Menekülés a bolíviai kálváriából

Kalandos körülmények között, a 4650 méter tengerszint feletti magasságon lévő chungarái közúti határátkelőhelyen menekítették ki Bolíviából a két férfit. Tóásóék és segítőik azt követően döntöttek a furcsa távozás mellett, miután a La Paz-i kormány több mint két hónappal a szabadlábra kerülésük után sem adta vissza a magyar férfi útlevelét, és a vádalku kapcsán megkötött egyezség több pontját sem tartotta be. Az úgynevezett terroristaper vádlottai március első napjaiban vádalkuval szabadultak, de az országot nem hagyhatták el. Az ítélet szerint bűnösek fegyveres felkelésben való részvételben, ám ez a fegyveres felkelés nem valósult meg. Az ország kormányával február közepén megkötött egyezségben az szerepelt, hogy 30–90 napig a függőben lévő jogi eljárásokat rendezik, de a kabinet nem törekedett az egyezségre – az utóbbi három hétben nem értek rá tárgyalni. A magyar férfi nem érezte az életét biztonságban Bolíviában, ezért került sor az akcióra.

A két férfi kimenekítése amiatt is különösen sürgőssé vált, hogy a napokban Spanyolországba szökött és politikai menedékjogot kért Germán Cardona ezredes, a bolíviai hadsereg tisztje, aki nyilatkozatában azt állította: az úgynevezett terroristaper döntő bizonyítékaiként szereplő fegyvereket a hadsereg raktárából kérte kölcsön a kormány, és korábban egy drogcsempész bandától foglalták le. Tóásó és Tadic arra számít, hogy az új információk alapján az ellenzék kérni fogja az ítéletük megsemmisítését, őket ugyanis fegyveres felkelésben való bűnrészesség miatt ítélték el, de most megdőlni látszik a fegyveres felkelés legfőbb bizonyítéka.

Mint ismeretes, 2009 áprilisában a bolíviai Santa Cruzban kommandósok rajtaütöttek egy feltételezett terroristasejten, amely állítólag Evo Morales elnök meggyilkolására készült, és az ország erőszakos kettészakítását készítette elő. Az akcióban életét vesztette Rózsa Flores Eduardo, Magyarosi Árpád és az ír Michael Dwyer. A hatóságok őrizetbe vették a két túlélőt, Tóásót és Tadicot, akik az ügy további 37 vádlottjával együtt egy többéves, még ma is zajló, számtalan törvényt áthágó jogi eljárás főszereplői lettek. A magyar férfit ért emberjogi sérelmek miatt több nemzetközi fórumon elmarasztalták a latin-amerikai országot.

A menekítő csapat az akciót megelőzően nem is találkozhatott Tóásó Előddel, különböző kommunikációs eszközökön keresztül tartották a kapcsolatot. Tóásó többször taxit váltva pénteken, április 24-én reggel beszállt egy újabb járműbe – még a felesége sem tudott arról, hogy aznap eljön. Kora este érkeztek Chilébe. „Tavaly januárban lejártuk az összes szóba jöhető határátkelőt. A legkevésbé forgalmasnak és ellenőrzöttnek a 4650 méter magasan lévő Chungara határátkelőt találtuk Chile felé, de ott is rendesen, okmányokkal jöttünk át. Bár hivatalos útlevéllel rendelkeztünk, a La Paz-i repteret nem mertük megkockáztatni, hiszen ott jól ismerték Tóásót, éveken át hetente felültették ott a gépre, és vitték Santa Cruzba” – részletezte a politikai krimibe illő körülményeket Lukács Csaba újságíró, Tóásó bolíviai kálváriájának közeli nyomon követője.

„Több ok miatt nem tudok még utazni: például nem adták vissza az útlevelem, és ezt a dokumentumot nem szeretném a bolíviai hatóságoknak ajándékozni – nyilatkozta korábban Tóásó Előd. –Adminisztrációs dolgokat kell intéznem, illetve a vádalkunak van egy olyan pontja, amelyről nem beszélhetek, de ez is hátráltatja a hazaérkezésem.” Szabadulásáról egy este szóltak a La Paz-i San Pedro börtönben. „A kormány embere kikísért a cellából, a sötét utcán fogott egy taxit, és beültetett. A taxisról később kiderült, hogy ismerte és tisztelte az apósomat, az ország korábbi belügyminiszterét, ezért nem kért pénzt a fuvarért. Most a feleségem házában lakom, amíg hazamehetünk.”

Ismeretes, az úgynevezett terroristaügyben ez év elején többen egyezséget kötöttek a bolíviai hatóságokkal. A megállapodás értelmében február 20-án három vádlottat állítottak bíróság elé. Elsőnek Jan Kudelka ügyét tárgyalták. A bolíviai üzletember után a magyar fiatalember következett, akinek a vallomása után a bíróság megállapította a bűnrészességet fegyveres felkelésben, de ejtette a terroristavádat. A bíróság tagjai közül mindenki egyetértett az ügyész által javasolt büntetés mértékében – ez az eddigi vádalkuk során a legalacsonyabb ítéletet, öt év tíz hónapot jelent, s ugyanígy jártak el Tadic esetében is, aki Tóásóval együtt szabadult március elején. Tóásónak komoly fejtörést okozott az ügyészség ajánlata, hiszen a vádalku elfogadásával legalább részlegesen el kellett ismernie bűnösségét, és nem tudta azt sem, mennyire bízhat meg a hatóságban. Ezért az elhatározást állítólag csak akkor hozta meg, amikor a terroristaper 38 vádlottja közül egy, az Öregnek nevezett Ignacio Villa Vargas február közepén megszegte az ügyben érintettek között létező hallgatólagos egyezséget, és több társára terhelő vallomást tett. Úgy hírlik, Vargas a döntését megrendült egészségi állapotával magyarázta.

Szabadulása után az mno.hu-nak így összegezte az eseményeket: „A bolíviai bíróság elfogadta azokat a bizonyítékokat, amelyeket eddig is hangoztattam, hogy engem egy film előkészítésére hívtak Bolíviába. Az én ítéletem azt mondja ki, hogy honlapot készítettem Rózsa-Flores Eduardónak, hackerek ellen írtam programot, illetve különböző embereknek a számítógépét tartottam karban. A bíróság szerint ezek a munkák segítették egy esetleges fegyveres felkelés szervezését. Én még mindig úgy gondolom, hogy például a hackerek ellen készített programért nem ítéletet kellett volna kapnom, hanem dicséretet. Az ügyészség és a kormány megértette, hogy minket becsaptak azok, akik Bolíviába hívtak. Emiatt lett a büntetésünk csak öt év tíz hónap. Ez a legrövidebb az ebben az ügyben eddig kiszabott büntetések közül; a többiek azért kaptak többet, mert a vád szerint 2006 óta ellenzéki csoportosulásokban és szerveződésekben vettek részt.”