Továbbmenetelés a pártpolitikától a közös célok felé

Hosszú idő óta először ültek nyilvánosan közös asztalhoz a három erdélyi magyar párt – az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) – képviselői. Az együttműködés és az együttgondolkodás bravúrját „kikényszerítő” SZNT a Székelyek Nagy Menetelésben találta meg a pártérdekeken felülemelkedő mozgósító erőt. A Továbbmenetelés című kolozsvári kerekasztal-beszélgetés a történet számbavételét, és a hogyan tovább kérdését tűzte napirendjére. Az est házigazdája Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök volt. Izsák Balázs, az SZNT elnöke, Biró Zsolt, az MPP elnöke, Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára és Zakariás Zoltán, az EMNP Országos Választmányának elnöke Csinta Samu, az Erdélyi Napló főszerkesztőjének moderálása mellett ütköztette nézeteit.

Kampánytól akcióegységig
A szűk pártérdekeken felülemelkedni nehezen tudó politikusok számára a rendezvény után két héttel is nehezen emészthető az együttműködés gondolata – derült ki mindjárt a beszélgetés elején. Kovács Péter tévhiteket akart eloszlatni kijelentésével: október 27-én nem volt összefogás az erdélyi magyar pártok között. „A történet arról szól, hogy egy ügy mögé felsorakozott több mint százezer ember. 2009-ben valóban volt összefogás, amiről dokumentumot írtunk alá, de most erről szó sincs.” Az RMDSZ-en kívüli erdélyi magyar politizálást elutasító magatartásával Kovács „kilógott” a vitaest megbékélésre törekvő hangulatából. Kijelentette: számukra az EMNP nem partner – a Néppárt kampányrendezvényének minősítette a márciusi Székely Szabadság Napját, amiről az RMDSZ távol maradt –, később azonban elismerte, hogy Kelemen Hunornak az elmúlt hónapokban voltak informális beszélgetései Toró T.Tibor néppárti elnökkel. A „nem borultunk egymás nyakába” kijelentésével Kovács egyértelművé tette, hogy az RMDSZ számára fontos ugyan az SZNT által kezdeményezett nagy menetelés, de csak az SZNT-vel, nem pedig a pártokkal fogtak össze.
Az RMDSZ „összeborulástól” való ódzkodása a másik két párt vezetőjét nem lepte meg. Zakariás Zoltán az 1992-es kolozsvári autonómianyilatkozattól kezdve sorolta fel dióhéjban az erdélyi magyar autonómiaküzdelem fontosabb állomásait. Mint fogalmazott, a parlamentarizmus vakvágánya után a székelyföldi autonómiaharc fontos stációja lett a márciusi és az októberi tömegtüntetés. Zakariás elutasította Kovács Péter vádjait, miszerint a márciusi megmozdulás az EMNP kampányrendezvénye lett volna, abban azonban egyetértettek, hogy nem összeborulást, hanem akcióegységet kell kialakítani a nemzeti ügyként kezelendő székely autonómia köré.

A pártpolitikai súrlódások azonban nemcsak Kovács Péter felségterületének számítottak. Biró Zsolt MPP-elnök szerint a márciusi rendezvényen csak a Néppárt kampányolt („Úgy viselkedtek, mintha folyamatos kampányküzdelemben lennének”), és az előzetes egyezség ellenére ugyanezt tették idén októberben is, Maksán. A jelenlévők derültségére Zakariás erre úgy reagált: volt ugyan pártzászló, „de nem olyan sok”. A székelyföldi politikus szerint „a közvélemény mentalitásváltására van szükség, hiszen a mai állapot az eddigi 23 év politizálásának eredménye. A két magyar párt lejáratta a pártok nevét és tevékenységét, ezért van az, hogy Erdélyben a pártok már nem mobilizálhatják az embereket”. Zakariás szerint nem kell szégyellni azt, ha az autonómiát minden szinten felvállaló párt megmutatja saját arcát.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke a kolozsvári vitaesten ismét bebizonyította, hogy a romániai magyar közéletben ma ő az egyetlen, pártoktól független közéleti személyiség, aki nem csak beszélő viszonyban van, de megfelelő kapcsolatot is ápol valamennyi erdélyi magyar pártvezetővel, politikussal. Izsák a Székelyek Nagy Menetelését a rendszerváltás utáni legnagyobb erdélyi magyar megmozdulásnak nevezte. „Azért tudunk politikai egységet teremteni a politikai közszereplők között, mert senkinek nem vagyunk versenytársai és riválisai” – fogalmazott. Úgy vélte, fontos lépés az autonómiaküzdelem mozgalmi potenciáljának megteremtése, amihez határon innen és túl egyaránt érkezett segítség. Az erdélyi együttműködésről szólva Izsák egyértelművé tette: mindig és mindenkivel tárgyalnak, és keresik a mindenki számára elfogadható közös utat.

