A béke egy mosollyal kezdődik

Hatalmas pizzázással ért véget Teréz anya szentté avatása vasárnap a Vatikánban. Ferenc pápa a szentté avatási szertartás után vendégül látott ebédre 1500 hajléktalant és rászorulót szerte Olaszországból. A Vatikáni Rádió jelentése szerint az ételt egy nápolyi pizzasütőcsapat készítette, és a Szeretet Misszionáriusai rend mintegy 250 apácája és további önkéntesek szolgálták fel.

Az avatási ceremóniára – amely az irgalmasság rendkívüli szentévének egyik legnagyobb tömegeseménye volt – mintegy százezren érkeztek a világ minden tájáról. A rendezvényt, amelyet több mint száz országban élőben közvetített a televízió, háromezer olasz rendőr és biztonsági ember felügyelte, a Vatikán feletti légteret pedig lezárták.

Teréz anya csodái

A szabadtéri szentmisén megjelent több állam- és kormányfő, köztük Narendra Modi indiai miniszterelnök, valamint az a férfi is, aki 2008-ban feleségének a Teréz anyához intézett imádsága hatására gyógyult meg addigi bénulásos és az orvosok által halálosnak nyilvánított betegségéből. A 35 éves brazil mérnöknél agytályogot diagnosztizáltak, a kórházi kezelés hatástalan volt. Kritikus állapotba került, minden valószínűség szerint meghalt volna a hatástalan kezelés után műtét nélkül. Decemberre már kómában volt, ám megmagyarázhatatlan módon magához tért és meggyógyult. Ez a csoda eredményezte az 1997. szeptember 5-én elhunyt albán származású Teréz anya szentté avatását.

A „szegények angyalaként” is emlegetett Teréz anyát már életében sokan szentként tisztelték. Egy másik csodáért – egy bengáli asszony rákbetegségből való felgyógyulásáért – 2003. október 19-én az apácát már boldoggá avatta II. János Pál pápa. 2002-ben ugyanis a Vatikán csodának nyilvánította Monica Besra gyógyulását, akinek hasi daganatát elmulasztotta egy medaillon, melyben Teréz anya képe volt. Besra szerint egy fénysugár jött a képből, mely meggyógyította a rákos daganatot. Besra kezelőorvosa viszont kitart amellett, hogy az asszony kilenc különböző gyógyszer hatására gyógyult meg, amelyet szedett.

Az irgalmasság munkása

Ferenc pápa szentbeszédében az „isteni irgalmasság nagylelkű szétosztójának” nevezte Teréz anyát, aki „odahajolt a kimerült emberek felé”, elismerve Isten adta méltóságukat. Felemelte hangját a világ hatalmasságai előtt, hogy ismerjék be a szegényekkel szemben elkövetett vétkeiket. „Számára az irgalmasság az a só volt, amely megízesítette minden tettét” – fogalmazott a katolikus egyházfő.

„Az irgalmasság fáradhatatlan munkatársa segítsen abban, hogy cselekedeteink egyetlen kritériuma az ingyenes szeretet legyen, amely nem ismer semmiféle ideológiát” – hangsúlyozta Ferenc pápa. „Hordozzuk szívünkben Teréz anya nevetését, és ajándékozzuk oda mindenkinek, akivel találkozunk utunk során, különös tekintettel a szenvedőkre” – kérte az egyházfő.

Kritikus hangok is voltak azonban Teréz anya szentté avatásával kapcsolatban. A bírálók szerint ugyanis a Nobel-békedíjas apáca csak a szegénység tünetei, nem pedig okai ellen vette fel a harcot, és egyeseknek szúrta a szemét az abortusszal és a fogamzásgátlással kapcsolatos álláspontja is. Ráadásul halála után előkerültek olyan levelek, amelyekből kiderül, hogy Teréz anya nemegyszer kételkedett Istenben.

Ki volt Teréz anya?

