenleg 150 Krisna-hívő él ott, a faluban, Somogyvámoson pedig további 30 krisnás család. A Krisna-völgy lényegében egy ökofarm, ahol környezetbarát, fenntartható gazdálkodás folyik. A faluközösség modern, a 21. századi igényeknek megfelelő házakban lakik, amelyek külső megjelenése semmiben sem különbözik egy átlagos közép-európai lakóépületétől. A lakásokban ártézi kútból származó vezetékes víz folyik, csatornázás is van, ám a víztisztítás vegyszerek felhasználása nélkül, nádgyökérzónás módszerrel történik. Kizárólag fával fűtenek, a meleg vizet is így állítják elő, hálózati áram viszont nincs, napkollektorokkal és szélkerekekkel állítják elő az elektromos energiát. A farmnak zöldség- és virágkertészete, valamint gyümölcsöse van javarészt őshonos Kárpát-medencei fajtákkal. A terület legnagyobb részét gabonatermesztésre használt szántók foglalják el, amelyeket munkagépek nélkül, ökrökkel művelnek meg a krisnások. A környezettudatos életmódnak és gazdálkodásnak köszönhetően az itt élők ökológiai lábnyoma mindössze 42 százaléka egy átlagos magyar polgárénak, állítják a Krisna-völgyiek. Az ökovölgyben folyó fenntartható gazdálkodás különféle aspektusairól a budapesti Corvinus Egyetem és az ELTE több hallgatója írt már szakdolgozatot, a közösség jogi hátterét biztosító Öko-völgy Alapítvány pedig partneri viszonyban áll egy sor felsőoktatási intézménnyel, köztük a Pécsi Tudományegyetemmel és a Szent István Egyetem Mezőgazdasági- és Környezettudományi Karával.

Hálás tehenek

A Krisna-völgyben működő általános iskolában a kötelező tananyag mellett a diákok védikus tudományokat is tanulnak. Az iskola épülete éppúgy indiai stílusú, mint a minduntalan feltűnő kerti pavilonok. Az iskolától a tehenészet, pontosabban a tehénvédelmi központ felé vesszük az utunkat. Az elnevezést az indokolja, magyarázza kalauzunk, hogy a Krisna-völgyben a szarvasmarhákat nem vágják le, azt követően is gondozzák őket, hogy már nem tejelnek, egészen addig, míg természetes úton kimúlnak. Az állomány teheneinek laktációs ideje rendkívül hosszú, van 12 éve folyamatosan tejelő példány, sőt egyes üszők is adnak tejet. Karttika Devi Dászi szerint a tehenek így hálálják meg gondozóik jóságát. Az ökovölgy lakóinak Kis-India-teremtő szándéka a tehenészetben is tetten érhető, az egyik tenyészbika, Nandi, az ázsiai szubkontinensről érkezett zebu, az ázsiai őstulokból kitenyésztett házitulok. Nandi jól bírja a dél-dunántúli klímát, ám a szarvasmarhatehenekhez nem vonzódik, ezért a krisnás tehenészek mesterséges megtermékenyítéssel keresztezik a két fajtát. A farmon termelt tejet és az abból készített tejtermékeket, valamint a zöldséget és gyümölcsöt a Krisna-völgy lakói teljesen elfogyasztják, a gabonafelesleget azonban értékesítik.

A kertészetből jövet, amint a templom felé vesszük utunkat, egy romániai rendszámú Loganba botlunk. Kalauzunk kedves ismerősként üdvözli a gépkocsivezetőt, aki Malita Jenőként mutatkozik be. Maga is erdélyi, nagyváradi. A román nemzetiségű fiatalember, hivatalos nevén Eugen Maliţa, éveken át a Pece-parti Párizs krisnás közösségének volt a tagja, mígnem a közelmúltban feleségével együtt Somogyvámosra települtek át, hogy gyermekeik krisnás iskolába járhassanak. Később kiderült: nemcsak ők Krisna-völgy erdélyi származású lakói.

