Várostörténeti kiadvány Nagyváradról

 A kötetet Pomogáts Béla irodalomtörténész méltatta, aki elsősorban azt emelte ki, hogy más magyarországi vagy erdélyi, hasonló jelentőségű városokhoz képest milyen sovány a rendelkezésre álló könyvészet, ha Nagyváradról van szó. Ez a tény pedig ellentmond annak a szerepnek, mondhatni mítosznak, amit a város a magyar kultúrában és történelemben betölt, fogalmazott Pomogáts. A város története igen zaklatott, többször szinte elpusztult és újjászületett, szakrális „pecsétet” is visel a városalapító Szent László királynak köszönhetően, a török hódoltság alatt, az 1848-as szabadságharc idején és a két világháború között is igen fontos szerepet játszott, ráadásul a magyar irodalomtörténetben is nagy jelentőséggel bírt, magyarázta. Pomogáts Béla szerint éppúgy, ahogy Erdély nem lenne ugyanaz Kolozsvár nélkül, ahogy Debrecen a magyar protestantizmus szellemi központja, Sopron több történelmi időben is a hűség városa, Nagyvárad lelkisége a mindenkori magyar újrakezdést hordozza magában. Ennek az újrakezdésnek a jelenlegi legmérvadóbb dokumentuma pedig épp Fleisz János munkássága – a helytörténész egy élet munkáját szánta rá, hogy a Körös-parti város múltját kutassa.

Maga a szerző azt vallja, hogy már másfél évtizeddel ezelőtt, amikor legelső könyvét megjelentette, valami hasonlót szeretett volna írni, mint ez a mostani, és épp az motiválta a tizenhat saját kötet elkészítésére, hogy Nagyvárad története nincs megfelelően feltárva. Mint elmondta, eredetileg egy százötven oldalas kismonográfiát tervezett, de olyan sok eseményt kellett feldolgoznia, hogy végül csaknem háromszáz oldalra rúg a jócskán lerövidített anyag. A kötet egyik érdekessége, hogy a város alapítását az általánosan elfogadott 1092 helyett 1082-re, a monostor létrejöttére teszi. Pomogáts Béla arra figyelmeztette Fleisz Jánost, hogy rá hárul majd a feladat, hogy hiánypótló nagymonográfiát készítsen városáról.