Zsigmond Barna Pál: Marosvásárhely arra tanít, hogy ki kell állni a közösségért

Mint kifejtette, Marosvásárhely indította el a közéleti szerepvállalás útján, amikor 1990-ben a diktatúra bukása után alakult diáktanács többi tagjával együtt a Bolyai Farkas Líceum önálló magyar tanintézménnyé válását követelték: ez meghatározó volt a közélethez való viszonyulásában, a közösségért való kiállásban.

korábban írtuk

Belefoglalták a város iskolahálózatába a Marosvásárhelyi Római Katolikus Líceumot

A marosvásárhelyi tanács pénteki rendkívüli ülésén belefoglalták a város 2025–2026-os tanévre érvényes iskolahálózatába a Marosvásárhelyi Római Katolikus Líceumot. Az új iskola igazgatójává Tamási Zsoltot nevezték ki.

Rámutatott, egyetemi hallgatóként került Magyarországra, ahol – később az üzleti életben és a politikában is – mindig büszkén vállalta erdélyiségét, marosvásárhelyi identitását, akkor is, amikor ezért támadások érték. „Rengetegen ismét románoznak. A politikai térbe bekerült például az oktatási-nevelési támogatás, hogy

És ezt akkor sokan támadják, engem pedig folyamatosan mindenféle jelzőkkel illetnek, tehát kétségbe vonják azt, hogy én magyar emberként egységes magyar nemzetben gondolkodom, marosvásárhelyiként, vagy újpestiként, hogyha úgy tetszik. Pedig ez lenne talán a történelmi küldetése minden magyarnak” – fogalmazott a EUM parlamenti államtitkára.

Bartis Attila József Attila-díjas író, fotográfus a hagyma héjaihoz hasonlította az őt – marosvásárhelyiként, magyarként, európaiként, keresztényként – meghatározó identitásburkokat, amelyek legbelső, mindig megmaradó magját a szülőváros képezi. Mint kifejtette, neki két Marosvásárhelye van, az egyik az a mitikus város, amelyiket a család kitelepedésekor kamaszként hátrahagyott, és egy másik, amely csak akkor vált valóságossá, amikor nem látogatóként, hanem egy színházi munka miatt, dolgozni tért vissza 2016-ban.

Az író azt mondta: műveiben szinte sosem tud elszakadni Marosvásárhelytől és a világ másik felén, a 90 százalékban muzulmán Jáva kulturálisan teljesen idegen világában is, ahol az utóbbi évtizedben élt, egy olyanszerű életritmust és létformát fedezett fel, mint amilyenben ő az 1970-es években Marosvásárhelyen szocializálódott.

Nehéz megmondani, hogy egy város – és akkor nem egy földrajzi helyről beszélek, hanem egy közösségről, szellemiségről – rendelkezik-e ezzel. A röghöz kötöttség, az egy nagyon veszélyes dolog. Kiszakadni teljesen: az a gyökértelenség halála. És Vásárhely valahogy képes arra, hogy fenntartsa ezen a pályán az embert” – vallott szülővárosáról Bartis Attila a Vásárhelyi Forgatag péntek esti pódiumbeszélgetésén.