Krisna alszik délben

A völgy központi, külsőre semmitmondó épületében működik az étterem és a templom. Előbbiben a völgy lakói és azidelátogatók egyaránt étkezhetnek. A menü laktovegetariánus, magyaros és indiai ételek egyaránt szerepelnek az étlapon, s magam is meggyőződtem róla, hogy szemernyi hús nélkül is lehet ízletes a fasírt. Krisnás szakácsnak lenni látszólag nem egyszerű feladat, főzés közben ugyanis tilos kóstolgatni, a kész ételből az első falatot kötelező módon Krisnának kell felajánlani. Karttika Devi Dászi szerint azonban a védák, a hinduizmus szent iratai alapján történő főzés tudomány, ha az ember követi az előírásokat, a receptet, az étel kóstolás nélkül is jó lesz.

A templomba a déli szieszta idején lépünk be, amikor az indiai motívumokkal gazdagon dekorált csarnok kihalt, csupán az egyik sarokban morzsolgatja 108 szemes olvasóját egy bhakti, ahogy a krisnások nevezik magukat.

Az oltárt függöny takarja el, mivel Krisna éppen alszik, magyarázza kísérőnk. Az oltárral szemközt A. C. Bhaktivedánta Szvámi Prabupháda, a Krisna-tudatot a nyugati világgal megismertető indiai tanító élethű viaszszobra baldachinos trónon üldögél, fölötte a tant korábban hirdető mesterek képei tekintenek le a betérőre. A bhakták fő lelkigyakorlata az isten, vagyis Krisna nevét tartalmazó, úgynevezett mahamantra ismételgetéséből áll, de hogy a mantra ismerősen csengjen a fülünknek nem kell feltétlenül járatosnak lennünk a hinduizmusban, hiszen felcsendült már Miloš Forman világhírű musicalje, a Hair egyik betétdalában is. Indiában a mahamantrát a híveknek napi 5382-szer kell elismételniük, ami 54 olvasónak, dzsapának felel meg. Az európaiaknak ennél kisebb a napi penzumuk, Szvámi Prabupháda ugyanis úgy ítélte meg, hogy részükről már 16 olvasónyi is elegendő. Ezt teljesíteni sem gyerekjáték, körülbelül három órát vesz igénybe, világosít fel Karttika Devi Dászi.

Bolondok ezek!

A Krisna-völgyben élők kivétel nélkül ott is dolgoznak, kétkezi munkát végeznek a farmon, vagy adminisztratív feladatoknak tesznek eleget. A Somogyvámoson megtelepedett bakhták közül többen szintén az ökovölgyben keresik a kenyerüket, de akadnak olyanok is, akik különféle polgári foglalkozásokat űznek, illetve vállalkozók. Idénymunkára alkalmaznak környékbeli napszámosokat is.

Hogyan fogadták a helybéliek a krisnásokat amikor megtelepedtek a falu határában? – kérdezem a kommunikációs referenst. „Természetesen azt gondolták, hogy őrültek vagyunk” – idézi fel nevetve Karttika Devi Dászi a fogadtatást, majd hozzáteszi: az évek során teljesen megváltozott a helyiek viszonyulása, megkedvelték a krisnásokat, jó a kapcsolat a két közösség között. Nem is csoda, hisz a település is profitál a Krisna-tudatúak jelenlétéből, Somogyvámos felkerült a térképre, az elmúlt évben 35 ezer olyan látogató fordult meg a településen, akik a Krisna-völgyre voltak kíváncsiak.

Szex helyett lelki élet

A faluban több erdélyi krinás is él, a csíkszeredai származású Nagy A. Csongor, alias Cittahari Dász hosszú időn át Krisna-völgy társadalomfejlesztési és kulturális igazgatója volt. A jelenleg védikus gyógyászattal és pszichológiával foglalkozó Csongor a kilencvenes évek elején a szüleivel települt át Debrecenbe, ott került kapcsolatba a Krisna-tudattal.

