Kormányzati pénzmosodák az informatikai rendszerek

Halk pukkanással végződött az utóbbi 26 év egyik legnagyobb korrupciós ügyének első fázisa. A Microsoft-dosszié néven elhíresült ügyben március utolsó hetében a bukaresti legfelsőbb bíróság alapfokon két év letöltendő szabadságvesztésre ítélte Gabriel Sandu volt távközlési minisztert és Dorin Cocoş üzletembert, három évet kapott Gheorghe Ştefan (Pinalti), Piatra Neamţ polgármestere és egy év hat hónap felfüggesztettre ítélték Nicolae Dumitru üzletembert. Mindezek mellett 11 millió eurónyi összeg elkobzásáról döntöttek a bírák, Cocoştól és Ştefantól 3,9, Sandutól 2,19, Nicolaétól egymillió eurót követelnek, amennyiben az ítélet jogerős lesz.

A fejlemények láttán a romániai média a levegőt kapkodja, hiszen alig másfél éve a román korrupcióellenes ügyosztály (DNA) nem kevesebb, mint kilenc volt miniszter ellen indított bűnvádi eljárást. Azzal vádolták őket, hogy az általuk vezetett minisztériumok számítástechnikai közbeszerzéseinél bizonyos cégeket csúszópénz ellenében előnyben részesítettek. A korrupciós történet legfájóbb pontja nem is az a 20 millió dollárnyi kenőpénz volt – amit nagy valószínűséggel pártfinanszírozásra használtak fel, vagyis a Dâmboviţa-menti „erkölcsi kódex” szerint a politikusok nem loptak és nem sikkasztottak –, hanem az a 150 millió euró, amit közpénzből fizettek ki teljesen feleslegesen.

Mesterségesen felsrófolt árak

A kormányfő ellenőrző osztályának egy 2013. júniusi vizsgálata nyomán kezdett el nyomozni a DNA. Az ügyészek arra gyanakodtak, hogy legalább kilenc miniszter közreműködésével a beszállító cégek kemény eurómilliókkal duzzasztották fel a kormányszerződéseket. Kiderült, a Microsoft és partnerei a „többletből” különböző utakon mintegy 20 millió dollárnyi összeget juttattak vissza a szerződések aláíróinak. A vád szerint a román állam 2004 áprilisa és novembere között az átlagos piaci áraknál 30–40 százalékkal drágábban vásárolt szoftverlicenceket és 50 százalékkal drágábban számítógépeket vagy egyéb számítástechnikai berendezéseket.

Érdemes néhány gondolat erejéig a szoftverüzlet hátterével is foglalkozni. Egy szoftverlicenc annyiban termék, hogy a vevő – esetünkben a román állam – bizonyos összeg fejében a szoftvercég egy bizonyos, jól meghatározott termékének a másolatát használhatja meghatározott körülmények között. Ez a termék lehet operációs rendszer, szerver-szoftver, irodai szoftvercsomag, amit a cég kifejleszt és bizonyos összeg fejében világszerte megengedi, hogy az emberek használják. Termékét nem adja el, a szoftver tehát nem cserél gazdát: ha meguntuk, nem lehet továbbadni. Az egész üzlet szépséghibája mégis az, hogy messziről látszik: vevő és eladó arra játszott, hogy minél jobban megkárosítsa az államkasszát. Ekkora tételekben történő leszerződéskor az árakat tárgyalásos úton a piaci ár alá lehetne nyomni, és nem felsrófolni. Ha saját üzletéről van szó, épeszű vásárló ilyesmit nem tesz.

Nem kell az ingyenes termék

De van az ügynek egy szakmai vetülete is. A magánember nem biztos, hogy rendelkezik a szükséges szakmai tudással ahhoz, hogy nyílt forráskódú – például Linux alapú – ingyenes és széleskörűen hozzáférhető operációs rendszereket, szerver-szoftvereket és irodai szoftvercsomagokat használjon, viszont a román állam erre is alkalmas lehetne. Nemcsak azért, mert a kaliforniai Szilikon-völgyben becslések szerint mintegy 20 ezer román számítástechnikai szakember dolgozik, hanem azért is, mert ha egy pillantást vetünk bármelyik állami intézmény informatikusi állásajánlatára, abban az áll, hogy a jelentkezőnek „befejezett” felsőfokú számítástechnikai végzettséggel kell rendelkeznie, esetenként mesteri fokozatra is szükség van. Érthető tehát, hogy a román állam hivatalnokai az államkasszát kurtítják meg hatalmas összegekkel, amikor az ingyenesen rendelkezésre álló nyílt forráskódú Unix vagy Linux alapú rendszerek helyett méregdrágán vásárolnak Microsoft-termékeket. A rendelkezésre álló szakembergárda éppen olyan hatékonysággal dolgozhatna ingyenesen beszerezhető programokkal, mint a Microsoft termékeivel.

