Megépül a Comarnic–Brassó autópálya-szakasz, az összköltség 1,8 milliárd euró körül lesz, jelentették be nemrég. Az Erdélyi Napló szakemberek segítségével annak nézett utána, a térség autópálya-építési költségeit jócskán meghaladó összeg valóban indokolt-e?
2014. január 25., 11:532014. január 25., 11:53
Két jogász, Victor Ponta román kormányfő és az infrastrukturális beruházásokért felelős tárca nélküli minisztere, Dan Şova állt ki a 2014. január 16-án a nyilvánosság elé térképek, a főszereplő építő cégek – a Vinci, az Aktor és a Strabag – képviselői nélkül, és kijelentették: legkésőbb 2017-re elkészül a Comarnic–Brassó autópálya-szakasz, amelyre már évek óta vár az ország. Elhangzott, a sztrádaszakasz koncesszióban épül, teljes hossza 53,2 kilométer lesz, amihez még hozzáadódik 7 kilométernyi bekötőút. A pályán 3 alagút, 19 viadukt és 15 híd lesz majd, a kisajátítások költségét 100 millió lejre becsülik – 29 év lesz a koncesszió, három év a megépülés ideje, a következő 26 év alatt pedig az építők működtetik és karbantartják a sztrádaszakaszt. Ez alatt maximálisan 973 millió eurót fizet ki majd az állam az építők számlájára a karbantartás fejében, havonta 52 ezer eurót kilométerenként.
Egy kilométernyi sztrádaszakasz 28 millió euróért épül majd meg, drágábban mint a Gyalu–Aranyosgyéres közötti munkálatok – ott 23 millió eurót emésztett fel egy kilométer. A Bukarest–Moara Vlăsiei szakasz kilométere 8,2 millióba, az aradi körgyűrű kilométere 8,1 millióba, a Szászváros–Nagyszeben kilométere pedig 7,2 millió euróba került.
Egy pályaszakasz előélete
Az autóút-építés ötlete 2003–2004 tájára tehető: az akkori szállításügyi miniszter Miron Mitrea előterjesztett egy tervet, amely szerint a köz- és magánszféra együttműködésében a francia Vinci céggel 480 millió euróért építették volna meg a Comarnic és Predeal közötti útszakaszt. A tervet itthon a pénzügyminisztérium és az igazságügyi minisztérium buktatta meg, utóbb, 2004-ben az Európai Bizottság képviselői is bírálták, aztán feledésbe merült. A Vinci 2010-ben szövetségre lépett az Aktor cég görög tulajdonosaival, és ismét nekiveselkedtek a tervezésnek. Akkoriban a román állam alá is írt egy koncessziós szerződést a Vinci–Aktor konzorciummal, a munkálatok költségeit 1,57 milliárd euróra becsülték. A szerződés értelmében a román állam 25 éven keresztül fizetett volna érte összesen 4,8 milliárd eurót, az összeg fedezte volna az eredeti kölcsönt, a működtetést, a karbantartás költségét, adókat, inflációt, egyebeket. A szakaszra 15–15 kilométernyi alagutat terveztek mindkét irányban, 16 völgyhidat és hidat, valamint 5 csomópontot Comarnic, Sinaia, Buşteni, Predeal és Barcarozsnyó közelében. A Radu Berceanu miniszter által aláírt szerződést három hónap múlva a Vinci–Aktor konzorcium egyoldalúan felmondta, nem hivatalos információk szerint a túlságosan kemény szerződési feltételek miatt.
Talán kínai pénzből épülhetne meg az a szakasz, vetette fel 2011 februárjában Anca Boagiu szállításügyi miniszter, miután kiderült, hogy az Európai Beruházási Bank csak a Nagyszeben–Piteşti szakasz megépítését támogatná. Kis szünet következett, majd 2013 márciusában jelentette be az Országos Autópálya és Országútvállalat (CNADNR), hogy 6,6 milliárd lejből készül el az A3-a autópálya a Comarnic–Brassó szakasza. A kibocsátott közleményben az állt: a PP-partnerségben, vagyis a köz- és magánszféra együttműködésével elkészülő rész Comarnicnál kezdődik, Buşteni, Sinaia, Poiana Þapului, Predeal és Barcarozsnyó érintésével éri el Keresztényfalvát Brassótól nyugatra, az útvonalon 18 alagutat terveztek 2890 méter összhosszban.
A nagy infrastruktúra-projektekért és külföldi beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter 2013 májusában úgy nyilatkozott, hogy az autópálya-szakasz készen lesz a 2016-os parlamenti választások előtt.
