Utolérhető-e a vonat?

Hogy ítéli meg, milyen viszonyban van ma az Erdélyi Evangélikus Egyházkerület és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület?

Kétségtelenül kitûnõ viszonyban, ahogy két testvéri protestáns egyháznak lennie kell.

Ezek szerint a KREK-kel való „csörtéje” már a múlté?

Nem volt ez tényleges vita, inkább félreértés, félremagyarázás. Kétségtelenül meglepett, hogy Csûry István lelkészi, illetve Tolnay István presbiteri fõjegyzõ aláírásával közreadott KREK-állásfoglalás durva támadásnak minõsítette az én, az október 6-i évforduló kapcsán írt, a külön megemlékezéseket, a közösségvállalás megtagadását kritizáló nyílt levelemet. Ugyanakkor hálás is vagyok, hogy a nagyváradi református testvéreink reagáltak a véleményemre, mert ez azt jelzi, hogy reális az általam észlelt és jelzett veszély. Ugyanakkor sajnálatos módon szavaim értelmezése nem volt helyes, a szándékaimmal azonos irányú.

A református egyház, illetve egyes hazai és magyarországi politikusok elleni támadásként értékelt levélben milyen veszélyre igyekezett felhívni a figyelmet?

Arra, hogy Erdélyben az összetartás létkérdés, és aki ez ellen tesz, felelõtlen cselekvésével, megnyilatkozásaival felrúgja, létében veszélyezteti a másfél milliósra apadt erdélyi magyar nemzetközösséget. Arra is igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy a jelenlegi állapot kész recept a kudarcra az európai parlamenti választások, illetve a jövõ évi önkormányzati és általános választások esetében egyaránt. Legalább az utóbbi kettõre való tekintettel minden erõvel az egység visszaállítására kell koncentrálni, de jómagam még az EP-választások esetében sem tartom kivitelezhetetlennek a dolgot.

Az EP-választások esetében ez azért kissé naiv reménykedésnek tûnik…

Meggyõzõdésem, hogy felelõs politikai akarattal ez sem lenne kizárt, hiszen mindkét fél, az RMDSZ és Tõkés László is ugyanazokat az értékeket képviselik: a kereszténydemokrata értékeket, a néppárti értékeket, ugyanakkor a magyar kisebbség értékeit és célkitûzéseit kívánják felvállalni. De ha úgy is tekintjük, hogy elment ez a vonat, a további feladatok tekintetében még nincs késõ. Hogy így történt, azért viszont felelnie kell mindenkinek: nekem is, aki egyházi vezetõként esetleg nem tettem meg mindent az egységes képviselet érdekében.

Az evangélikus egyház milyen mértékben készül állást foglalni ebben a kérdésben?

Az én egyházam nem az egyik vagy másik fél mellett kívánja elkötelezni magát. Arra kérjük fel a politikai elitet, hogy minden erejével próbálja keresni az együttmûködés útját. Ez a mi igényünk, s meggyõzõdésem, hogy az erdélyi magyar társadalom igénye is. Tõkés László tehetségére és forradalmi profetikus képességére épp olyan szükség van, mint Markó Béla diplomatikus készségére vagy Sógor Csaba úgynevezett naivitására. Egyikük sem nélkülözheti a másik értékeit és képességeit, s ha ezt megértik, akkor az erdélyi magyarság elkerülheti azt a katasztrófát, amely fele jelenleg halad.