Helyhatósági választások: nyertesek és vesztesek

– Ha a nyertes és vesztes megközelítésben kezeljük a vasárnap lezajlott romániai helyhatósági választásokat, hogyan lehet értékelni a három erdélyi magyar párt teljesítményét?

– Siker szempontjából a Magyar Polgári Pártot tudnám kiemelni, amelyik visszaszoruló pártszervezetekkel és nagyon kevés politikai támogatottsággal – alig tudott megyei tanácsosi listákat állítani – 15 polgármesteri mandátumot szerzett, amelyekből négyet Hargita megyei városokban. Ez annak köszönhető, hogy koalíciós tárgyalásait ügyesen kitaktikázta: eredményeit hol az RMDSZ-szel, hol a néppárttal érte el. Az MPP–EMNP koalícióval Székelyudvarhelyen és Szentegyházán nyert, több székelyföldi településen és Szatmár megyében pedig RMDSZ-es hátszéllel szerzett polgármesteri mandátumokat. Ha szavazatszámban nem is, de taktikázásban ők jöttek ki legjobban a választásból. Az RMDSZ nagyjából megőrizte négy évvel ezelőtti eredményeit, sőt néhány helyen javítani is tudott – visszanyerte Szatmárnémeti polgármesteri székét, Temesváron két tanácsosi helyet kapott a helyi önkormányzatban és jobb eredményt ért el Kolozsváron is – miközben elveszített mintegy nyolcvanezer szavazatot.

– Ezek szerint az Erdélyi Magyar Néppárt a választások igazi vesztese?

– Kisebb veszteségekkel ugyan, de a néppárt tanácsosi listái nagyjából a négy évvel ezelőtti eredményeket hozták, miközben ők is elveszítették szavazótáboruk mintegy húsz százalékát. Legnagyobb veszteségük, hogy egyetlen saját polgármesteri széket sem tudtak megőrizni. A néppárt nem tudott élni azzal az eséllyel, hogy az RMDSZ-szel összefogott MPP-vel szemben ő maradt az egyedüli erdélyi magyar ellenzéki alakulat. Ott tudtak igazából sikeresek lenni, ahol koalícióban összefogtak az MPP-vel. A párt számára ez az üzenete az idei választásoknak: ha egy jelölt esetében sikerül összefogást bemutatni, ott sokkal nagyobb a siker esélye.

– Vajon mennyire kedvezett az RMDSZ-nek a romániai választók hangsúlyos balra tolódása?

– Az tény, hogy a Szociáldemokrata Párt jelentős győzelmet aratott országszerte, de ez elsősorban annak tudható be, hogy a Nemzeti Liberális Párt jó ideje szabadesésben van. Ez Klaus Johannis államfő gyenge teljesítményének a következménye, aki hibát hibára halmozott az elmúlt időszakban, és ezzel jelentősen visszahúzta egykori pártját is. A mostani eredményeknek ugyanakkor van egy másik racionális magyarázata is. A párttörvény a kisebb pártoknak is kedvezett volna azzal, hogy a kampány nem lehetett olyan látványos, mint az előző években: egy csomó olyan pénzigényes eszközt tiltott be, amivel eddig jórészt csak a nagyobb pártok élhettek. Ennek ellenére a kis pártok nem tudtak ebből profitálni. Román településeken egyértelműen a PSD, magyar településeken pedig az RMDSZ tudott jól mozgósítani, ezt tükrözik a választási eredményeik.

– Szakemberek megjósolták Soós Zoltán vereségét Marosvásárhelyen. Ez mennyire volt várható?

– Soós jelölése egyféle siker a sikertelenségben, hiszen szavazatarányban ő került a legközelebb Dorin Floreához. Egy jó jelölttel, konfliktus- és cirkuszmentes előválasztással és kampánnyal sikerülhetett volna Floreát legyőzni. Ténylegesen közel volt a sikerhez, hiszen a magyar szavazók mozgósítását a román mozgósítás szintjére tudta felhozni. Sok kérdőjel maradt afelől is, hogy mennyi szavazatot kapott a Szabad Emberek Pártjának jelöltje. De bárhogy is értékelnénk Soós teljesítményét, nem szabad elfelednünk: sikertelensége már a választások előtti konjunktúrába be volt kódolva.

– Mi várható az őszi parlamenti választásokon?

– Az RMDSZ és az MPP között megkötött választási egyezség, gondolom, az országos választásokon is érvényes marad, csupán a mandátumok számát illetően kell még megegyezzenek. Kérdés, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt elindul-e az őszi választásokon. A választási törvény alternatív küszöbe aránylag jól előrejelzi, hogy az RMDSZ parlamenti bejutása nem fog veszélybe kerülni.