Orosz, indiai és nyugat-európai példák

Az orosz kormány 2010 táján jelentette be, hogy 3,5 millió eurós beruházással nyílt forráskódú rendszer fejlesztésébe fog az állami adminisztráció számára. Nyílt forráskódot használ a svájci szövetségi kormány, a spanyol miniszterelnöki hivatal vagy a finn védelmi minisztérium is. Indiában, 2009-ben választási kampánytéma volt a nyílt forráskódú szoftverek használata, Vietnam már 2010-től áttért széleskörű használatukra.

Nemcsak az államadminisztrációról van tehát szó, hanem saját fejlesztésű szoftvereket használhatna az adó- és vámhivatal, az egészségbiztosító vagy a nyugdíjpénztár, nem beszélve az ország összes iskolájának az összes számítógépéről. Egy fokozatos áttérés ráirányíthatná a figyelmet a számítástechnikai szakemberképzésre is: a képzett számítástechnikus egy párszáz eurós géppel sok pénzt tudna termelni nemcsak magának, hanem az államkasszának is. Erre a hozzáállásra azonban nincs politikai akarat. A magyarázat egyszerű: az olcsó szoftverváltozatokból nem lehetne nagy tételekben pénzt kilopni pártfinanszírozásra.

Apró, szürke ítéletek

A bukaresti sajtó azon töri a fejét, hogy mi állhat a szokatlanul enyhe bírósági ítéletek mögött. Alex Costache a romaniacurata.ro portálon azt írja, Dorin Cocoş és Gabriel Sandu esetében várható volt az enyhe ítélet, mert ők beismerő vallomást tettek és bemártották, feljelentették bűntársaikat is. A feljelentések fejében a bíróság ejtette a kettőtől hét évig tartó szabadságvesztéssel büntethető befolyással való üzérkedés vádját, eleve megfelezték a büntetéseket, amit tovább harmadolással csökkentett az a tény, hogy a vádlottak beleegyeztek a gyorsított eljárásba. Mivel korábban már nyolc hónapot töltöttek előzetesben, mindkettőjüknek egy év és négy hónap maradt hátra. A román sajtó forrásai szerint azonban a többi ítélet már nem magyarázható hasonló érvekkel.

Gheorghe Ştefan „Pinalti” csupán három év letöltendőt kapott, pedig ő nem működött együtt a nyomozóhatósággal és beismerő vallomást sem tett. A vád szerint 3,9 millió euró csúszópénzt adott az illetékes miniszternek. A legszelídebb ítélet a Niro ragadványnevű Dumitru Nicolae üzletember esetében született, őt egy év hat hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Egy tavaly márciusi DNA-közlemény szerint Niro a 2004 –2010-es időszakban két személytől – Claudiu Florică és Dinu Pescariu feljelentőktől – 7,65 millió amerikai dollárt és 2 700 000 eurót kapott azzal a megbízatással, hogy az összegeket a Baksis Mikinek becézett Şerban Mihăilescu kormányfőtitkárnak, illetve a kormánykörökhöz közel álló üzletemberekhez juttassa el, hogy szabad utat kaphassanak a Microsoft-szerződések aláírására. A banki tranzakciókat a DNA mutatta ki: az összegeket a Niro tulajdonában lévő Running Total Group számláira utalták, onnan pedig annak rendje és módja szerint tovább vándoroltak. A nem jogerős ítélet szerint a román állam 10 892 395 eurót szerezhet vissza, a vádlottak vagyonát már korábban zárolták.

Román Jedi-kardok

A történet külön érdekessége, hogy a vádhatóság hosszú éveken át jegelte a bűnügyet, holott a bukaresti sajtóban már 2005-ben megjelentek az első cikkek az informatikai panama kapcsán. Amikor a vádhatóság végül is rászánta magát, hogy a rendszerváltás utáni egyik legnagyobb sikkasztásról lerántsa a leplet, menteni a menthetőt elve alapján a Fujitsu Siemens Computers elnöke, Claudiu Florică a Pénzügyőrség volt főnökének, Gheorghe Florică tábornoknak a fia elszánta magát és kitálalt az ügyészeknek.

Claudiu Florică azonban más gyanús üzletekben is benne volt, például az EADS-projektben, amelyekből bőven jutott pénz a Năstase- és később a Tăriceanu-kormány illetékeseinek is. Az EADS-projektről elég annyit elmondani, hogy ez a társaság kapta meg közbeszerzési eljárás nélkül a körülbelül egymilliárd eurós üzletet Románia országhatárának a biztonságosabbá tételéhez. Rossz nyelvek szerint az EADS-szerződés egyféle kárpótlás volt Brüsszel számára azért, hogy a Brassó–Bors autópálya építésével nem uniós cégek, hanem az amerikai Bechtel nagyvállalat kopaszthatta meg a román költségvetést. Egy 2011-ben kiszivárgott Wikileaks-távirat szerint 2005 márciusában Traian Băsescu államfő jelezte a bukaresti amerikai nagykövetség gazdasági megbízottjának, hogy „az EADS-szerződés korrupt, ráadásul majdnem fölösleges.” Az amerikaiak megjegyzése ez volt: „mi is erre gyanakodtunk.”