Teréz anya 1910. augusztus 27-én Agnes Gonxha Bojaxhiu néven született kisbirtokos albán paraszt lányaként Szkopjéban. 12 éves korában a katolikus elemi iskola tanulója volt, amikor egy belső hang a szegények megsegítésére szólította fel. Ettől kezdve céltudatosan készült a misszionáriusi tevékenységre: 18 évesen Írországban belépett a Loreto Nővérek Rendjébe, amely akkoriban együtt dolgozott a kalkuttai érsekséggel, s felvette a Teréz nővér nevet (Lisieux-i Szent Teréz után). Néhány hónapos dublini képzés után 1929 januárjában érkezett Kalkuttába, ahol 1948-ig tanított a St. Mary Főiskolán. 1937. május 24-én tette le utolsó rendi fogadalmát, ekkor kapta a Teréz anya nevet.

1946-ban, miközben Dar­dzsi­lingba utazott a vonaton, hogy tüdőbetegségét kezeltesse, meghallotta a jézusi hívást, hogy a legszegényebbek között szolgálja őt. Az Indiában mindennapos nyomor és nélkülözés olyan nagy hatással volt rá, hogy végül engedélyt kapott tanári tevékenysége feladására, és életét a kalkuttai nyomornegyedeknek szentelhette. 1948-ban bocsátották el rendjéből, 1949-ben felvette az indiai állampolgárságot. Egy patnai amerikai iskolában kitanulta az ápolónői munkát, s elkezdte összeszedni, ápolni, tanítani a kalkuttai utcák gyerekeit, hajléktalanjait. Ettől kezdve viselte a később egyenruhává vált jellegzetes öltözékét, a fehér szárit kék szegélycsíkokkal.

1950-ben Indiában megalapította a Szeretet Misszionáriusai katolikus irgalmasrendet és Kalkutta nyomornegyedében telepedett le, hogy Istent szolgálja a szegények legszegényebbjei között. Létrehozott egy kórházat a súlyos betegek számára, otthont alapított az elhagyott, rosszul táplált, fizikailag vagy lelkileg sérült gyermekeknek.

Jelkép, legenda

Teréz anya azt a célt tűzte ki, hogy szeretetet és gondoskodást nyújtson mindazoknak, akikről különben senki nem gondoskodik. Világszerte elismert tekintély lett: gyógyította a betegeket, istápolta a leprásokat, közben fáradhatatlanul körbeutazta a Föld országait, rendje alapítványokkal, kórházakkal, szociális otthonokkal gyarapodott világszerte. Erdélyben kétszer is járt, 1990 és 1992 nyarán, a beszámolók szerint elsősorban a sepsiszentgyörgyi, őrkői romatelep szegényeit karolta fel, de Csíkszeredába, Csíksomlyóra is ellátogatott. A jelképpé, legendává vált apáca mozgalma nemzetközi lett, keresztény hitben fogant életfilozófiája az egész világon a legkülönbözőbb vallási felekezetek körében talált követőkre. A „szegények angyala” által alapított irgalmasrendnek jelenleg mintegy 4000 tagja van világ 123 országában.

Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el, ezek közül a legnagyobb volt az 1979-ben neki ítélt Nobel-békedíj a szegények és a nélkülözők, a betegek és árvák közötti emberbaráti tevékenységéért. (A díj történetében ő volt a hatodik női kitüntetett.)

Teréz anya 1997. szeptember 5-én Kalkuttában halt meg. Bár ő maga túlzásnak tartotta a tervet, már halála után két héttel felállították életnagyságú szobrát az általa vezetett rendház előtt. Népszerűsége azóta is töretlen: világszerte szobrokkal, emlékhelyekkel, megemlékezésekkel és persze jótékony cselekedetekkel tisztelegnek öröksége előtt. 

Tíz gondolat Teréz anyától
1. Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte.
2. Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.
3. A béke egy mosollyal kezdődik.
4. A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk valóban végtelen.
5. Mai világunk legnagyobb betegsége nem a lepra vagy a tuberkulózis, hanem sokkal inkább az az érzés, hogy senkinek sem kellünk, senki sem törődik velünk, és hogy mindenki által elhagyatottak vagyunk.
6. A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.
7. Mindannyiunknak egy élete van! Miért nehezítjük meg egymásnak?
8. Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!
9. Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.
10. Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra – s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.
Forrás: 777.blog.hu