Háromnyelvű Erdélyt akarnak a transzszilvanisták

Tagjai, szimpatizánsai és a hasonló célkitűzésekért küzdő társszervezetek számára szervezett találkozót január 10-én Kolozsváron az Erdélyi Demokrata Liga. A mintegy hatvan résztvevővel megtartott zártkörű rendezvény elfogadta a Transzszilvanisták Minimum Programját és a Transzilvanista Hálózat felépítésének stratégiáját. A résztvevők arról is döntöttek, hogy az erdélyiséget felvállaló szervezetek hálózata révén politikai mozgalommá válnak, amelynek következő állomása egy transzszilvanista párt bejegyzése lesz.

Sabin Ghermannal kezdődött

A többnyire közösségi oldalakon népszerűsített román transzszilvanista mozgalmaknak egyelőre nincs tömegbázisuk. A tevékenységük felől érdeklődő újságíró néhány kísérlet után máris Sabin Ghermanhoz jut el, akinek a kilencvenes években híressé vált, Elegem van Romániából! című kiáltványa a lassan szárba szökő transzszilvanista eszméknek kiinduló pontja. Az elmúlt negyedszázad autonómiaellenes hangulata azonban őt is megviselte: kezdeti próbálkozásai egy erdélyi autonómiamozgalom elindításáról, majd egy regionális autonomista párt bejegyzéséről kudarcba fulladtak. Sabin Gherman mégis szerencsésnek mondhatja magát, hiszen autonomista elkötelezettségét a Pászkány Árpád nagyvállalkozó érdekeltségébe tartozó kolozsvári Transilvania Live! és a Look Tv műsorvezetőjeként érvényesíthette. Estéről estére erdélyiek tízezreihez szólt, hirdette egyfajta politikai prédikátorként a régiók országon belüli gazdasági, pénzügyi önrendelkezésének eszméjét. A transzszilvanista szellem népszerűsítését éveken át ez az egyetlen román nyelvű műsor vállalta fel, amely az adó tulajdonosváltása miatt a közelmúltban szűnt meg. Sabin Gherman az utóbbi években, direktben már nem szervezett mozgalmat, tévés jelenlétével azonban igazából minden kezdeményezés mögött ott állt.

A közös román–magyar–német szellemiséget hirdető új transzszilvanista mozgalom 2013-ban tehát már létező alapokból nőtt ki, még akkor is, ha a kezdeményező fiatalok spontán módon, közösségi oldalakon osztották meg ezzel kapcsolatos gondolataikat. A mintegy húszfős, többségében román fiatalokból álló autonomista csoport magyar tagja, Fancsali Ernő Kolozsváron tanuló egyetemista diák erre úgy emlékezik, hogy a csoportban volt történész, jogász, muzeológus, környezetvédő. A megfogalmazott közös cél: meg kell menteni Erdély kulturális örökségét. Az első kolozsvári találkozó idealista beszélgetésként indult, amit egy nagyszebeni gyűlés követett, ahol már a csoporthoz szegődött több helybéli román és szász fiatal is. Ide hívták meg először Sabin Ghermant, hogy megbeszéljék a továbblépés lehetőségeit. 2013 végén született meg az Erdély autonómiáját kérő, románul, magyarul és angolul közzétett online petíció, amelyet mintegy tízezer aláírással nyomatékosítva juttattak el a román kormányhoz és parlamenthez, 2014 végén pedig az Európai Parlamenthez is.

Kulturális vagy pénzügyi önrendelkezés?