Tavaly decemberben a kormányfő is bejelentette: a Comarnic–Brassó szakaszt egy, a Vinci, az Aktor és a Strabag cégekből álló konzorcium építi meg egy koncessziós szerződés keretében, ezt követte a már említett, térkép és útvonal nélküli fellépés.
Miért kell sztráda Brassó felé?
Székelyföldről, illetve a kőhajításnyira fekvő Brassóból jelenleg három úton lehet „lejutni” a fővárosba: egyik a mindig zsúfolt 1-es országút, amelyen a predeali hágón zúdul le a Bors–Nagyvárad–Kolozsvár–Nagyszeben felől érkező forgalom Brassóból a Comarnic–Ploieşti–Bukarest útvonalon. Amikor ez hétvégeken és ünnepekkor – azaz meglehetős sűrűséggel – bedugul, a közúti rendőrség elsődlegesen az A1 irányába, a Bratocsa hágón keresztül Négyfalu–Cheia–Ploieşti felé tereli a forgalmat, az utolsó tartalék pedig a törcsvári szoroson át a Keresztényfalva–Rozsnyó–Törcsvár–Rucăr–Câmpulung vonal. Ez utóbbi helyenként tengelyszaggató 220 kilométert jelent a 186 helyett, vagy valamivel kényelmesebb 255 kilométert Piteşti felé.
A fővárosból Erdély felé igyekvők többnyire a Ploieşti–Comarnic–Brassó útvonalat választják, de azok is, akik Onyest vagy Bákó felé igyekeznek, illetve Dornavátra felé vennék az irányt.
A3-on az M4 felé
A Comarnic–Brassó pályaszakasz az A3-as jelű, Bukarestet Borssal összekötő sztráda része, amelynek tervezett hossza 584 kilométer, és a magyarországi M4-es autópályához csatlakozva bekapcsolódna az E60 jelű európai közlekedési folyosóba. Bukarestből kiindulva a Ploieşti–Brassó–Fogaras–Segesvár–Marosvásárhely–Torda–Kolozsvár–Zilah–Nagyvárad–Bors vonalon halad. Az eredeti projektet két kisebbe vágták a román hatóságok, külön kezelve a Bukarest–Brassó szakaszt, valamint a Brassó–Kolozsvár–Bors szakaszt. Eddig csak a Bukarest–Ploieşti (56 km) és a Kolozsvárt elkerülő Aranyosgyéres–Gyalu (52,5 km) szakasz készült el belőle.
A Moara Vlăsiei–Ploieşti szakasz 42,5 kilométere teljesen készen áll, a Bukarestből Moara Vlăsieibe vezető 19,5 kilométeren viszont a munkálatok félbeszakadtak. Egyetlen pihenő, benzinkút sem működik a Bukarest és Ploieşti közötti több mint 60 kilométeren, csúcsforgalom idején kiszámíthatatlan, mennyi idő alatt jutunk be a bekötőről a főváros központjába.
Mi történhet a hegyek között?
A legforgalmasabb útszakaszról beszélünk, fontossága kétségtelen, tehát meg kell építeni – szögezi le szakértőnk, egy út- és hídtervezéssel foglalkozó cég vezetője, maga is tervező szakember. „Rengeteg összetevője van a sztrádaépítésnek. Már a munkaszervezéssel, a gépek odaszállításával is adódhatnak problémák: a DN1-est ugyanis nem lehet annyira leterhelni, hogy csak a sztrádaépítéshezanyagot szállító kamionok és a nagymunkagépek járjanak azon. Tehát szervizutakat kell építeni, majd esetenként felszámolni” – mondja.
Az alagutak kérdése sem egyszerű. Elvileg léteznek alagútfúró gépek, olyanok, mint amilyeneket a metrók fúrásához használnak, de már egy viadukt végéhez odaállítani sem egyszerű művelet egy ilyen eszközt, ráadásul nem kifizetődő, hogy csak pár kilométert fúrjanak vele. Másik gond a fúrni való rétegek milyensége. A térségben gyűrődéses hegyekkel van dolguk az építőknek, ahol méterenként változhat a kőzet minősége: meglepetések érhetik őket, mivel nem lehet elegendő próbafúrást végezni a megfelelő mélységekben. Arról nem is beszélve, hogy fúrás közben lehetnek vízbetörések is.
