Újdonságokkal szolgált Erdővidéken a dobói kápolnarom feltárása

Az egykori kápolnából ma csak a hét méter magas északi homlokzat, a hajó északi fala és déli falának egy része áll. Erdély vándorgrafikusa, Debreczeni László az 1932-ben készített rajzain feljegyezte: ,,Az omladék eltakarításával pontosan megállapítható volna az alaprajz, és faragott kövek is kerülnének felszínre”. Ezt sikerült most elérniük a kutatóknak. Az Erdővidék régészeti feltárását vállaló, baróti székhelyű, 2003-ban alakult Dobó-Valál Egyesület és támogatói jóvoltából végzett mostani feltárás során ugyanis megtalálták a hajónak egy – a késő gótika-erdélyi reneszánsz korából származó, a falba később beépített – ajtókeretét. A leletek azt is igazolják, hogy a hajó, illetve a szentély deszkával volt lepadolva, erre utalnak a föld alatt talált párnafamaradványok, valamint szegek. De találtak ugyanakkor zsindelyszegeket és tizennyolcadik századi tetőcserép-töredékeket is, amelyekről arra lehet következtetni, hogy a szentély zsindelylyel, a hajó pedig égetett agyaggal volt befedve.
Orbán Balázs szerint az okmányokban először 1565-ben említett Dobó kápolnája 1594-ben épült. A legnagyobb székelyt megelőzően Transylvania Specialis című munkájában Benkő József történetíró, botanikus és nyelvész református lelkész, majd a huszadik században az udvarhelyszéki építészeti emlékekről szóló monográfiájában Dávid László írt. Benkő erdővidéki emlékek és feljegyzések, Orbán Balázs egy Baróton talált kézirat, Dávid László pedig 1930-ban végzett helyszíni mérések, illetve ezek nyomán készült rajzok alapján értekezett a most első ízben megásott dobói kápolnáról. Orbán Balázs egyik feltevése szerint Dobót az 1611 őszén Báthori Gábor fejedelem elmozdítására Erdélybe érkező Forgács Zsigmond felső-magyarországi főkapitány, illetve szövetségesei, Weiss Mihály brassói szász bíró és Radu ªerban havasalföldi vajda csapatai rombolták le. Bordi szerint azonban nem kizárt, hogy a falut az 1591 és 1610 között bekövetkezett földrengés-sorozatok döntötték romba, de Benkő József arról tesz említést, hogy a kápolna 1770-ben még működött, felhagyása pedig a tizennyolcadik századra valószínűsíthető, összedőlését pedig az 1802-es földrengés okozhatta.
Bordi Zsigmond Loránd irányításával az utóbbi években a falu egykori, középkori plébániatemplomának romjait is feltárták. A tizenharmadik században előbb fából épített, majd a tizennegyedik század első felében kőből újrarakott és gótikus stílusjegyeket viselő templom 15,2 méter hosszú – derült ki a feltárás során. A minden valószínűség szerint a tizenhetedik században földrengés nyomán összeomlott templom földből kiásott maradványait tavaly konzerválták, de már látszanak a rongálás nyomai „Több helyen találtunk sérüléseket a konzerváló rétegen, egyértelmű, hogy ezeket emberi kéz okozta. Szeretném, ha az emberek megértenék, hogy múltunkról és annak dokumentumairól van szó” – mondta Bordi Zsigmond Loránd, hozzátéve, hogy a sérüléseket mielőbb ki fogják javítani.