A Demokratikus Erdélyi Liga 2014 márciusában történő bírósági bejegyzését a csoporton belül kemény viták előzték meg. A románok egy része kizárólag erdélyi kulturális autonómiát képzelt el, amely egy Kolozsvár központú kulturális örökségvédelmi csúcsszerv létrehozását szorgalmazta. A csoportban részt vevő két magyar tag gazdasági, pénzügyi autonómiát, háromnyelvű Erdélyt, és Erdélyen belül a kisrégiók autonómiáját kérte. Aki ezzel a törekvéssel nem értett egyet, távozott a csoportból, így a 2014 tavaszán bejegyzett új transzszilvanista szervezetben Tudor Duicã elnök, Mircea Daian és Vincze Zoltán alelnökök vezetésével elkezdődött az a fajta mozgalomépítés, amely a közösen vállalt Erdély-értékeket tartotta követendő célnak.

Kérdésemre, hogy miként lehet a román hatóságok viszonyulása közepette az erdélyi románságot is megmozgató autonómiamozgalmat építeni, Fancsali úgy felel: nem tartja kizártnak, hogy a mozgalmon belül felerősödő feszültségek, bomlasztó erejű, belső viták hátterében román titkosszolgálati erők állhattak. A kritikus periódust azonban sikerült átvészelni, hiszen a ligának mintegy száz, többségében román tagja lett, zömében olyan fiatal értelmiségiek, akik felvállalják azt a fajta transzszilvanizmust, amely a régió pénzügyi, gazdasági önrendelkezése mellett figyelembe veszi az Erdélyben élő társnemzetek sajátos igényeit is. Az időközben lemondott Tudor Duică elnök helyett a liga vezetését tavaly nyáron egy hattagú kollektív igazgatótanács vette át, tagjai között van Bakk Miklós politológus is. Fancsali szerint a liga magyarjai mindig azt szorgalmazták, hogy a prímet lehetőleg a románok vigyék, hiszen egy erdélyi autonomista szervezet csak így válhat hitelessé a többségi nemzet szemében. Bakk Miklós igazgatótanácsi részvétele új impulzust adott a liga munkájának, hiszen politológusi tevékenységével rendszert próbált teremteni a mozgalomban. Az ő javaslatára hívták össze a január 10-i találkozót is, hogy őszintén szembe lehessen nézni a továbblépés lehetőségeivel.

Garantált többnyelvűség

A kolozsvári összejövetelen mutatta be Bakk Miklós a hálózatépítés koncepcióját. „Az új hálózatban a Demokratikus Erdélyi Liga csak egy tag. A hálózat mindazokat a partnerszervezeteket kapcsolná össze, amelyek felvállalják a transzszilván eszmeiséget” – fejtette ki lapunknak a politológus. A hálózat tagjait az interneten, nyilvános felületen mutatják majd be, ahol minden szervezet megoszthatja gondolatait, üzenetét. Első körben nem kötelező a bejegyzett egyesületi tagság. Minden olyan csoportosulás tagja lehet az épülő hálózatnak és mozgalomnak, amely már egyféle ismertségi tőkét ért el, és elfogadja a közös értékeket. A hálózatnak olyan jelentős erdélyi mozgalom is tagjává válhat, mint a Székely Nemzeti Tanács, amelynek vezetője, Izsák Balázs szintén részt vett a kolozsvári találkozón.

Hosszas vita után a résztvevők egyetértettek a mozgalom alapjául szolgáló minimálprogramban. A Bakk Miklós által kidolgozott és elfogadott tervezet szerint a mozgalom tagjai Erdélyt különálló, saját entitásnak tekintik Románián belül, és annak megőrzésére szövetkeznek. Erdélyt három történelmi kultúra és három nyelv egyenlősége, történelmileg kialakult együttműködése határozza meg. A három nyelv, a román, a magyar és a német egyforma hivatalos státust kell hogy élvezzen. A minimálprogram harmadik pontja kimondja: Erdélynek saját belső regionális szerkezete van, amelyek történelmi és társadalmi hagyományhoz kapcsolódnak. Erdélyen belül elválasztják a belső történelmi régiókat, amelyeknek szintén sajátos autonómiát, önrendelkezést kell majd élvezniük.

Többnyelvű regionalista párt?

