Vásárcsarnok a moziban

Marosvásárhely fõterének egyik legtekintélyesebb épületét az 1880-as években építtette a Mészáros Ipartársulat. Ennek elõdje, a Mészáros Céh 1538-ban létesült. 2002 januárjában az egykori mészárosok utódai a törvényszéken ismét bejegyeztették a Húsipari Társaságot, és jogerõs döntés született arról, hogy ez jogutódja annak a szervezetnek, amely bankkölcsönbõl kezdte el építtetni a fõtéri palotát.

Sértegetõ polgármester

Az 1960-as években az akkori városvezetõség az ingatlan földszintjének a használati jogát átadta az állami filmforgalmazó vállalatnak, az emeletet pedig megtartották közcélra. A mai mészárosok egyesülete a Româniafilm Országos Filmforgalmazó Társaság (RADEF), valamint a marosvásárhelyi önkormányzat ellen indított pert, hogy visszakapja az épületet. Az immár több mint nyolc éve a várost irányító Dorin Florea polgármester korábban azt nyilatkozta ezzel kapcsolatban: „Az a mód, ahogyan megpróbálják ezt a fõtéri épületet megszerezni, azt hiszem, minden marosvásárhelyit felháborítana. Petri úr (Petri Zalán Endre, a legtekintélyesebb marosvásárhelyi húsfeldolgozó vállalat tulajdonosa – szerk. megj.), és tudom is én, hogy még kik, bizonyára hústrancsírozás közben kitalálták, hogy õk az egykori Mészáros Céh jogutódjai. Szó sincs errõl!” Az elöljáró több sajtótájékoztatón sértõ kifejezésekkel illette a jussukért harcoló mészárosokat. Kolbásztöltõ népségnek titulálta õket, akik „mint valami szellemek, elõbújnak a régi idõk homályából, és rá akarják tenni kezüket a városlakók közös vagyonára”, amihez – szerinte – nincs joguk.

Rózsa József marosvásárhelyi ügyvéd több éve pereskedik azért, hogy az épület visszakerüljön a jogos utódok tulajdonába. A napokban a Româniafilm értesítette õt, hogy lemond az épület földszintjének használati jogáról. Ez sem ment simán. „A földszinten, mint ismeretes, 400 férõhelyes mozi mûködik. A tulajdonosokat nem kötelezhetik arra, hogy ott továbbra is filmszínházat tartsanak fenn. Az emeleten korábban a PECO állami üzemanyag-forgalmazó vállalat irodái mûködtek, de egy ideje a marosvásárhelyi közösségi rendõrség székhelyét rendezték be oda. Az emeleti, több mint 400 négyzetméteres szintért még mindig folyik a per, immár harmadszor – ecsetelte az ügyvéd a hercehurcát. – Elsõ és második fokon mindig megnyertük a pert, de a hivatal kétszer fellebbezett a legfelsõbb bíróságon, és az ügyet már kétszer visszautalták a helyi igazságügyi szervekhez újratárgyalás végett.”

Törvényesen is engedhetne

Alapfokon harmadszor is a mészárosok társasága javára született ítélet, de ezt még nem hozták hivatalosan az alperes tudomására. Rózsa József ügyvéd a Krónikát arról is tájékoztatta, miszerint 2005-tõl érvényben van egy olyan törvény, amely alapján harmadízben a polgármesternek már nem kötelessége felsõbb szintre vinni az ügyet. Amíg nem volt hatályban ez a jogszabály, az Állami Számvevõszék felelõsségre vonhatta a városvezetõt, amiért nem védi a közvagyont, illetve ebben az esetben az annak tekintett társasági vagyont.

Tehát egyelõre a földszint tulajdonjoga tisztázódott, az emeleté még várat magára. Az egykori híres vásárhelyi mészárosok leszármazottai korszerû, a mai igényeknek minden szempontból megfelelõ vásárcsarnokot szeretnének majd berendezni az ingatlanban. A vásárhelyiek ennek biztosan nagyon örülnének, hiszen a bankok, a mobiltelefonos szolgáltatók, a csecsebecse-árusok, valamint a gomba módra szaporodó kaszinók teljesen kiszorították a város központjából az élelmiszerüzleteket.

Az egykori Nagymészárszék

A vásárhelyi mészárosokról, az egyesület székházáról – többek között – Keresztes Gyula mûépítész tanulmányaiból tudhatunk meg részleteket. Az épület Nagy Gyõzõ mérnök tervei alapján 1888-ban készült el. Földszintjén a Nagymészárszék mûködött, egy hosszú csarnok, melynek hosszában kétoldalt 12-12 asztal sorakozott, hol a társulat tagjai árulták a naponta vágott állatok húsát. Vasállványos, sárgarézzel díszített, fehér márvány asztalnál mérték a húst és a hentesárut. A tagok életkor szerint sorakoztak fel, a két sort Gusáth János, illetve Soós József indította el, s követték Vass Ferenc, Bányai Károly, Farkas Samu, Zrínyi és a többiek. A legtöbb mesternek volt valami különleges készítménye, például a Gusáth-kolbász, a Zrínyi-virsli. Az épület több módosításon ment keresztül, de a mai állapotában is a vásárhelyi fõtér egyik gyöngyszeme.