Az EADS-szerződés hét belügyminiszter kezében járt, az eredetit Marian Săniuţă 2004-ben titkosította, majd Vasile Blaga nyilvánosságra hozta, de 2007-ben Cristian David belügyminiszter ismét titkosította. Az EADS-pénzmosoda körül továbbra is találgatások vannak, de az már sejthető, hogy a kifizetett összegek nagysága lekörözi a Microsoft-botrányt.

A történetet Doru Buşcu újságíró foglalta össze igen találóan: az ilyen típusú költségvetési terrorizmus azon alapszik, hogy az állam csak szimulálja a technológia szükségletét. Miközben nincs pénz útépítésre és kórházra, hivatalnokai az államkasszából a galaxis legmagasabb árán vásárolnak Jedi-kardokat.

Lebukott miniszterek
Jogászok szerint az a dosszié, amelynek alapján Cocoşt, Nirót, Pinaltit és Gabriel Sandu minisztert elítélték, csak kis része a teljes Microsoft-dossziénak, amely az iskolákban használt szoftverek licencének a 2009-es meghosszabbítására vonatkozik!
Az ügy már 2004-ben elkezdődött: a DNA állítása szerint 2004 áprilisában illegálisan kötöttek szerződést a Microsoft közvetítőjével, a Fujitsu Siemens Computers céggel. A papírokból kiderül, hogy a cég eleve 40 százalékkal magasabb árat állapított meg termékeiért, miközben az üzletkötőknek – többek között a 9 miniszternek – 47 százalékos jutalékot ajánlott.
A bűnügyi lista első neve a már említett, sokak előtt ismerős Miki Şpagă (Baksis Miki) néven emlegetett Şerban Mihăilescu szenátoré, aki miniszteri rangban a kormányfőtitkárság, a Năstase-kabinet vezetője volt. A vádhatóság szerint Şerban Mihăilescu 2004 áprilisa–novembere között részt kért és kapott abból a mintegy 20 millió dollárnyi kenőpénzből, amit a Fujitsu Siemens Computers cég utalt különböző off-shore cégek számláira technikai és konzultatív tanácsadás fejében. Hivatali, illetve befolyással való visszaéléssel és pénzmosással vádolták Dan Nicát, az Európai Parlament tagját, volt kommunikációs minisztert is. A vád szerint a miniszter olyan kormányhatározat-tervezeteket kezdeményezett, amelyek előnyös helyzetbe hozták a Fujitsu Siemens Computers és a Siveco cégeket, valamint beszállítóikat. A DNA által benyújtott vádirat szerint ő is részt kért és kapott a 20 millió eurós csúszópénzből.
„Jól” hangzó név a listán a Năstase-kabinet pénzügyminiszteréé: Mihai Tănăsescu volt Románia megbízottja az IMF-nél és volt parlamenti képviselő is egyben. Ő hagyta jóvá az Informatizált Oktatási Rendszer nevű program költségvetését és a Microsoft-licencek vásárlását, miközben olyan kormányhatározatokat látott el kézjegyével, amelyek a Fujitsu Siemens Computers és a Siveco cégeket és partnereiket hozták tisztességtelen előnybe.
Ecaterina Andronescu szenátor a 2000–2003-as, 2008–2009-es és 2008–2012-es időszakban volt tanügyminiszter. A DNA azzal vádolja, hogy minisztersége idején a legnagyobb hazai szoftvercégtől, a Sivecótól szoftvereket és számítógépeket kért és kapott, ami kimeríti a hivatali visszaélés és pénzmosás vádját.
Adriana Ţicău európai parlamenti képviselő 2004-ben néhány hónapon át volt a Năstase-kabinet kommunikációs minisztere, ő készítette elő az Informatizált Oktatási Rendszer nevű program költségvetését, illetve olyan kormányhatározatokat szignált, amelyek a Fujitsu Siemens Computers és a Siveco cégeket, valamint partnereiket hozták tisztességtelen előnybe.
Daniel Funeriu a Boc-kormány oktatási minisztereként olyan okmányokat írt alá, amelyek miatt a tárca által használt licencekért a tényleges értéküknél 5,4 millió euróval többet fizetett ki az államkassza. Alexandru Athanasiu, a Năstase-kabinet volt oktatási minisztere hivatali ideje alatt olyan kormányhatározatokat kezdeményezett, amelyek a Compaq céget hozták tisztességtelen előnybe. Ténykedésének következtében a román állam az akkori piaci árnál 30–50 százalékkal drágábban vásárolt szoftverlicenceket, számítógépeket, illetve szoftvereket. Valerian Vreme képviselőt, a Boc-kormány kommunikációs miniszterét befolyással való visszaéléssel vádolják, mivel Microsoft-licencekre aláírt egy 8,8 millió eurós szerződést, amelyből nem tűnik ki, mekkora jutalékot adott az amerikai cég, és nem rendelt el vizsgálatot az ügyben, noha erre jogászai figyelmeztették.