Kemény vita alakult ki a továbblépés lehetőségeiről is. Egy besztercei csoport szerint egy regionális párt megalakítása adna igazi löketet az erdélyiek autonómiaküzdelmének. Fancsali Ernő szerint a magyar tagok részt vennének ugyan egy ilyen párt építésében, de azzal nem értenek egyet, hogy ennek tömegbázisa az erdélyi magyar szavazók legyenek. Ezért a leendő párt csúcsvezetőségébe nem kellene magyarokat beválasztani. Magyar elképzelés szerint az új regionális párt partneri kapcsolatot építene ki az autonómia elérését célként kitűző erdélyi magyar civil-politikai szervezetekkel – SZNT, EMNT – és helyi magyar pártokkal, német részről pedig a Német Demokrata Fórummal. A résztvevők többsége egyetértett abban, hogy regionális pártra szükség van, de a pártalapítást nem szabad elsietni. „Sabin Ghermannal közös álláspontunk szerint egy gyors pártalapítás nyomán az új formáció megfelelő háttér nélkül jön létre. Nagy a veszélye annak, hogy gyorsan feltöltődik opportunistákkal, a régi politikai elit egyes tagjai lehetőséget látnának ebben. A pártalapítás pillanatát alaposan elő kell készíteni” – mondta Bakk Miklós.

Megkeresésünkre Sabin Gherman úgy fogalmazott: ma ugyan jobbak az esélyek egy regionális erdélyi párt bejegyzésére, mint évekkel ezelőtt, amikor az Erdély-Bánság Liga elismertetésével még maga próbálkozott, de ehhez erős mozgalmi hátteret kell kiépíteni. „A párt mögött szellemi grémiumnak, alkotó műhelynek kell állnia, amely elősegíti és egyengeti a párt indulását és működését. A mozgalom ma még nincs ebben a helyzetben – mondta Sabin Gherman. – Erdélyben nem gondolkodhatunk külön román, magyar vagy szász autonómia egymástól független kiharcolásában. Az erőket össze kell fogni, közös frontot kell kialakítani a pénzügyileg és a gazdaságilag önrendelkezéssel bíró Erdély megteremtéséért egy olyan Romániában, ahol a három nagy régió élvezne belső autonómiát. Ha komolyan gondoljuk Erdély többnyelvűségét, már a mozgalmat úgy kell felépíteni és felfuttatni, hogy vezetői a három etnikum soraiból kerüljenek ki.”

Pénz nélkül nem megy

A mozgalomépítés terén mégsem számíthatunk látványos fejlődésre az elkövetkező időszakban – véli Bakk Miklós. Nem helyi, hanem nagy területeket átfogó szerveződésről van szó, és ezt a hatalmas munkát megfelelő finanszírozás nélkül nehéz rendesen elvégezni. A civil-társadalmi alapokra helyezett mozgalomépítés ezért a vártnál lassabban fog haladni. A türelmetlenek ezért hátat is fordíthatnak az ügynek, még akkor is, ha azonosulni tudnak célkitűzéseivel. A politikai ambícióikkal rendelkezők vélhetően más csatornákat keresnek az érvényesülésükhöz. A mozgalmat feszítő belső ellentmondásokat azonban nem lehetetlen orvosolni. Bakk Miklós lapunknak kijelentette: nem akar vezetője lenni a mozgalomnak, pártpolitikát sem folytat. Számára szakmailag jelent kihívást az általa elképzelt mozgalmi háló felépítése.

Kérdésemre, hogy kit látnának szívesen a mozgalom tagjai a pulpituson, Fancsali Ernő úgy fogalmazott: a többség Sabin Ghermant, aki viszont egyelőre elégedetlen a mozgalom fejlődésével. Úgy véli, a siker érdekében a mainál sokkal több tagra, szimpatizánsra van szükség, ennek elérése pedig igen kemény munkát feltételez.