Az angyal hozza az autonómiatervezetet
Az est sok vitát kavaró témája volt az RMDSZ székelyföldi autonómiatervezete. A moderátor ezt úgy vezette fel, hogy az RMDSZ számára ez jó, mert cselekvési szándékról árulkodik, de rossz, mert számon kérhető. Kovács vette a lapot: szerinte az RMDSZ-t már 23 év óta számon kéri az erdélyi magyarság, és az eredmény többnyire pozitív. Kovács arról beszélt, hogy az RMDSZ csíkszeredai kongresszusán született döntés értelmében az autonómiatörvény-tervezet műhelymunkái már régebben elkezdődtek, csak most kapta fel a sajtó. A Krónika által titkosnak nevezett törvénytervezet körüli tevékenység a politikus szerint annyiban titkos, hogy a műhelymunka nem minden momentumáról tájékoztatják az újságírókat. „Az aktuális körülményeket figyelembe vevő törvénytervezet arról szól, hogy mit képzelünk el Székelyföldön 25 év múlva, illetve a szakpolitikák terén hova akarunk eljutni” – minden noszogatás ellenére ennyit árult el Kovács az RMDSZ készülő tervezetéről. Karácsony előtt hoznák nyilvánosságra, az ezt követő közvita során pedig mindenki elmondhatja róla véleményét. Az RMDSZ-politikus sejtelmességét jópofáskodással elütő szófordulataira azonban nem igazán volt vevő a többi asztaltárs. Izsák Balázs példaként a dél-tiroli autonómia történetét hozta fel, amelynek előzménye az 1945-ben megköttetett osztrák-olasz külügyminiszteri egyezmény volt. Ez kimondja, hogy a dél-tiroli németek regionális törvényhozó és végrehajtó hatásköröket kapnak. Az SZNT elnöke a többi kívánalom között kiemelte a magyar nyelv hivatalossá tételét a Székelyföldön, és azt az elvárást is, hogy a Székelyföldi Önkormányzati Tanács általános és titkos szavazással jöjjön létre. Izsák szerint a törvénytervezet elkészítése előtt olyan alapelveket kellene tisztázni, amellyel a székely közösség egyetért.
A két ellenzéki párt vezetői arra emlékeztették Kovácsot, hogy a nagy menetelés estéjén megejtett Duna tévés stúdióbeszélgetés során az RMDSZ alelnöke, Borbély László azt ígérte, hogy az erdélyi magyar pártokat és a politikai civil szervezeteket is bevonják a munkába. Kovács az asztalnál ülők megkönnyebbülésére végül úgy fogalmazott: az RMDSZ törvénytervezete teljességgel megfelel majd az Izsák Balázs által felsorolt kívánalmaknak. Elismerte: februárban a parlament elé benyújtandó törvénytervezetből márciusra még nem lesz székely autonómia, de fontos lépés a továbbmenetelés útján.

Hogyan tovább?
A többször, több formában megfogalmazott moderátori kérdésre Izsák egyértelműsítette az SZNT cselekvési területét: aszékelység mozgalmi potenciáljának erősítése, a székelyföldi önkormányzatok szerepének növelése, a bukaresti törvényhozás, a magyarországi és a nemzetközi lobbitevékenység szerepe. „Trianon centenáriumának közeledtével olyan fajta jóvátétel körvonalazódik, amely a román–magyar közeledést is szolgálná. Székelyföld helyzetének rendezése mindkét nép érdeke. Ez teheti sikeressé a székely autonómia ügyét. Ha megvalósul, akkor a romániai magyarság személyi elvű autonómiáját és a sajátos jogállású önkormányzatok autonómiáját már gyerekjáték lesz kivívni” – összegzett Izsák Balázs, arra a vitára is célozva, miszerint a Székelyföldön kívüli területek magyarsága nem mindig érzi magáénak a székely autonómia ügyét.
Biró Zsolt a tiltakozás különböző módozatait vette számba, a mintegy 150 székelyföldi önkormányzat által kiírandó népszavazástól, a polgári engedetlenség különböző formájáig, beleértve az útelzárásokat és az adómegtagadást is. Zakariás Zoltán mindezek mögé akcióegységet kért. A néppárti politikus a román–magyar párbeszéd újjáélesztésének fontosságát hangsúlyozta, amiről Kovács úgy vélekedett, hogy ezzel késtünk meg leginkább. Egyetértés körvonalazódott abban is, hogy ez a párbeszéd nemcsak a politikusok, hanem mindenféle társadalmi réteg, a civilek területe is.

Epilógus
A pártpolitikai törésvonalak mentén megfogható nézeteltérések rávilágítottak arra, hogy közös asztal mellett számos területen alakítható ki konszenzus, és együttműködés, függetlenül attól, hogy ezt ki hogyan nevezi. A Székelyek Nagy Menetelése és az SZNT érdeme, hogy megtalálta ezt a közös platformot.