Csernobil szelleme ma is kísért

Már harminc éve. Talán mindenkinek megvan a maga története arról, miként élte meg a csernobili atomkatasztrófa hírét. Minket meteorológus nagynéném hívott suttogva a hírrel: atomrobbanás történt a Szovjetunióban, ne menjünk ki a levegőre. Többet nem tudott mondani. Persze már késő volt, a hír nehezen jutott be Romániába: már túl voltunk egy május elsejei pikniken a szabadban. A család jelen lévő tagjai közül azóta négyen haltak meg rákban, összefüggéseket nyilván nem keresünk, voltaképp nem tudjuk, milyen mértékű sugárterhelésnek voltunk kitéve. A robbanás után még sokáig jódtablettákat kaptunk az óvodákban-iskolákban, a nem radioaktív jód ugyanis beépül a pajzsmirigybe, így mintegy kiszorítja onnan a légkörből belélegzett radioaktív jódot. A robbanást követően a szennyeződési folyamat során a radioaktív jodid kapott „főszerepet”. (Csernobil után a legnagyobb növekedést a leukémiás és a pajzsmirigyrákos esetek számában észleltek.)

Visszatartott információk

Csernobil árnyai azóta is ránk vetülnek. Nem tudjuk például, hogy mi az igazság, nincs egy elfogadott, elfogadható diskurzus a történtekről, inkább csak diskurzusszilánkokkal találkozni. Sajnos az akkori szovjet vezetés a balesetről és az annak hatására bekövetkező radioaktív szennyeződésről nem tájékoztatott megbízhatóan: mi több, a tájékoztatás még két évvel a baleset után sem volt kielégítő.

Persze Moszkva már aznap értesült a balesetről, de a hírt nyilvánosságra csak két nappal később hozták, amikor Svédország felvilágosítást kért a radioaktivitás általuk mért emelkedésének okairól. Az erőmű környékéről, Pripjaty városból 36 órás késéssel kezdődtek meg a több tízezer embert érintő kitelepítések, a létesítmény körül 30 kilométeres tiltott zónát hoztak létre. A Kijevtől 130 kilométerre épült erőmű négyes blokkjának reaktorát két robbanás vetette szét, felszakítva az épület tetejét és falait. A reaktorban tíz napig égett a tűz, és többszázszor annyi radioaktív szennyeződés jutott a levegőbe, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után.

Egy város végórái

A beszámolók szerint az evakuálás napján Pripjatyban káosz és fejetlenség uralkodott. Az emberek semmit nem értettek, nem tudták, miért mossák az utcákat, miért járkálnak a hadsereg emberei védőruhában, és alig egy órájuk volt a hivatalos rádióhír beolvasása után összepakolni.

Nagyon kevesen voltak tisztában vele, hogy mi történt és mi vár rájuk. Két és fél óra leforgása alatt a városba érkezett 1225 autóbusszal, 360 teherautóval, valamint két, 1500 férőhelyes vonatszerelvénnyel evakuálták a 49360 főt példásan megszervezett akció keretében.

Reménykedvén a visszatérésben, a lakosságot a kitelepítésről úgy tájékoztatták, hogy ez csak ideiglenes megoldás, és pár napon belül hazamehetnek. Azt tanácsolták, hogy csak legfontosabb irataikat, pár napra való ruhát és élelmet vegyenek magukhoz. A bútorokat, a ruhák nagy részét, a gépjárműveiket és a sugárszennyezetté vált háziállatokat nem vihették el.

Voltak, akik nem akarták elhagyni a várost: 20 emberre találtak rá, akik lakásukban bújtak el, és állítólag két idősebb nő a kitelepítés után több mint egy hónapon keresztül sikeresen rejtőzködött pripjatyi lakásában, mire megtalálták és kórházba szállították őket.

Kijevben megtartották a hagyományos május 1-jei felvonulást, holott a radioaktív felhő addigra elérte a csernobili atomreaktortól alig 110 kilométerre fekvő ukrán fővárost. Az emberek csak május első hetében kaptak némi felvilágosítást a hatóságoktól az óvintézkedésekkel kapcsolatban.

Okok, áldozatok

A baleset után az erőmű másik három blokkját lezárták, a negyedik reaktor fölé vasbeton szarkofágot emeltek (emellett új szarkofág is épül, jövőre tervezik befejezni).