Amishok és hippik
A krisnásokhoz hasonlóan sajátos szabályokat követő közösségekben élnek egy észak-amerikai keresztény felekezet tagjai, az amishok is. A hitelvek tekintetében neoprotestánsoknak számító amishok a mennonita szektához állnak a legközelebb, mindkét egyház az anabaptistáktól származik. 2010-ben mintegy 250 ezer amish élt az Egyesült Államokban, néhány ezren pedig Kanadában. Az amishok falusi közösségekben élnek, tartózkodnak az elektromos áram, a modern telekommunikációs eszközök, a gépkocsi és általánosságban bármiféle modern technológia használatától. Lovaskocsikkal közlekednek, kétkezi munkát végeznek, a 18. századi viselethez hasonló ruhákban járnak. Gyermekeiket saját iskoláikban oktatják, a modern társadalombiztosítási rendszerekbe nem lépnek be. Azon tagjaikat, akik nem tartják be a szabályokat, kiközösítik. Nyelvükhöz szintén ragaszkodnak, archaikus német dialektust beszélnek. Csecsemőket nem keresztelnek, a megkeresztelkedést minden amish maga választja, általában 16-25 éves korában. Az amish kamaszok szabadon elhagyhatják a közösséget, sokan meg is teszik, ám mintegy 90 százalékuk a visszatérést és a megkeresztelkedést választja. Amishok csak a saját vallási közösségük tagjaival házasodhatnak. A világ valószínűleg legismertebb, nem vallási alapon álló alternatív társadalmi közössége Krisztiánia Szabad Állam. A 34 hektáros, Koppenhága területén található kommuna speciális státust élvez, amit törvény szabályoz. A területen korábban kaszárnyák álltak, az elhagyatott épületekbe a 60-as évek végén házfoglalók költöztek be. Krisztiánia Szabad Állam megalakulását 1971. szeptember 26-án proklamálta egy Jacob Ludvigsen nevű újságíró, aki olyan autonóm társadalmi szerveződésként határozta meg Krisztiániát, amelynek valamennyi tagja felelősséget érez a közösség jóléte iránt. A mintegy 850 tagot számláló közösség ideológiájában hippi, kollektivista és anarchista elemek keverednek: tilos a lopás, az erőszak, a fegyverviselés és a kemény drogok fogyasztása, a könnyű drogok árusítása viszont megengedett. A hatóságok több sikertelen kísérletet tettek a közösség felszámolására – részben a társadalmi támogatottság hiánya miatt. Krisztiánia a dán főváros egyik idegenforgalmi attrakciójának számít, évente egymillió turista keresi fel.

„A családunkból csak nagymamám volt vallásos. Én ateista voltam, de érdekelt a filozófia és a jóga, próbáltam megérteni és megismerni a világot. Egyszer az utcán könyveket osztogató krisnásokkal találkoztam. Vonzó embereknek találtam őket, őszinte tisztaságot éreztem rajtuk. Elkezdtem olvasni a Bhagavadgitát és az Upanisádokat, amelyekben választ találtam a kérdéseimre” – idézi fel a krisnásokkal kapcsolatos első élményeit. Képzőművészetet tanult, és szerette volna hasznosítani a képességeit, ám bakhtaként kezdetben azzal bízták meg, hogy könyveket osztogasson az utcán. Egy napon aztán a lelki tanítómestere megkérte, hogy fessen neki néhány képet, majd megbízta, hogy egy 2x2,5 méteres oltárképet készítsen a debreceni templomuk számára. Mestere felkérésére 1993-ban költözött Somogyvámosra. Aktívan közreműködött a templom belső építészeti munkálataiban, majd a pavilonok és a kaput őrző elefántok elkészítésében. Mindez tíz évig tartott. Egy betegség fordította érdeklődését a gyógyítás, azon belül az ajurvéda (az egészségmegőrzés és a gyógyítás hindu tudománya) és a pszichoszomatika irányába, napjainkban konzultációkat és szemináriumokat tart, kutat, könyvet ír. Amikor Somogyvámoson tartózkodik, napjai azonos forgatókönyv szerint zajlanak. „Hajnali négykor kelünk, kinyitjuk az oltárt, felébresztjük Krisnát, majd kétórás mantrameditációt végzünk. Hét órától énekelünk, utána pedig olvasunk a szentírásokból, beszélgetünk róluk, lefordítjuk a tanítást az aznapi tennivalókra. Ildikó, a feleségem főz, megreggelizünk. Aztán dolgozom, könyvet, cikkeket, leveleket írok. Este elmondunk még négydzsapányi mantrát, majd pedig olvasunk. Kilenckor fekszünk le” – ismerteti Nagy A. Csongor a napi programját. A Krisna-tudatúak számára a tévézés tilos, mivel hitük szerint a televíziós műsorok megzavarják, megmérgezik a tudatot, rádiót hallgatni és internetezni, a világhálóról letöltött filmeket nézni azonban szabad. A szexualitást szigorú előírások szabályozzák: a szeretkezés csak házastársak között megengedett. Az avatott hívők, ha házasok is, nemi életet csak gyermeknemzés céljából élhetnek a peteérés idején. „Ha valaki spirituálisan elég fejlett, ez nem jelent lemondást, mert a lelki élet gyakorlásából megbékélés fakad” – mondja Csongor. A krisnás tanítómesterek azért gondoltak a spirituálisan nem eléggé fejlett hívekre is, a szexualitás kordában tartása céljából a nemek érintkezése is szabályozva van: férfi és nő, hacsak nem házaspárról van szó, nem lehet kettesben zárt térben. „Hogy ne öntsünk olajat a tűzre” – indokolja házigazdánk. A Lantos család, Gábor, Réka és leányuk Tímea, néhány hónapja költöztek Budapestről Somogyvámosra. Gábor – aki homlokára hitsorstársaihoz hasonlóan mindennap felfesti a Krisna lábnyomának nevezett hosszúkás, fehér színű jelet – és Réka egyaránt a Krisna-völgyben dolgoznak. A sepsiszentgyörgyi származású fiatalasszony elmondása szerint nem bánták meg, hogy felszámolták fővárosi egzisztenciájukat. „Soha nem volt ilyen kevés pénzünk, de sosem voltunk még ennyire boldogok” – mondja Lantos Réka. Kérdésemre, hogy nem-e hiányzik neki Budapest, a 10 év körüli Tímea nemmel válaszol. Elmondása szerint krisnásként kortársai között ott kilógott a sorból, a Krisna-völgyi iskolában ellenben otthon érzi magát, hiszen mindenki olyan, mint ő.