Szakértőnk szerint például a Bechtel szerződés alapvetően jónak tekinthető, mivel a munkafázisok egységárára kötött volt, a bökkenők akkor adódtak, amikor az állam spórolni próbált a kisajátításoknál, hogy alacsonyabb értékű területeken haladjon a nyomvonal. Ugyanakkor joggal lehet az a benyomásunk, hogy az észak-erdélyi sztráda nyomvonalán akár a földön is vihették volna az utat, miközben oszlopokon fut, mert a talaj minősége miatt nem lehetett másképp. A hatalmas oszlopok 10-20 méter mélyen vannak, több száz darab van belőlük. Az árak pedig összegyűlnek egy jó szerződés esetén is, mert egy munkálatnak az árát viszi az anyag, a szállítás, a gépek és a munkaerő.
Az alapvető gond az anyagokkal adódik, mivel a folyami sódert már elhordták Romániában, bányai tört-zúzott kő van ugyan, de az kétszer, két és félszer olyan drága, mint a folyami, arról nem is beszélve, hogy a bányák többsége nem hazai kézen van.
A Prahova völgyébe is máshonnan kell szállítani a követ, mert ami ott volt, azt a vasút felújításánál felhasználták. És a kézenfekvőnek tűnő vasúti szállítás sem annyira kézenfekvő, mert a létező lerakókat néhány kivétellel felszámolták. Tehát az anyagok túlnyomó részét kamionokkal kell a helyszínre vinni, és előfordul, hogy egyes esetekben a szállítás drágább lehet, mint maga a szállított anyag. Arról a kivételes esetről nem is beszélve, amikor esetleg nagy teljesítményű helikopterrel kell egy-egy elemet a helyszínre szállítani. A szervizutak sem olcsók, márpedig azokat is meg kell építeni, és felszedni a munka végeztével.
Egy munkálat értékében az anyag és a szállítás részaránya meghaladja az 50 százalékot, 20 százalék a gépek és egyéb munkaerő költsége, hozzájön további 8-10 százaléknyi tervezés, konzultáns, építészeti felügyelőségi kvóta, ezek mind a törvény által rögzített költségek. Előre nem látott dolgokra 10 százalék számítható, ezt terheli még a 24 százalékos áfa. A munkabérek kevésbé befolyásolják az árat, a bérköltség legfeljebb valahol 20 százalék körül jár. Az állam viszont sokat nyer az ügyön, simán elvisz 50 százalékot áfával, az üzemanyagok luxusadójával, egyéb adókkal és illetékekkel.
A Prahova völgye ugyanakkor nem az a hely, ahol a kirobbantott, kiásott kőzetet használni lehetne az építésnél, esetleg töltéseknél, tehát nem helytállók a Szlovéniával vagy Horvátországgal való összehasonlítások, mert ott más a kőzet. Ráadásul az autópálya-sebességhatárt is 130 km/órára emelték, ami újabb kihívások elé állítja az építőket-tervezőket.
Kérdéses fenntartás
Szakértőink egybehangzóan állítják: nem a megépítés ára a kérdéses, hiszen azt csak egyszer kell kifizetni, hanem a karbantartásé. A zf.ro portál számításai szerint a sztrádadíj legfeljebb havi egymillió eurót hoz majd, miközben az államnak havi 11–12 millió eurót kell kifizetnie. Ha ugyanis 1,8 milliárd euró az építés, a tervezés, a projektmenedzsment és a konzultáció ára, 600–900 millió euró a kamat 29 évre, 973 millió euró a karbantartás, az összesen 3,4–3,7 milliárd euró. Az összegben nem szerepelnek az adók, illetékek vagy az infláció. A leendő sztrádadíjat 7 lejre, vagyis 1,5 euróra becsüli az állam.
Egy 2010-es felmérés szerint a 1-es országúton az átlagos forgalom napi 10 500 és 20 000 autó közötti. Ez azt jelenti, ha a teljes forgalom áttelepül az egyesről az új, Comarnic–Brassó sztrádára, a díj havonta 500 ezer és egymillió euró közötti bevételt generálna, a hiányzó 11–12 millió eurót az államnak kellene pótolnia. További bevételekre számíthat még az állam azon területek bérbeadásából, ahol benzinkutakat, kereskedelmi egységeket hoznának létre. Ahhoz, hogy a sztrádadíj teljes mértékben fedezze a konzorciumnak fizetendő összeget, a forgalomnak meg kellene ott tízszereződnie. Ehhez az Olt völgyéből és Moldva felől számíthatnak némi forgalomtöbbletre.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!