A vizsgálat a baleset elsődleges okát emberi mulasztásban állapította meg, az erőmű vezetőit 1987-ben tíz év börtönre ítélték. A tervezési hibákat államtitokká nyilvánították, a szovjet hatóságok hivatalosan csak 1991 februárjában ismerték el, hogy a katasztrófa bekövetkeztében szerepe volt az RBMK típusú atomreaktor technikai elégtelenségének.

Az ENSZ adatai szerint a balesetnek 47 közvetlen halálos áldozata volt, mintegy 600 ezer embert ért erős sugárzás, és mintegy négyezren halhattak meg a robbanáshoz köthetően rákbetegségekben.

A robbanás után több mint 200 ezer négyzetkilométert ért el sugárzó por és hamu. A leginkább sújtott Ukrajnán, Fehéroroszországon és Oroszországon kívül a baleset további két tucat európai országot érintett, mintegy 45 ezer négyzetkilométernyi föld fertőződött meg cézium-37 izotóppal.

A szellemváros

Rendkívül érdekes lenyomata egy kornak a mai Pripjaty, ahol gyakorlatilag érintetlenül, bár persze enyészetnek indultan maradt egy régen prosperáló település annak minden kellékével és tartozékával. Pripjaty a szovjet kormány mintavárosa volt, amelyet 1970-ben építettek az atomerőmű dolgozói számára, mindössze három kilométerre az erőműtől. A baleset idején a város lakosainak átlagéletkora mindössze 25 év volt. Pripjatyban megvolt minden modern városi luxus, vasútállomás, kikötő, kórház és piactér. Evakuáláskor minden hátramaradt, így ma egy félbe hagyott áprilisi nap szétszórt, mára már megviselt emlékei bukkannak fel az ott készült képeken. Kifosztott emlékek ezek, hisz annak ellenére, hogy a várost lezárták és őrzik, a kilencvenes években fosztogatók hadai látogatták meg, és gyakorlatilag nem hagytak lakást „felkeresetlenül”. Mégis – különösen azoknak, akik megélték azokat az időket – felkavaróak azok a relikviák, amelyek az ott készült felvételeken felbukkannak (a várost ugyan a huszonöt éves évfordulón, 2011-ben megnyitották a nagyközönség előtt, röviddel később azonban ismét lezárták – ma csak speciális engedéllyel közelíthető meg). Lenin-portrék és -idézetek mindenhol, szocreál szobrok, házak, házbelsők, hétköznapi kellékek… S a város közben valószínűtlenül puszta, még madarak sem repülnek az égen. Nincs még egy ilyen hely a világon, de szelleme kísért és arra figyelmeztet: tenni kell azért, hogy ne is legyen.

A KGB jelentése az erőmű építése közben történt szabálysértésekről (forrás: Wikipédia)


A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága részére
Jelentés a csernobili atomerőmű építésénél tapasztalt szabálysértésekről.
TITKOS!
A beérkezett operatív adatok szerint a csernobili atomerőmű építkezésének egyes részlegeinél előfordulnak a tervektől való eltérések, amelyek üzemzavarhoz és szerencsétlenséghez vezethetnek. A gépterem oszlopai a kitűzési tengelyektől 100 mm-ig terjedő eltéréssel lettek felállítva, egyes oszlopok között pedig hiányzik a vízszintes összekapcsolás. A falpaneleket 150 mm-es elhajlással rakták le. A terem födémét az előírásoktól eltérően építették ki. A gépteremben lévő emelődaruk mozgáspályáin 100 mm-ig terjedő eltérés van, helyenként 8 fokos szögben lejtenek. A különlegesen nehéz beton öntése közben a munkát több alkalommal megszakították, a betonozás minősége alacsony. A munkálatok során hőszigetelésre nem került sor, ez a talajvíznek az épületbe való behatolásához, környezetszennyezéshez vezethet.
Kijev, 1979. január 17.
Aláírás: a KGB eseti vizsgálóbizottságának elnöke, Jurij Andropov

(Forrás: az Ukrán Biztonsági Szolgálat Állami Archívuma 16. tárló, 42 ügyirat, 247-248. ív)