Hinduk is, meg nem is
A Krisna-tudat a hinduizmus gaudija-vaisnava ágának modern változata, amely az 1960-as években jelent meg Nyugaton. Abban különbözik az ortodox hinduizmustól, hogy nem ismeri el a kasztrendszert, amely szerint mindenki, aki nem hindunak született, kaszton kívülinek, páriának számít. Nemzetközi szervezete az A.C. Bhaktivedánta Szvámi Prabupháda (1896–1977) által New Yorkban 1966-ban megalapított ISKCON (Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete). A bakhták hisznek a lélekvándorlásban, és abban, hogy a következő újjászületés az ebben az életben véghezvitt tettek eredménye. A vallás központi alakja a Legfelsőbb Úr, Krisna, aki a hindu panteon vezető istentriászának egyik tagja, Visnu, a Megtartó nyolcadik inkarnációja. A legendák szerint Krisna évezredekkel ezelőtt a jelenlegi India területén öltött testet. Bőre sötétkék vagy fekete volt, szeretett furulyázni, egy ideig marhapásztorként élt, és jó néhány csodát vitt véghez. Bár Krisna monogámiát és szigorú önmegtartóztatást vár el követőitől, maga távolról sem ezen elvek szerint élt, állítólag 16 108 felesége volt. A vallástörténészek a Kr.sz. 4. századra teszik a Krisna-kultusz kialakulását. A krisnások legfontosabb szent könyve a Bhagavad-gita, amely a Mahabharáta eposz egyik részlete. Különböző források az ISKCON tagjainak számát 250 ezer és 1 millió közöttire becsülik. Magyarországon a krisnás tanítások a 70-es években jelentek meg, a krisnások a 90-es évek elején szerveződtek egyházba. Napjainkban a legtöbb nagyvárosban vannak Krisna-közösségeik, 2011-ben 17 480 magyar állampolgár ajánlotta fel adójának egy százalékát a magyarországi Krisna-tudatú egyháznak. Romániában Nagyváradon és Temesváron élnek krisnás csoportok. Szorosabb közösségben a temesváriak élnek, akik pékséget üzemeltetnek, termékeiket a somogyvámosi Krisna-völgybe is szállítják.